I Am Serious

27.-Lógjunk?

- Harry, akkor te el sem készítetted az esszét? - kérdezte Ron bájitaltan óra előtt. Éppen ebédeltek.

- Dehogynem - válaszolt két kanál leves között a fekete.

- Mégis mikor volt rá időd? Azt hittem, Ma... tudod, vele voltál. - Hanglejtése még most sem volt teljesen nyugodt. Mintha neheztelt volna a szőkére vagy esetleg mindkettőjükre.

- Igen, vele voltam. Segített nekem benne.

- Azt ne mondd, hogy a házi megírása ennyi idő volt!

- Ne már, Ron! - szólt közbe Hermione. Közelebb hajolt hozzá. - Mindketten tudjuk, hogy nem.

Ron csak morgott egyet.

- Tényleg segített neked? Milyen kedves tőle! - fordult Harry felé a lány, mire a fiú alig észrevehetően bólintott.

Még szerencsére Piton előtt értek a pinceszobába. Mindhárman leültek az asztalukhoz, elővették a holmijukat, és vártak.
A diákok egyre csak gyűltek, viszont a professzor még mindig nem jelent meg.

Adná az ég, hogy közbejöjjön neki valami, és ne tudja megtartani az órát!

Ábrándozása közben egyszer csak egy puha simítást érzett meg a hátán, mire az érintés irányába fordult. Eléggé meglepődött azon, ki állt mögötte. Nem mintha más simogatná, de ennyi ember előtt nem számított rá.
Draco mosolygott rá köszönésképp, majd egyből elindult a helye felé.
Harry hirtelen elfelejtette viszonozni, csak a kissé megrökönyödött tekintetét hagyta a mardekároson.
Végigkísérte minden mozdulatát; ahogy helyet foglalt, ahogy kipakolt, és ahogy elkapta az ő tekintetét.

Dracónak még mindig szegény Pansy mellett kellett ülnie, mert Piton túl komolyan vette az ülésrendet. Rettentő kínos.

Egy idő után Harry talán túl sokáig és feltűnően legeltethette szemét a szőkén, ha már Hermione is oldalba bökte, hogy forduljon vissza. Mikor már éppen így tett volna, kiszúrt valamit Dracón. Nem tudta levenni a pillantását a nyakán éktelenkedő lilás foltról. Pont olyan helyen volt, ahol egyből látszott, amint egy kicsit is mozgott, és elmozdult a gallérja.

De miért nem fedte el valamivel?

Gyorsan vissza kellett fordulnia, mert megérkezett Piton pár perc késéssel.

- Mi a baj, Harry? - hajolt közelebb Hermione, amint láthatta barátja arckifejezését. Ő is hátratekintett egy pillanatra, de nem látott semmi különöset. Draco a mellette ülő Craknak magyarázott valamit unottan, Pansy meg pont ugyanolyan keserves arcot vágott, mint lassan két hete.

- Jó reggelt, Piton professzor! - mondta mindenki, ő meg csak biccentett egyet.

- Elnézést kérek a késésért - mondta úgy nézve a diákokra, mintha csak nekik róna fel valamit. - Remélem, készítettek esszét a feledékenység főzetről. Kérem kitenni az asztalomra!

Mindenki úgy tett, majd visszaült a helyére. Harryé volt az utolsó, amibe Piton bele is nézett. Átfutotta, és nem bírta ki, hogy ne fűzzön valamilyen megjegyzést hozzá.

- Szokatlanul jó lett ez a dolgozata, Potter. Bizonyára nem egyedül csinálta. Megkérdezhetem, ki segített benne?

Harry nem felelt. Nem tudta, ha megmondja az igazat, azzal bajba keveri-e Dracót. Azonban azt sem akarta mondani, hogy magától csinálta, mert akkor meg azzal sérti meg őt, ráadásul Piton sem vette volna be.

- Kérdeztem valamit, Potter!

- Én voltam - válaszolta könnyeden Malfoy. - Tudtommal segíteni másoknak nem tilos.