I Am Serious

22.-A győzelem után

Elérkezett ez a nap is. A házibajnokság első meccse. A Griffendél-Hollóhát mérkőzés.
Harry nagyon remélte, hogy most fog majd tudni rendesen koncentrálni, mert az edzéseken nem igazán ment neki. Mostanában betegesen sokat gondolt a mardekáros szőkeségre. Főleg a csók óta. Az alatt a három nap alatt, ami eltelt, már rengetegszer visszaidézte magában azt a pár percet. Ahogy először érintkezett az ajkuk, ahogy megérezte Malfoy nyelvét, ahogy megállt benne az ütő, mikor Malfoy belenyúlt a nadrágjába és ahogyan szívműködése nagyjából visszaállt a normális - mármint, ha egyáltalán abban a helyzetben lehet normális - ütemre, mikor ,,csak" az oldalára csúszott a keze.
De ott volt az is, hogy mi van, ha Malfoynak vannak hátsó szándékai?

Csak nem menne el idáig, ha nem gondolná komolyan, nem? De ha igaz, akkor miért pont én? Miért nem egy mardekáros srác? Azt azért sokkal könnyebb lenne elérnie.

Bár szegény griffendéles fiú hiába tépelődött ezen, mert amint meglátta élőben Malfoyt, minden kétsége elszállt.

És már megint elkalandozott. Pedig nagyon nem erre kellett volna koncentrálnia. A seprűjén ült, a cikeszt kellett volna keresnie a szemével, de helyette már megint Malfoyjal nyelvezett gondolatban.
Nem szabad hagynia, hogy a szőkeség minden egyes percét kisajátítsa magának, még úgy is, ha nincs ott. Nem nyerhet a Hollóhát!

- ... és a griffendéles Alicia Spinnetnél a kvaff - zökkentette ki Harryt Lee Jordan lelkes hangja. - A Hollóhát egyik legjobb hajtója próbálja elvenni tőle, azonban Aliciának sikerül lepasszolnia csapattársának, Angela Johnsonnak! Gyerünk Angela, mindjárt bedobod, és gól! - A pirosban szurkolók hangosan éljenezni kezdtek. - Kilencven-kilencvenre egyenlít a Griffendél!

Hogy mi?! Legutóbb csak harminc-húszra álltunk. Mikor maradtam le ennyi gólról?! És mióta vezetett a Hollóhát?! Édes istenem, lehet, hogy Cho már a cikeszt üldözi, én meg itt fantáziálgatok Malfoyról?! Ez vicc!
Nagyon gyorsan el kell kapnom, mert nem tudom meddig leszek képes koncentrálni!

- Cho Chang, a Hollóhát fogója úgy látszik, kiszúrta a cikeszt! - harsogta Lee.

Harry egyből Chót kezdte keresni. A lány alig pár méterre suhant a kis aranylabda mögött.
Gyorsan utánuk iramodott, aztán sikerült beérnie a hollóhátast.

- Harry Potter is magához tért végre, és a cikesz után eredt! A két csapat fogója egymás mellett repül, próbálják lehagyni a másikat, de nem megy nekik - kommentálta Lee. - Várjunk csak, vagy mégis? Harry Potter előretört! Vajon mit kap majd a lánytól, ha elviszi előle a labdát? Sokan látták már őket kettesben. Nem hivatalos, de valószínű, hogy együtt vannak. Vajon, ha a kviddicsről van szó, kizárják az érzelmeket?

Ekkor a cikesz hirtelen irányt váltott, és lefelé kezdett száguldani, amihez Harry tudott alkalmazkodni, azonban Chót továbbvitte a lendület.

- A Griffendél fogója már csak alig egy kéznyújtásnyira van a biztos győzelmet jelentő cikesztől! - üvöltötte Lee.

Egyszer csak a cikesz eltűnt, Harry meg megállt. Az összes pirosba bugyolált lelátótorony egyszerre remegett meg, mikor a Griffendélnek drukkoló diákok ugyanazon pillanatban ugrottak fel, és kezdtek hangosan énekelni.

- ... és az idei évi házkupa első meccsét a Griffendél nyeri, kétszáznegyven-kilencven pontra a Hollóhát ellen! - mondta, vagyis inkább ordította Lee Jordan a mai nap utolsó sportkommentátori szövegét.

Madam Hooch lefújta a mérkőzést, mindkét csapat tagjai leszálltak, és a griffendéles játékosok Harryhez rohantak.

- Ez az, Potter, megcsináltad! - kiabálta Katie Bell.