I Am Serious

15.-Mondd, hogy jól vagy!

Harry gyorsan szedte a lépéseket a griffendél klubbhelyisége felé. Borzasztóan ideges volt.

Még húsz lépcsőfok, tizenöt.

Nem lesz semmi baj...

Tíz.

Holnapra már ébren lesznek biztosan...

Öt.

- Miseri nocte - mormogta szórakozottan. Az ajtó kinyílt, mire ő habozás nélkül belépett. Tekintetével egyből Hermionét kezdte kutatni, aki szerencsére éppen Ginnyvel beszélgetett, bár amint ő zaklatottan odalépett, elhallgattak

- Harry, mi a baj? - nézett aggódóan Hermione.

- Gyertek, elmondom útközben - ragadta karon a két lányt. Ők értetlenül követték, már a portréajtón léptek át, mikor egy vinnyogó hang kiáltott Harry után.
A fekete fiú megfordult, mire Lavenderrel találta magát szemben.

- Nem tudod hol van Wo...Ron? - kérdzete ujját tördelve.

- Én... - Harry segítségkérően Hermionére pillantott, bár még ő sem tudta a választ.

- Nem tudom - mondta végül, aztán már rohant is tovább.

- Harry, most azonnal mondd el, hogy mi a franc történt, vagy nem megyek veled tovább! - rántotta ki Ginny a kezét a fiú szorításából. Hermione szintén kérdőn nézett barátjára.

- Ron és Dra... - Harry megrázta a fejét - az egész griffendéles kviddicscsapat a gyengélkedőn van...

- Hogy micsoda?! - sipítottak a lányok.

- Illetve a mardekáré is...

- De mi történt? Jól vannak?
Harry felnézett a földről, egyenesen Hermione szemébe.

- Dementorok... - mondta alig hallhatóan, már-már suttogva.
Hermione felsikoltott, mire a szájához kapta a kezét.

- Ő volt az igaz...? - kezdte rémülten a barna hajú lány, Ginny meg csak állt kővé dermenve - Tudjukki...? - folytatta.

- Igen, valószínűleg.

- És te? Te hogyhogy itt vagy? - nézett a vörös megsemmisülten Harryre.

- Egyedül én tudtam a patrónusbűbájt.

- Tényleg...

- Menjünk! - ragadta karon Ginnyt Hermione, és hárman újra elindultak a gyengélkedő felé.

Harry türelmetlenül nyitott be a fehér szobába. Talán még sosem voltak itt ennyien. A mardekárosok és a griffendélesek külön sorban feküdtek.
A két újonnan érkezett lány és Harry a három Weasley fiúhoz lépett. Hermione Ron ágya mellé telepedett le egy székre, és lágyan a fiú kezére helyezte sajátját. Ginny beüllt két bátyja közé, és közben Hermione vállára döntötte fejét. Harry meg csak állt Ron ágyának végében, és az ágyrácsot szorongatta, de olyan erősen, hogy a keze már fehérlett, ahogy az összes vér kiszorult belőle.

Válla fölött óvatosan hátrapillantott.
Az a szép fehér bőr most inkább volt mondható sápadtnak, szemei beesettnek tűntek, tejfölszőke haja nem állt olyan tökéletesen. Harry oda akart menni, meg akarta fogni a kezét, hátra akarta simítani homlokából a kusza tincseit. Érezni akarta a lélegzetét, a szuszogását, az illatát és a közelségét. Meg akarta érinteni a még így is hibátlan bőrt.

Bár ne ment volna bele a meccsbe, bár elküldte volna őt, azzal, hogy most övék a pálya! De hogy tudott volna ellenállni annak a kihívó mosolynak? Bárcsak most is láthatná azt az arcot, ahogy éppen elcsábítani próbálja őt.