I Am Serious

26.-Ha nem bánod

Harrynek már végleg elege volt a bájitaltanból, mikor végre becsaphatta az utolsó erről szóló könyvet is.

- Kész - jelentette ki fellélegezve a mellette olvasó Dracónak.

- Hmm, egész gyors voltál - pillantott át a könyve fölött Harry dolgozatára. - Hány szó?

- Ezertizenkettő.

- Remek - tette könyvét az asztalra. - Mutasd - nyújtotta kezét a pergamenért.

Átolvasta, majd elkérte Harry tollát. Pár mondatot áthúzott, átfogalmazta azokat, majd mikor ezeket a fekete is javította, ténylegesen maga mögött hagyhatta az esszé megírását jelentő gyötredelmeket.

- Köszönöm - döntötte neki a homlokát Draco karjának.

- Szívesen, Harry - simította meg a griffendéles fejét egy kis mosoly kíséretében.

- Tényleg szívesen tetted? - nézett fel rá.

- Igen. Végül is az nekem is érdekem, hogy ne csak rólad szóljon a bájitaltan óra. Meg hogy minél hamarabb végezz - villantott egy sejtelmes mosolyt. Kezét Harry arcáról a combjára tette, majd egyre feljebb vezette. A fekete beszívta élesen a levegőt, majd még mielőtt Draco keze túl messzire ment volna, gyorsan felállt.

Sokat gondolkozott azon, hogy milyen lesz Dracóval teljesen egyedül lenni egy szobában, ahova senki nem fog tudni bejönni, és arra jutott, hogy rohadtul nincs értelme félnie. Nincs értelme úgy megijednie, mint a tóparton, mert akkor nem fogja tudni élvezni az egészet.
Mert amint egy kicsit is reagált a teste az őt érő behatásokra, egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Ami minden bizonnyal azért volt, mert ha tudat alatt is, de nem tudott teljes mértékben megbízni Dracóban. Félt még ennyire mélyen beengedni az érzéseibe, félt tőle, hogy túl sokat mutat majd neki magából. De ezt le kellett küzdenie. Elhatározta, hogy most elengedi majd magát, és nem gondol arra, hogy Malfoy csak kihasználná. Mert ő hitt benne, hogy nem ezért van vele. Hinni akart benne.

- Mi itt végeztünk is, nem? - kérdezte Harry felkapva táskáját a vállára.

- Igen, végre - mondta lassan, majd ő is felállt, és nyújtózkodott egyet. - Ezt megyek, és kikölcsönzöm - vette kezébe a könyvét. - Addig visszavinnéd a többit? A kijáratnál találkozunk - mondta, aztán elindult Madam Cvikker asztala felé.

Harry úgy tett, ahogy Draco kérte, majd elindultak eredeti tervük színhelyére.

A szőke nyitotta ki a Szükség Szobáját, ami most nem igazán úgy nézett ki, mint Harrynek pár órával ezelőtt.
A szoba egyik sarkában egy kétszemélyes ágy volt zöld díszpárnákkal és fekete takaróval, vele szemben egy kandalló, és egy nagy sötét szőnyeg volt leterítve a padlóra. A tapéta nagyon hasonlított a mardekárosok hálótermében lévőéhez, és a két fotel meg a kanapé is olyan volt, mint a klubhelyiségükben.

- Hmm, eléggé mardekáros - mondta Harry belépve.

- Nem tetszik?

- De. Szeretem a zöldet - foglalt helyet a kanapén.

- Tényleg, te még sosem jártál a mi klubhelyiségünkben.

- Hát...

Draco felhúzta a szemöldökét.

- Igazából de.

- Igen? És mégis hogyan jutottál be?

- Az titok - mosolygott sejtelmesen a fekete.

- Mikor?

Harry erre csak kérdőn felemelte a kezét.

- Rossz vagy - ráncolta homlokát, közben meg felhúzott lábbal leült a kanapéra, és szembefordult vele.