I Am Serious

19.-Esti séta

- Mit mondott neked Malfoy? - kérdezte Ron, amikor kicsit arrébb húzódhattak a nagy tömegből.

- Mi? - kérdezett vissza Harry. Hallotta, hogy barátja mondott valamit, de nem értette mit. Még nem tért teljesen magához.

- Mondom, mit mondott neked Malfoy?!

- Mi, mikor?

- Haver, neked meg mi bajod? Hát, amikor a szemed egyik pillanatról a másikra úgy kipattant.

- Ja, akkor? Semmi, semmit - hebegett a fekete.

- Aha. Tehát a semmitől lepődtél úgy meg, hogy nem tudtál mivel visszavágni. Értem.

- Aha...

- Na jó, haver! - állt Harry elé Ron. - Nagyon el vagy varázsolva. Minden oké?

- Ja, Ron, ne haragudj, figyelek.

A vörös segítségkérően Hermionere pillantott. Ő már egy ideje próbálta visszafojtani előtörni készülő nevetését, de Harry arcát nézve ez roppantul nehéznek bizonyult.

- Ron, hagyjuk most őt. Nehéz neki, hogy ő veszített - mondta a lány nagy nehezen.

- Hát jó - nézett még egyszer kétkedőn barátaira, aztán elfordult.

- Nem mondott semmit, amikor másodjára hajolt oda hozzád, ugye? - suttogta Hermione a feketének.

- Mi? Honnan tudod?

- Akkor eltaláltam... Egyébként egy kicsit még nyálas a füled...

Harry gyorsan odanyúlt, hogy letörölje, de az kicsit sem volt nedves.
Harmione nem bírta tovább, halkan, de elröhögte magát

- Hermione... Nem is volt nyálas a fülem, igaz?

- Nem - rázta a fejét a lány. - De ezek szerint ráhibáztam a történtekre!

***
Harry éppen Dumbledore irodája felé tartott, mivel vacsora előtt McGalagony professzor félrehívta őt, és mondta, hogy az igazgató beszélni szeretne majd vele.
Kicsit izgatott volt. Szinte biztosan tudta, hogy a dementortámadásról lesz szó. Rengetegszer elgondolkozott azon, hogy hogyan juthattak be a lények a birtokra a rengeteg védőbűbáj ellenére.

Az iroda előtti főnixmadár most nem állta útját Harrynek. Rálépett a lépcsőre, mire az emelkedni kezdett, és a madár is visszakerült a helyére. Az ajtó elé érve egy pillanatig tétovázott, majd bekopogott.

- Szabad - hallatszódott az idős hang. Harry lenyomta a kilincset, és belépett a szobába.

- Jó estét, professzor úr! Hívatott.

- Ó, igen! Ülj csak le!

A fiú helyet foglalt a Dumbledore asztala előtti széken, majd az igazgatóra nézett. Már nagyon kíváncsi volt, amit a tekintete el is árult.

- Szerintem mindketten tudjuk, hogy miről szeretnék beszélni veled, Harry.

- A hétvégi dementortámadásról.

- Pontosan.

A fekete hallgatott egy darabig. Nem ő akarta kezdeni a beszélgetést. Várta, hátha Dumbledore magától mond valamit.

- Mindenek előtt meg szeretném köszönni, hogy megmentetted diáktársaidat! Az, hogy egy ilyen pillanatban meg tudtad idézni a patrónusodat, ráadásul ennyire fiatalon, az rendkívül dicséretreméltó! Persze, már sokszor bizonyítottad rátermettségedet.

Harry válaszul csak biccentett.

- Bizonyára már nyugtalanított, hogy nem tudsz semmit a történtekről.