I Am Serious

14.-Expecto Patronum

A griffendél kviddicscsapata egy pénteki napon egyentalárban, seprűvel a kézben tartott a gyakorlópálya felé. Felhők kezdtek gyűlni az égen. Sötét felhők. A levegő rendkívül párás volt, és szépen lassan kezdett lehűlni. Egyre kellemetlenebb fuvallatok jöttek szembe, de mit lehet csinálni? Nemsokára kezdődik a kupáért folyó verseny, muszáj gyakorolni!

- Jó időnk lesz - viccelődött Katie Bell.

- Ja, de most nincs időnk ezzel foglalkozni! - mondta Harry egy csapatkapitányhoz méltó szigorral és elhivatottsággal.

- Na ne! Jól látom, amit latok, George?

- Igen, Fred, sajnos teljesen.

- A mardekárosok.

- Mi? De hát az nem lehet! Négytől hatig miénk a pálya!

Harry szíve kihagyott egyet, mikor meglátta a szőke fiút. Ideges lett. Nem akart a vele érintkezni. El akarta kerülni. Ki akarta írtani magából a gondolatot, hogy vonzódik hozzá. De miért csak most? Miért csak most jut eszébe, hogy ez nem helyes? Rájöhetett volna erre hamarabb is. Akkor talán nem lenne ilyen nehéz magát távol tartania tőle...
Már csak pár lépés, és hallótávolságon belül lesz a két csapat. Akkor valószínűleg jó pár szitokszó és káromkodás el fogja hagyni a játékosok száját.

- Malfoy! Mit kerestek itt? Most miénk a pálya! - kiabált Harry erőtlenül.

- Á! Potter... - a szőke alig észrevehetően végigmérte Harryt, majd újból a szemébe nézett - és a kis csapata. Milyen vicces helyzet! - nevetett.

- Húzzatok el, Malfoy! Mi foglaltuk mostanra a pályát! - kiabálta Ron.

- Mi ez a hangnem, Weasley? Potter, moderáld a csapatod! Hol marad a jó modor? Ne haragudjatok, de nem volt nálunk óra - vigyorgott. Láthatóan felettébb élvezte a helyzetet. - De ha már így adódott, mi lenne, ha edzenénk egyet közösen? Egy meccs. Mardekár a griffendél ellen. Benne vagytok?

- Persze! Bármikor elverünk titeket! - válaszolt gondolkodás nélkül Katie. - Ugye, fiúk? - fordult hátra a csapattársaihoz.

- Bármikor! - mondták magabiztosan. Egyedül Harry látszott bizonytalannak, de muszáj volt tartania magát. A tagok távolodni kezdtek, és beálltak a helyükre. A két kapitány keze kézfogásra emelkedet, majd összeért. Harrynek erre egy pillanatra görcsbe rándult a gyomra, de hamar abba is maradt. Csak az érintése bármilyen formában... izgató.

- Remélem komolyan gondolta Bell... - mondta Draco.

- Mit?

A szőke hirtelen megszorította Harry kezét, és a füléhez emelte a száját.

- Hát az elverés részét - suttogta érzékien. A fekete arca teljesen vörösbe borult. Pont ezt akarta elkerülni.
Mindkét csapat tagjai végignézték a jelenetet, de egyikük eszébe sem jutott az a vad magyarázat a látottakra, ami az igazság volt.

- Ha nem lennének itt a többiek... - folytatta a szőke.

- Mikor érdekeltek téged a többiek? - csúszott ki Harry száján. Az észveszejtő szürke tekintetnek lehetetlen volt ellenállni.

- Ugyan, Potter, te sem örülnél neki, ha itt, mindenk előtt...

- Mindenki előtt, mi? Mit csinálnál?

A fekete egy darabig állta a tüzes pillantást, majd lesütötte a szemét. Szégyellte magát.
Malfoy engedett a szorításból, és szépen lassan elhúzta a kezét Harryétől.

- Győzzön a jobbik, Potter...

A játékosok seprűjükre ültek, és felszálltak.
A hajtók megkezdték a harcot a kvaffért, hogy aztán az ellenfél karikáján átdobhassák tíz pontot szerezve csapatuknak. A terelők üldözték a gurkókat, és az őrzők beálltak a póznák elé.
Harry is felszállt, egészen fel, magasabbra, mint a többiek. Szemével a cikeszt keresete, amit igen megnehezített a köd, ami idő közben megállás nélkül csak sűrűsödött.
Jéghideg fuvallatok csapták meg az arcát egyszer-egyszer és egyre többször. De nem foglalkozott vele. Csak cikázott, hátha meglátja a cikeszt valahol. Arról, hogy hány pontra vezet és melyik fél, semmit nem tudott, és ez eléggé frusztrálta.