I Am Serious

28.-Halloween

A nagyteremben már minden tökéletesen készen állt. Ahhoz képest, hogy mindössze pár órájuk volt ebédet követően a díszítésre, fantasztikusan nézett ki.
Tele volt a terem elvarázsolt tökökkel és műpókokkal. Az előbbi néha fel-felnevetett, a másik meg mászkálhatott a falon meg a plafonon. Az Ron indítványozásával le lett szavazva, hogy a diákok között is mozgolódhassanak.

A négy sarok előtt volt egy-egy kör alakú asztal sütikkel és innivalókkal, előttük meg székek, de egyik sem volt színnel jelölve.

Az egyik falnál pedig volt egy olyan játék, ami a következőkből állt: egy kisebb emelvényen egy fekete macska foglalt helyet - megbűvölt kedvétől függően ült, feküdt vagy hempergett, ráadásul néha tisztogatta magát, hogy élethűbbnek tűnjön. Ha valaki varázslattal fényesebbé tudta tenni a bundáját, vagy egeret vagy játékot tudott neki adni, dorombolni kezdett, és odabújt az illetőhöz. Azonban ha valaki elrontotta a várázslatot, a macska fújni kezdett, és felborzolta a szőrét, majd addig nyávogott ingerültem, míg arréb nem álltak.

- Rendben, srácok, ezzel szerintem végeztünk - suhintott még egyet utoljára pálcájával egy hollóhátas prefektus.

- Siessünk, még át kell öltöznünk a jelmezünkbe! - fordult lelkesen Ron felé Hermione, és megragadta barátja karját, hogy elinduljanak.

Igen, Hermionének még előző hétvégén támadt egy olyan fantasztikus ötlete, hogy legyen mindhármuknak ugyanolyan témájú jelmeze. Harrynek sikerült ügyesen kibújnia alóla, ezért Ronnak volt egy újabb lehetősége. Ő azt találta ki, hogy beöltözhetnének a híres meséből, A szerencse színes szökőkútjából Amátának és Sir Luckless lovagnak. Hermione persze eléggé elpirult, mikor először hallotta az ötletet, bár ez nem is csoda, hiszen tulajdonképpen így egy szerelmespárt alakítottak.

Már csak két óra maradt hátra, a legtöbben lázasan készülődtek. A diákok zöme beöltözött, de akik nem, azok is viszonylag megpróbálták magukat kicsípni, főleg a felsőbb évesek.

Harry nem volt annyira lelkes, ő nem tervezett jelmezt húzni, bár azért megkérte Hermionét, hogy valamilyen bűbájjal tegye rendezettebbé az elegánsabb talárját. Meg tanácsot is kért a hajához.
Ő inkább más miatt volt ideges; a Hagriddal való teázás nem ment túl jól. Harry titkának első felével neki sem volt akkora baja, viszont Malfoyjal... Harry még sosem látta ennyire dühösnek a vadőrt. Mindig is jámbor volt és kedves, megbocsátó, de most...
Ráadásul újból megkapta, hogy ,,csak óvatosan".

Tetejébe, hogy végképp jó kedvvel menjen délután a halloweeni partira, még Umbridge is elkapta az egyik folyosón. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e már az egészségével, és hogy rendesen ellátták-e a gyengélkedőn. Nyilván ezt azért csinálta, mert komolyan érdekelte őt a kedvenc diákja hogyléte, egyértelmű. De azért azt is megjegyezte, hogy máskor lehetne nagyfiú, hogy ne kelljen kísérgetni.

Elég durván csaphatta be maga mögött a portréajtót, mert az összes klubhelyiségben készülődő megbámulta, ahogy belépett.

- Mi van?! - engedett el Harry egy nem túl kedves megszólalást a többieknek, majd felviharzott a szobájába. - Hála Merlin, nincs itt senki - motyogta magának, aztán eldőlt az ágyán. - Ha véletlenül elaludnék, véletlenül lemaradnék a partiról... - gondolkozott hangosan. - Akkor jó éjt - fordult az oldalára.

***
- Granger! - kiáltottak a gyönyörű Amátának öltözött Hermione után. A lány a nagy tölgyfa ajtóból fordult vissza, hogy Malfoyra nézhessen. - Harry hol van?

Ki mást is kereshetne - mosolyodott el Hermione egy pillanatra.

- Ron már felment érte, biztos a klubhelyiségben.