Miraculous Novelláim

Egy régi titok: 1. Mi lesz most?

Adrien és Marinette leérettségizett. A lány egészen a középiskola végéig nem mondta el a szőke srácnak az érzéseit. Idő közben Adrien is belátta, hogy Katica nem viszonozza az érzelmeit, így próbálta elfelejteni a lányt. Az utolsó évükben egyre több időt töltött Marinette- tel és egyre inkább kezdte megszeretni őt. Viszont az iskola elvégzése után elváltak útjaik, és amíg a srác folytatta a modellkedést Mr Agreste cégénél, Marinette felvételt nyert a város legjobb divat- és stílus képző iskolájába. Alyával továbbra is tartotta a kapcsolatot. Minden héten legalább egyszer találkoztak.

A város felett viszont még mindig a szuperhősök őrködnek. Egy akuma következtében Fekete Macska annyira megsérült, hogy sebét a Szerencse Talizmán és a Csodálatos Katicabogár sem tudta meggyógyítani. Így Katica a mesterhez vitte sérült társát.

- Szerencsére nem esett olyan komoly baja. A sebet elláttam, ezzel a krémmel minden nap be kell kenned, és azt nem érheti víz míg be nem gyógyul.- mondta a mester és átadta a srácnak a krémet.
- Katica. Neked viszont sajnos olyan hírekkel kell szolgáljak, ami nem előnye a hősnőknek.- mondta a mester majd a lány mellé lépett és leült mellé.

- A legutóbbi hősnő a páva talizmán tulajdonosa volt. Ő pár éve eltűnt a talizmánnal együtt. Viszont előtte fia született. Tudom mert sokszor jöttek ide a gyermekkel. A család és az emberek úgy tudják, hogy elrabolták. Viszont ez nem igaz. Hány évesen kaptad a talizmánt?- kérdezte a lányt az idős úr.
- 16. Miért?- kérdezte a copfos.
- Sajnos csak 3 lehetőséged lesz majd. 1: nem lesz gyermeked. 2: a gyermeket 16 éves koráig nevelheted aztán el kell tűnnöd. Nem mozoghatsz majd a mostani neveden, teljesen új személyazonosságod lesz életed végéig. 3: a gyermeket 16 éves koráig nem nevelheted anyjaként. Utána viszont vele lehetsz bármi történjék is.- mondta a mester.

A lány nem mozdult. Csak ült és üveges szemmel nézett maga elé. Nem így gondolta az életét. Férjhez akart menni, gyerekeket szülni, velük lenni addig amíg időt ad rá Isten. De nem. Ez sajnos nem történhet meg. Hamar kellett felnőnie. Gyerek volt még mikor a talizmánt kapta. Nem értette ez mekkora felelősség.- Nagyon sajnálom.- mondta a bácsi, majd a lány felnézett.
- Ezt nem lehetne félretenni?- kapaszkodott az utolsó reménysugárba a fiatal nő.
- Sajnos nem. Ez a Katicák, a Pávák, a Volpinák és a Méhkirálynők legfőbb szabálya. Nem lehet megszegni. Túl súlyosak a következmények.- mondta Fu mester, majd útjára bocsátotta a két hőst.

Macska órákon keresztül próbálta felvidítani a lányt, de ez nem sikerült. A végén már csak beszélgettek. Macska elterelte a témát a mesternél történtekről, így minden jóra fordult. A lány elfelejtette bánatát egészen két évre.

2 év múlva

- Adrien! Add már vissza a sálamat!- mondta nevetve a lány vőlegényének. Adrien a lányt a születésnapján jegyezte el. Éppen az esküvőt próbálták el utoljára. Másnap volt a szertartás és minden úgy tűnt simán fog menni. Mari magának varrta a ruháját. Senki nem látta Tikkin kívül. A kis kwaminak sajnos bujkálnia kell, hiszen Adrien nem tudhatja meg sajnos a titkot. Ahogy Mari se. Egyikük sem tudta meg a másik titkát. Ez egy fontos szabály és a hősöknek kezd egyre kényelmesebbé válni úgymond ez a dolog.

Elérkezett az esküvő napja. Marinette egy hófehér földig érő, meseszép ruhában lépett be a templomba. Az A vonalú ruha alján egy lehelet vékony organza anyag volt apró kövekkel, melyek a lány minden lépésénél úgy csillantak meg, mintha apró csillagok és gyémántok keveréke lenne. A koszorús lányok Alya húgai és Manon voltak.
- Akarod-e Adrien Agreste az itt jelenlévő Marinette Dupain-Cheng-et törvényes feleségedül?- kérdezte a pap a férfitől.
- Igen.
- Akarod-e Marinette Dupain-Cheng az itt jelenlévő Adrien Agreste-t törvényes férjedül?
- Igen.
- Ezennel házastársakká nyílvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt.- fejezte be a tiszteletes. A pár ajkai boldogan forrtak össze. Madame Cheng megkönnyezte az esküvőt. A ceremónia után mindenki átvonult az Agreste birtokra, ahol a lakodalmat tartották.

A lakodalom után pár nappal indultak a nászútjukra. Nagyon izgatottak voltak, hiszen egyikük sem járt még Görögország tengerpartján.

- Mindent elraktál?- kérdezte Adrien a feleségétől.
- Mindent, kivéve a repjegyeket. Ott vannak az asztalon.- mutatott a szoba közepén fekvő üvegasztalra. A férfi fogta a jegyeket, majd elindultak a nászútra.

Pár héttel később

Mari egyre rosszabbul lett. Hányingere volt és a havi vérzése is késett már vagy 3 hete. Ugye nem... Gondolta, majd leszaladt a patikába. Otthon az első dolga a teszt megcsinálása volt. Pozitív lett. A tesztet a kezében tartva rogyott le a földre. Nem akarta elhagyni sem Adrient sem a gyermeket. Csak most tudta meg, hogy várandós, de a gyerek máris a szívéhez nőtt.

- Ne sírj Mari! Tudom, hogy nehéz, de 9 hónap hosszú idő. Addig kitalálunk valamit, hogy a kicsi közelében maradj.- vígasztalta Tikki a nőt. Pár perc után már örömében táncolt a házban.

- Ennyire sosem örültél nekem mikor hazajöttem. Vagy nem ez az oka?- kérdezte a srác.
- De. Részben. Gyere ülj le és mindent elmondok.- húzta be a nappaliba a nő a férjét.

Még mikor megnyugodott elment a bababoltba egy pár zokniért. Így könnyebb lesz elmondani mindenkinek. Gondolta. Felszaladt a szobájukba és a szekrény aljából elővette a pici fehér zoknit, majd sietett le Adrienhez.
- Csukd be a szemed!- kérte a nő. A férfi meg is tette. Mari elővette a háta mögött tartott zoknit.
- Kinyithatod.- szólt és a férje előtt tartotta a kis ruhadarabot.
- E... Ez komoly?- kérdezte Adrien. A nő csak bólogatott, mire a szőke úgy megölelte, hogy a szusszt is kiszorította belőle.
- Engedj el mert nem kapok levegőt!- mondta nevetve Marinette.

Ezek után pár hónappal a gyermek születése előtt már be volt rendezve a gyerekszoba, mgvoltak a pelenkák. A kis ruhákat Marinette varrta. Minden készen állt.

Mari már bent feküdt a kórházban. A szülész orvos mellett még egy ápoló és Fu mester állt. Az orvosok transzban voltak. Nem emlékeztek semmire, csak arra, hogy egy nő van a szobában aki a gyerekét szüli. Viszont csak rutinból cselekedtek. Nem voltak maguknál.

- Gyermekem, mit választasz? Velem jössz, vagy maradsz?- kérdezte a bácsi a szülés végén.
- Magával megyek.- lihegte a lány. Nem gondolta volna, hogy ennyire le fog gyengülni. Amint megszületett a kislány Marinette egy puszit nyomott a fejére, majd Fu mester segítségével elhagyta a kórházat.

Pár perccel később

- Uram! Ön lenne Adrien Agreste?

- Igen én vagyok. Mi történt?- kérdezte a férfi.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy a felesége a gyermekük születése után elhunyt. Őszinte részvétem.- mondta az orvos majd elment.

A szőke férfi zokogva nézte a gyermekét az ablakon keresztül. Nem veszíthetem őt is el. Nem bírnám. Viszont egyedül nem tudom felnevelni. Gondolta.

Sziasztok! Itt is a kövi rész remélem tetszik nektek. Hát.. igen szerintem lehetett volna jobb is. Szegény Adrient még én is sajnáltam, pedig csak ez után jönnek a kavarodások. További kellemes hetet nektek. :)

Vivi