Miraculous Novelláim

MDS: Az Agreste család

Marinette:

Reggel hamarabb keltem mint kellett volna így gyorsan elkészültem. A hajam fogtam és egy kontyba kötöttem úgy hogy a piros tincsem és egy másik feketét a másik oldalon kihagytam. Felvettem a ruhámat. Fekete farmer nadrág egy piros trikó és egy fekete kardigán.

- A francba!- mondtam azt mondta Páva aki vigyázott rám gyerekkoromban, hogy a nyakláncom senki nem láthatja. Így fogtam és levettem. Egy kínai szimbólum volt rajta. Ezt onnan tudom, hogy rengeteg nyelven tudok beszélni, hála az itteni oktatásnak tanultunk angolul, németül, koreaiul, japánul, olaszul és spanyolul, de kínaiul nem. Így nem is értem mi van bele vésve. Fogtam a láncot és belecsúsztattam a zsebembe.

Mikor kimentem a kapuhoz mindenki engem nézett. Senkit nem ismertünk mert nem lehetett beszélgetnünk egymással. A szemeket joggal éreztem a hátamon. Nagyon kevesen jutnak innen ki. Általában csak azok akik annyira idősek már, hogy nem tudnak senkit megvédeni. Mikor kiértem egy hatalmas fekete kocsi (gondolom limuzin) várt.

- Örülök, hogy találkoztunk Katica. Gabriel Agreste vagyok.

- Katica. De ezt már tudja.

- Szálljon be.- kért meg a férfi. Mikor beültem a járműbe egy kb velem egykorú fiút láttam.

- Katica, bemutatom neked a fiam Adrient.

- Örülök a találkozásnak Katica- nyújtotta a kezét. Nem tudom mit kell ilyenkor csinálni így belecsaptam. Erre Mr Agreste hangosan felnevetett.

- Nézd ilyenkor ezt kell csinálni- mondta Adrien majd megfogta a kezem és finoman megrázta. Nagyon puha keze van. Mikor hozzám ért valami furcsa érzés kerített a hatalmába. Hirtelen nem tudtam nyelni. Közben halványan mosolyogtam. Sosem csináltam még ilyet. Mármint nem mosolyogtam. Aki ezt tette azt meg bűntették. Megverték vagy még rosszabb. Megkínozták.

- Örülök a találkozásnak Adrien.- mondtam majd pont ebben a pillanatban érkeztünk meg a házhoz. Hatalmas volt! Vagy háromszor akkora mint a kiképző központ! Viszont nem tudtam sokáig bambulni, ugyanis Mr Agreste kinyitotta nekem az ajtót.

- Üdvözöljük az otthonában kisasszony.

- Ez nem az önök otthona?- kérdeztem a férfit.

- Mivel kegyed mostantól nálunk fog lakni így az ön otthona is.- mondta Gabriel és bementünk.

Adrien szobájában fogok aludni ha bármi történne. Így behoztak nekem egy ágyat (megjegyzem sokkal kényelmesebb mint ott volt) és kaptam egy szekrényt is. Nem mondom, több az üres hely benne mint amennyi tele van.

- Nincs több holmid Katica?- hallottam Adrien hangját mögüllem.

- A MDS-nél senkinek nincs sok holmija Mr Agreste. Személyes holmink sincs. Csak nekem.- mondtam majd a kezébe adtam a zsebemből kihalászott nyakláncot.- Azt mondták hogy a szüleimtől kaptam még amikor elvettek tőlük. Rengeteg nyelven tanítottak meg anyanyelvi szinten beszélni, de kínaiul nem. Így ezt nem is értem...- mondtam

- Egy név van belevésve. Nem biztos, hogy jól fejtettem meg, de szerintem a te neved.

- Mi van rajta?- kérdeztem. Nagyon érdekelt, hogy ki vagyok valójában.

- Marinette Dupain-Cheng. Ez a neved.- mondta a fiú. Marinette. Nem is olyan ronda. Sőt egész szép. Már ha tudnék külöbséget tenni ezek között.

Egy kis időre Adrien kiment a szobából, majd kb egy, fél perccel később egy zsákkal tért vissza.

- Ezeket apám küldi neked. Próbáld fel!- adta ide a csomagot. Mikor kinyitottam rengeteg nadrág, szoknya és felső volt benne. Bementem a fürdőbe és felvettem egy fekete farmert, egy vaj színű 3\4-es felsőt, valamint egy harisnya zoknit és egy fekete belebújós cipőt. Minden passzolt. Legalábbis úgy éreztem.