Miraculous Novelláim

A Szépség és a Szörnyeteg

Marinette:

Miután az a faragatlan fickó elment, bementem a faluba kimosni a szennyest. Valahogyan nem volt kedvem hozzá. Inkább olvastam volna, így támadt egy ötletem.

A szennyest egy kosárba tettem, mellé raktam a szappant, és felraktam a lóra, amelyiket apám itthon hagyta. Gyorsan felnyergeltem, majd ráültem a ló hátára és elindultam befelé a faluba.

A központban van egy nagy vízzel teli gödör. Na ez a mosoda.

Mikor odaértem nem volt ott senki, aminek kifejezetten örültem.

Lepattantam a lovamról, majd a szennyest beleraktam egy hordóba amit a mosoda mellett találtam. Mellé raktam a szappanból és a hordót hozzákötöttem a lóhoz egy kötéllel.

- Na lássuk sikerül-e...

Elindítottam a lovat aki a medence körül kezdett mászkálni. A hordó fele a vízben volt és ahogy a ló körbe-körbe sétált úgy mosta a ruhákat.

Leültem a medence padkájára és elő vettem a könyvemet.

Kis idő elteltével egy kislány hangját hallottam mögülem

-Te mit csinálsz?-mondta miközben a lovat és a hordót nézte

-Mosok-mondtam majd intettem neki, hogy jöjjön ide

Beleraktam a szennyesét a hordóba és odaültettem magam mellé.

-Mi az a kezedben?

-Egy könyv. Megtanítsalak olvasni?-kérdeztem mire egy bólintást kaptam válasznak.

- Egy... kis... kék... madár... ül... a... fán-olvasta fel az egyik sort Manon (mint kiderült) egy tíz perc múlva

- Nagyon ügyes vagy!

- Te meg mit művelsz a lányommal?!-hallottam egy szemrehányó hangot magam mögül.

Egy férfi volt az a cimboráival. Barna hajában a fiatal kora ellenére néhány ősz hajszál is vegyült. Arcára kiült a harag és az utálat ahogy rám nézett

- Én csak olvasni tanítom- védtem meg magam

- Bőven elég az, hogy a faluban egy ilyen félresikerült szerzet van mint te! Nem kell ide még egy ember aki tudjon olvasni!- förmedt rám az ember és kikapta a kislány kezéből a könyvet és hozzám vágta. A cimborái fogták a hordót és lekötötték a lovamról, majd a tartalmát kiborították a földre. Manon odaszaladt a holmikhoz és kiválogatta a sajátjait, majd odajött hozzám és a kezembe nyomott egy kendőt.

- Amiért megtanítottál olvasni-mondta majd megölelt és elment

Felkapkodtam a ruhákat és hazamentem. Bevittem a lovat az istállóba és kiteregettem, majd bementem a házba. Megvacsoráztam és kimentem a mezőre.

Lefeküdtem a fűbe és néztem ahogy a Nap lemegy az égen és feljön a Hold és a csillagok. Kis idő múlva hazamentem és aludni mentem.

Másnap délben egy ló ügetett felém. Rögtön felismertem apám kedvenc lovát akit édesanyámról nevezett el. Éreztem, hogy baj van.

-Sabine mi a baj?-kérdeztem mire elkezdett a határ felé mutatni a fejével-Hol van apa? Vigyél oda!-mondtam majd felkaptam egy poncsót és elindult velem a hegyek felé.

Egyáltalán nem erre kellene jönnünk. Párizs nem erre van.

Kis idő múlva beértünk az erdőbe mire ösztönösen jobban szorítottam a kantárt. Féltem az erdőtől. Mivel a mi házunk van a legközelebb hozzá így a legtöbb farkas mindig a mi kertünket találja meg ha olyanjuk van.