Amint Ron meglátta a szőkeséget, hezitálás nélkül odarohant hozzá.
- Hát itt vagy, te görény?! Ide merted tolni a képed?! - ragadta meg Malfoy ingét.
- Ronald! El is felejtetted, mit mondtam neked?! - kiáltott rá Hermione.
- Ron, engedd el! - mondta azonnal Harry.
- Tudom, hogy tervezel vele valamit, Malfoy - suttogta Ron. - Engem nem versz át! - Malfoy ezt érzelemmentes arccal tűrte.
- Ronald Bilius Weasley! Fejezd be!
- Mi van, Malfoy, nem csinálsz semmit?! Nem rántasz pálcát, nem fenyegetsz?!
- Nem. Tudod, ha nem ütlek meg, talán kapok jutalmat a kis barátodtól - húzódott gúnyos mosoly az arcára.
Ronnak szerencsére nem maradt ideje reagálni, mert Harry gyorsan ott termett.
- Jól van, haver, most már elég lesz! - tolta el Ront a mardekárostól.
- Harry cicám, kapok puszit, amiért nem átkoztam meg a barátodat? - húzta tovább a vörös agyát.
Édes istenem, mindig annyira érzi, hogy mi az, amit nem kéne mondania!
Természetesen a fekete griffendéles eléggé elpirult a cicám megnevezésen. Tudta, hogy vicc, de akkor sem volt képes elereszteni a füle mellett.
- Malfoy, kérlek, ez most nem a legjobb alkalom viccelődni!
Ron dühtől eltorzult arccal nézte a mardekárost, de nem ugrott neki még egyszer. Hermione fogta az egyik karját, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy kárt tegyen valakiben.
- Te hogyhogy itt? - nézett Harry Malfoyra
- Képzeld el, meglepő, de téged kerestelek. - Még mielőtt folytatta, lopva Hermionére és Ronra nézett. - Gondolom, amit mondanék, azt ők is megtudnák, szóval...
- Dehogyis, mi most bemegyünk! - mondta gyorsan a lány, és berángatta barátját a klubhelyiségükbe, ahol már javában tartott az ünneplés.
A folyosó szerencsére üres volt, de nem lehetett tudni, meddig.
- Szóval tudják - intett fejével a portréajtó felé a szőke.
- Igen.
- Ahogy látom, Weasley nem nagyon örül nekem - nevetett.
- Malfoy, ha valaki meglát téged a griffendélesek bejáratánál...
- Ne aggódj emiatt, már sokan láttak.
- Hát ez nagyon jó - morogta Harry. - Attól még kereshetnénk jobb helyet egy forgalmas folyosónál.
- Mondjuk a Szükség Szobája? - mosolygott Malfoy.
- Vagy a tópart?
- A Szükség Szobájánál nem találsz biztosabb helyet. Ott senki sem látna meg minket.
- Tu-tudom - köhintett Harry. A szőke arckifejezését látva nem kicsit jött zavarba.
- Egyébként még át sem öltöztem, meg le sem tusoltam, szóval mi lenne, ha kicsit kesőbb beszélgetnénk? - kérdezte kissé feszülten.
- Ó, fogadjunk, hogy a kis Harry Potter is prefektusi fürdőt használja. - Draco arca, ha egyátalán lehetséges, még bujább lett. - Tudod, én is prefektus vagyok. És én is szívesen letusolnék - harapta be alsó ajkát, miközben a lehető legfeltűnőbben végigmérte őt.
Harrynek eszébe jutott az a megjegyzés, amit Draco tett még egy hete a gyengélkedőn.
Akkor elképzelte milyen lenne vele tartani. Milyen mocskos kis gondolatai voltak!
De álmodozni róla és megélni a valóságban teljesen más.
Legalábbis a fejében lévő énje nem ijed meg a szőke arckifejezésétől.
YOU ARE READING
I Am Serious
FanfictionMalfoy... Draco Malfoy... Miért mond nekem mást ez a név, mint régebben? Miért érzek mást, ha megjelenik előttem az arca? Miért irtózom ennyire a gondolattól, hogy milyen jól összeillenek Parkinsonnal? Nem tetszik, hogy rosszul érzem magam miatta. Í...