Miraculous Novelláim

MDS: A suli

Katica:

Este olyan mélyen aludtam. Adrien szobájába behoztak nekem egy ágyat ami sokkal kényelmesebb volt mint odabent. Nem is értem. Minek visznek el annyi gyereket, ha évente kb 3 ember jut onnan ki.

Reggel hamarabb keltem Adriennél, így gyorsan elmentem elvégeztem a reggeli rutinomat. majd felvettem egy rózsaszín farmert egy fehér pólót, egy szürkés kardigánt, de túl hosszú volt az ujja, így felhajtottam. Felvettem még egy rózsaszín balerina cipőt is aztán pedig kötelességem lévén felkeltettem Adrient.

Tegnap este Gabriel még küldött nekünk egy kis süteményt (Adrien valami süti féle szót használt) és a tálcák itt maradtak, így jobb ötlet híján a két tálcát összeütöttem Adrien feje mellett.

- Mi a...- olyan hirtelen pattant fel, hogy még a feje mellett álltam és lendületből lefejelt.- Jesszusom Katica, te voltál?

- Az ébresztés? Igen- bólogattam

- Tudod mi... Kicsit halkabban szoktuk egymást felébreszteni.- mondta

- Mégis hogyan?

- Háttt... Finoman megrázogatjuk az alvó vállát.- mondta

- Menj öltözni, apád nemsokára itt lesz. A reggeli kész van lent az ebédlőben.- mondtam, majd elpakoltam ami kellhet a suliba: paprika spray, kis bicska, mini elsősegély doboz, fájdalom csillapító... Ilyen és hasonló dolgokat raktam el. Mindenki ezekkel jár suliba nem?

Adrien pár perc múlva kész is lett. Reggeli után pedig a kocsi kint várt minket a kapu előtt. Adriennel beszálltunk hátra és beszélgetni kezdtünk.

- Te voltál már suliban?

- Még hivatalosan nem, de egyszer kiszöktem otthonról egy egész napra és bementem tanulni. Szereztem barátokat is akikkel aztán telefonon tartottuk a kapcsolatot.- mesélte a szőke fiú

- Kik azok a barátok?- kérdeztem- Bocsánat ezt nem lett volna...

- Nem, semmi! A barátok azok az emberek aki kiállnak melletted ha valaki piszkál. Meghallgatnak, megvédenek, de le is szidnak ha kell, hogy észhez térj.- mondta a fiú majd megérkeztünk a sulihoz.

Adrien:

Reggel nagyon megijedtem mikor Katica felébresztett azzal a két tálcával. Reggeli közben elmondta, őket gonggal keltették fel anno és azt hitte itt is ez a szokás.

A suli előtt Alya és Nino vártak. Ők az egyetlen igaz barátaim. A többiek csak azért barátkoznának velem mert én vagyok Adrien Agreste és akkor úú... De ők nem.

- Haver! Ezer éve!- mondta Nino majd kezet fogtunk

- Szia!- köszönt Al

- Sziasztok!- mondtam majd a tekintetük a hátam mögé tévedt- Skacok bemutatom Katicát. Katica ők itt Alya és Nino, a barátaim.- mondtam majd a lány előrébb lépett és köszönt nekik.

- Katicát apám fogadta fel, hogy legyen egy olyan testőröm aki beülhet velem az órákra és vigyázzon rám ott is. Csak így engedett el.

- Hát haver ez elég gáz! Most a csaj mindenhova követni fog?- kérdi Nino. A srác érdeklődve tolja feljebb a szemüvegét.

- Elvileg igen.

- Kellemes mosdózást!- mondta Alya majd bementünk.

Órákon Nino mellett ülök az első padban, Katica pedig Alya mellett. Láttam a barátaim arcán, hogy valami nem tetszik nekik így megkérdeztem Ninot, hogy mi a baj