Miraculous Novelláim

A szépség és a szörnyeteg

Marinette:

Miután a fehér fény elmúlt, egy padláson találtam magunkat. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem Párizst. Talán ez nem is az.

Ahogy a kis emeleti szobában mászkáltam egy rózsa alakú csörgő akadt a kezembe, míg Macskának egészen más.

Egy orvosi maszk.

- Pestis. Biztos valaki abból a családból-mutatott egy falon lévő festményre.

A képen egy kisbaba volt a szülaivel. Szinte azonnal felismertem édesapámat. A nő a képen valószínűleg pedig anyukám.

- Mi a baj?- nézett rám Macska a nagy zöld szemeivel.
Nem tudtam miért kérdezi. Csak utána értettem meg, miután egy hatalmas könnycsepp esett a ruhám világos rózsaszín ujjára.

- Ez a csecsemő én vagyok. A férfi és a nő pedig a szüleim. Sosem láttam anyukámat-mondtam és egyszerre minden elhomályosult.

Megváltoztak a fények, a berendezések, valamint mozgást is érzékeltem a kis szobában.

A végén minden megállt és sötét lett. Csak két gyertya világított.
Egy nő feküdt az ágyon nyakig betakarva. Homlokáról folyt a verejték a láztól.

Mellette egy kis ágy volt, amiben egy csecsemő feküdt.

Egy férfi fogta a kezét és simogatta a homlokát.

- Minden rendben lesz. Ugye doktor úr?- kérdezte a férfi. Azonnal felismertem a dörmögős hangját.

Apa.

-Sajnos itt már nem tudunk mit tenni-mondta egy fekete ruhás, hollócsőrös orvos- Talán napjai lehetnek hátra- ezzel ki is ment a szobából

A kis helységben megfagyott a levegő.
Anyukám mérlegelt egy kicsit és megszólalt.

- Menjetek! Hagyjatok itt! Nehogy baja essen a kicsinek-mondta anyukám édesapámnak

- Nem hagyunk itt!

- De muszáj-mondta mosolyogva- Siessetek mielőtt titeket is elkapnak.

- Nagyon szeretünk téged Sabine. Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen- bólintott anyukám.

Apa magával vitt a városból.

Ezzel újra miden homályos lett. Kis idő múlva minden olyan volt mint amikor megérkeztünk.

- Sajnálom. Ha tudtam volna, hogy ez lesz nem hozlak el ide- mondta Macska bűnbánóan.

- Nem a te hibád, hisz' én sem tudtam. Csak menjünk vissza. Kérlek!-szipogtam

A könyv amivel ide jutottunk végig Macska kezében volt.
Észre sem vettem.
Becsukta és így jutottunk vissza a palota könyvtárába.

- Menj pihend ki magad. Valamiért úgy érzem, hogy valami készül itt a palotában-mondta egy kacsintás kíséretében és visszament ő is a szobájába.

Kisebb sokként ért az amit láttam.
Sosem láttam anyukámat. Azt sem tudtam, hogy mi történt vele. Csak annyit mondott apukám, hogy még nagyon kicsi voltam mikor meghalt.

Az hogy láttam a körülményeket a halála előtt egy kicsit felkavart.

Láttam a szemében a fájdalmat és az ürességet. Nem a betegségre gondoltam. Hanem arra, hogy elveszít minket. Hogy nem lát felnőni. Nem lehet apával.

Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és vettem egy mély levegőt.

Mikor kiértem az ajtón akkor vettem észre, hogy mindenki aki mozog a palotában az takarít.
-Itt meg mi folyik?-kérdeztem az egyik fogast aki épp egy hatalmas polcról törölgette le a port.

- Nem mondhatok semmit Madmoselle. Csak annyit, hogy keressen estére egy elegáns ruhát.

Felmentem a szobámba és ki is volt készítve egy meseszép piros-fekete ruha költemény.

Maga a ruha piros volt, a szoknyán egy lehellet vékony fekete anyag volt gyöngyökkel díszítve. Az ejtett vállú ruha egy fogason lógott az ágy mellett.

Felkaptam a ruhát és a szekrényen lévő egész alakos tükörhöz mentem.

Tökéletes.

Tikki és Alya nem sokkal később meglátogatott a szobámban.

- Mi újság Kislány? Mit csináltál ma?- kérdezte Tikki miután ittam egy csésze teát

- Macskával ellátogattunk a fővárosba. Egy könyvet vett elő. Aztán Párizsra gondoltam és ott kötöttünk ki.

- Ó, az a fantasztikus könyv!- sóhajtotta a Tikki- Még a déd nagyapám készítette a királynak. Remek esze volt. Isten nyugosztalja!-szomorodott el egy kicsit- De! Az a fontos, hogy fennt maradt az utókornak- felelte alig fél perc múlva olyan vodáman, mintha azt mondta volna, hogy holnap lesz a születés napja.

- Miért van kikészítve egy báli ruha az ágyra?

- Macska tervez valami nagy meglepetést a számodra. Ki kell pucolnunk az egész palotát estére. Csajszi nagy szerencséd van Macskával. Látszik, hogy fülig beléd szeretett. Senkivel nem viselkedett még ennyire közvetlenül mint veled- hadarta Alya.

Igazából nekem is tetszik Macska. Nagyon is. Sőt, amióta elvitt a szüleim régi otthonába egyre inkább úgy érzem, hogy szeretem őt. Amióta csak itt vagyok nagyon kedves velem. Nem olyan mint Nathaniel.
Macska nem próbál úgy tenni, mintha tökéletes lenne. Pontosan ezt szeretem benne.

Nem játsza meg magát, mint annyi ember a faluban. A legkedvesebb ember akit valaha is megismertem.

Mostmár kétség sem fér hozzá.

Szeretem Macskát.

Sziasztok! Igen már megint jó nagy kihagyással hoztam nektek ezt a részt és elég rövidre sikerült. Ennek ellenére remélem, hogy tetszett nektek.
Ki látta a 3. évad első részét? Mi a véleményetek róla? Nekem nagyon tetszett, bár az, hogy Lila Halálfej "szövetségese" lett eleggé meglepett. Ti hogy vagytok vele?
Mindenkinek kitartás!! Már csak pár hét és itt a karácsony. Nagyon szépen köszönöm nektek a több mint 7K megtekintést! Ti vagytok a legjobbak!

Vivi 😊