I Am Serious

3.-Újra látom

Harry nem gondolta volna, hogy csak Malfoy látványtól ennyire izgatott tud lenni. Majdnem két hónapja nem látta azt az arcot, és nem szívesen vallotta volna be magának, de hiányolta, hogy nap mint nap szembejöjjön vele a folyosón.

A szőke éppen anyjával az oldalán sétált. Látszólag veszekedtek. Elég hevesen gesztikulált, miközben Narcissa karba tett kézzél és eléggé gondterheltnek tűnő arccal hallgatta őt. Végül úgy látszott, hogy feladta a fia elleni harcot, mert inkább egyedül hagyta, és bement egy üzletbe.
Valószínűleg Malfoy pont ezt akarta elérni, ugyanis igen elégedett arcot vágott utána.

- Ott van az a görény Malfoy - horkantott fel Ron, egy pillanat alatt komorságba váltva a nevetésből.

- Kérlek, Ron, csak ne szólj be neki - kérte Hermione.

- Persze - vágta rá ingerülten a vörös.

Pár pillanat múlva a szőke hallótávolságon belülre ért. Láthatólag nem vette észre őket. Már készült volna elmenni mellettük, hogy Harrynek csak ennyi kontaktus jusson egész nyáron, hogy egy röpke percig láthatta, viszont ő ezt nem tudta hagyni. Muszáj volt megszólalnia, nem is ő irányította, egyszerűen előtört belőle, mikor Draco mellé ért.

- Mi van, Malfoy, szégyelljük anyucit? - Hermione meg Ron értetlenül nézett Harryre, hisz abban a percben beszélték meg, hogy nem akarnak konfliktust. Tulajdonképpen neki sem az lett volna a szándéka, hogy magára haragítsa őt, bár nem igazán látott rá más módot, hogy felfigyeljen rá. Mégsem üdvözölhette úgy, mint egy régi jó barátját.

- Nocsak! Potter, Weasley és Granger - grimaszolt gúnyosan, és meg is állt az asztaluk mellett.

- Húzz el, Malfoy! - mondta Ron.

- Ki is szólt hozzám? Bajod van az anyámmal, Potter?

Harry nem igazán akart ilyesfajta összetűzésbe keveredni Malfoyjal, de már késő volt ezen gondolkodnia. Ha már belekezdett, fejezze be normálisan.

- Nekem ugyan nincs - próbált egy nyugodt és ugyanolyan gúnyos hangnemet felvenni. - De ahogy látom, rólad ez már nem mondható el.

- Mi van, Potter, már a magánéletemet is az orrodra kéne kötnöm?!

Igen, kérlek!

- Tényleg, Malfoy, inkább menj el!-szólt közbe Hermione.

- Engem ne utsítgasson egy sárvérű! - mondta, bár nem annyi éllel, mint szokta. Lehet, hogy már belefáradt a folytonos rasszizmusba?

- Hé! - pattant fel Ron, miközben pálcát rántott. Malfoy természetesen azonnal követte, mire Hermione és Harry is felállt a székből. A két álló fiú farkasszemet nézett egymással.

- Ugyan, Ron, tedd le a pálcát - kezdte a lány vörös barátjára tekintve. - Nem éri meg.

- De sárvérűnek nevezett, Hermione! - vágta rá igen idegesen Ron.

A lány erre megrázta a fejét.

- Nem érdekel a véleménye, az viszont sokkal inkább, hogy ha varázsolsz, kirúghatnak a Roxfortból!

- Pedig megérdemelné... - folytatta Ron.

Harry ezalatt teljesen elkalandozott. Megfeledkezett arról, hogy nem most van annak itt az ideje, hogy kedvére nézegesse Malfoyt.

- Van valami az arcomon, Potter? - vágott bele Ron és Hermione veszekedésébe a szőke. Ő is észrevette a pillantást magán.

Harry gyorsan elnézett, és mintha egy lehelletnyit elpirult volna azon, hogy rajtakapták.