Miraculous Novelláim

Egy régi titok: 4. Újra együtt

Marinette:

Másnap reggel a szokottnál boldogabban keltem. Amióta a mesternél lakok azóta talán csak akkor mosolyogtam mikor Emma nevelője lettem.

- Jó reggelt!- köszöntem neki,Tikkinek és Wayzznak

- Mire ez a jó kedv?- kérdezi a mester

- Emmának a jövőhéten lesz a 16. születés napja.

- Már értem.- mondja nevetve a mester.

Ezek után gyorsan csomagoltam egy szendvicset (hátha lesz időm enni az órák között) majd felöltöztem és elindultam munkába.

Mikor beértem már régen csengettek. Tehát kapkodva rohantam a terembe megtartani az osztályfőnökit. Viszont, ha azt mondom, hogy valaki csak csendben ült a helyén akkor sokat mondok. Mindenki beszélgetett és a tőle lehető legtávolabb ülővel beszélgetett. Vagy (esetünkben) kiabált.

- Csend legyen!!- kiáltottam el magam. Egy valami Maina Delacroix-nak jobban megy mint Marinette Dupain-Cheng. Fegyelmezni.

- Jó napot Mss. Delacroix.

- Jó reggelt nektek is. Üljetek le, nem kérek jelentést. - mondtam, majd ezt követően csak a halk morajlást hallottam ahogy a diákok leültek.
- Rendben. Az első dolog amit mondani szeretnék nektek,az az, hogy jövőhét hétfőn lesz az iskolai nyílt nap. Mindenkinek szeretettel várjuk a szüleit.- mondtam. Ezek után tovább ismertettm a nap dolgait: pl. csak 11-ig van tanítás a múltkori akuma miatt.

Később a tanáriban beírtam a határidő naplómba a nyíltnapot. Akkor jöttem rá, hogy akkor van Emma szülinapja is. Ez pedig azt jelenti, hogy vagy kimegyek majd akkor az óráról, vagy a dolog előtt abbahagyom a tanítást (ami lehetelen, mivel Emma délelőtt 10:32- kor született) vagy az egész terem szeme láttára változok vissza. Őőő... Jó kilátások.

Miután az utolsó óráról kicsöngettek elmentem a teremhez.

- Emma, tudnál maradni egy kicsit?- kérdeztem

- P-persze.

Pár perc múltán kiürült a terem. Emma olyan hirtelen ölelt meg, hogy azt hittem felborulok.

- Nem gondoltam volna, hogy tevagy az anyu.- mondta nevetve.

- Pedig de, és remélem apud el tud jönni a nyíltnapra. Emma kérdezhetek valamit?- tettem fel a kérdést elég bizonytalanul. Nem tudtam, hogy Emma tud-e esetleg valamit, vagy helyeslő választ kapok. Az utóbbitól féltem a legjobban. Alány bólintott majd feltettem a kérdést.

- A- apád találkozgat valakivel, vagy van esetleg valakije?

Remegett a hangom és a kezem. Annyira izgultam és féltem, mint amikor felvételiztem a fősulira.

- Nem. Nincs senkije. Azt mondta nekem, hogy egyedül egy nő van, volt és lesz akit úgy szeret. Az pedig te vagy.- mondta mosolyogva, majd megöleltem.

- Köszönöm.

- Ez alap. Viszont mennem kell mert ki leszek nyiffantva ha nem érek haza időben. Szia anyu!- mondta majd puszit adott az arcomra és elment.

* A nyíltnap, Emma szülinapja*

Remegő kézzel nyitottam ki a terem ajtót azon a bizonyos hétfőn. Mikor bementem a diákok mellett minden egyes hely foglalt volt, mindenki eljött. Alyától kezdve Julekán át egészen Adrienig. Mikor megláttam nem kis önfegyelemre volt szükségem, hogy ne öleljem meg.

- Osztály vigyázz!- mondtam, majd a diákok felálltak a helykről.

- Köszönöm, leülhettek.- mindenki megtette- Ma a nyíltnap alkalmával a Párizsi szuperhőseinkről lesz szó. Ez a lista a múlt hét alkalmával gyarapodott, teháúj hős érkezett a városba. A neve Hattyú. De először boldog születés napot Emma- mondtam.

Erre egy perccel késöbb egy robbanást hallottam az utcáról. Most mi legyen?? Kérdeztem magamtól. Tovább gondolkodni viszont nem volt időm, ugyanis a terem az úttest felől beomlott. A törmelékek elől a diákok el tdtak ugrani szerencsére. Én viszont nem. Egy nagyobb törmelék-darab és a robbanás lökése nekiütöt a falnak. Pár pillanatig nem láttam semmit. Rögtön miután legalább foltokat észrevettem kiabálni kezdtem.

- Mindenki kifelé!!- a gyerekek és a szüleik kimentek a teremből. Kivéve Emmát és Adrient.

- Minden rendben?- futott hozzám a lány.

- Igen. Csak legyen vége az egésznek. Mennyi az idő?

-10:31.- mondrta Emma.

Ezek után azt vettem észre, hogy mint amikor átváltozok olyan rózsaszín fény vett körbe. Azt láttam, hogy ugyan abban a ruhában vagyok mint amikor a mester elivitt a kórházból. Egy kék farmerben és fekete balerinacipőben. Utána láttam a fehér póló alját is. A szőke hajam ami eddig fel volt kötve egy kontyba kibomlott és újra kékes fekete lett. Aztán a fény elmúlt és csak Adrien meglepett arcát láttam. Először csodálkozást, hitetlenséget és ijedséget láttam. Aztán felismerés és mérhetetlen öröm látszott a szemében.

- M- Mari?- kérdi- De... De, hogyan?- értetlenkedik tovább. Elmosolyodok. Annyira hiányzott az, hogyha valamit nem értett így reagáljon. Hiányzott a hangja a közelsége, az egész lénye.

- Később mindent elmagyarázok. De most menjetek innen.

- Apu én maradok.-jelentette ki Emma.

- De ezt nem lehet. Túl veszélyes.- tiltotta őt rögtön Adrien.

- Magyarázatot szerettél volna?- kérdem a szerelmem

- Igen.

- Akkor itt van. Sajnálom, hogy csak most mondom el neked. Tikki, pöttyöket fel!- kiáltottam el magam.

Adrien arcáról boldogságot tudtam leolvasni. Megint. Egy hang viszont megzavarta a gondolat menetemet.

- Yyana, tollakat fel!

Ha komolyan azt hitten, hogy Adrien szeme nem tud nagyobb lenni akkor tévedtem.

- Ilyet!- mondta

- Mi?- kérdezett vissza Emma

- Hogy a családunkban mindenki szuperhős.

Emma értetlenül nézett az apjára, nekem viszont rögtön leesett.

- Cicus?

- Szolgálatodra Bogaram. Plagg karmokat ki!- mondta, majd ő is átváltozott.

- Kapjuk el azt a ronda bogarat!- mondta Emma.

- Hé!- szakítottam félbe- Anyád is itt van!- mondtam nevetve.

Az akumát gyorsan lerendezték. Nem volt nehezebb mint a többi. Marinette, Adrien és Emma azóta együtt élnek. Mari rájött, hogy mivel már ketten vannak szuperhősök ezt a bugyuta szabályt ami szétszedte évekig a családjukat megszüntették. Adrien nagyon boldog volt. Visszakapta a feleségét és újra együtt a család. Aznap este meglátogatták a Dupain-Cheng házaspárt. Sabine és Tom nem akarták elhinni, higy a lányuk Katica, pláne azt, hogy életben van. Végül mindenki boldogabban tért haza mint az előtt. Az Agreste rezidenciát betöltötte a család boldog nevetése és az éjszakába nyúló történet mesélések. A kwamik nagyon örültek egymásnak. Főleg miután kiderült, hogy Yyana Tikki ikertestvére. Végül Emmát Adrienék elküldték aludni, mondván holnap iskola és ők is fáradtak. Mari kicsit idegenkedve járta körbe a házat. Végül Adriennel egymást ölelve aludtak el, és egy új, jobb jövőről álmodtak.

Sziasztok! Itt a befejező része ennek a kis nolvellának. Remélem tetszett nektek és kellemes hétvégét!

Vivi😊