I Am Serious

4.-A Roxfort Expresszen

Harry, Ron, Hermione, Ginny, Fred, George, Mrs.Weasley, Mr.Weasley és Kingsley mugli ruhában a King's Crosson siettek a kilencedik és a tizedik vágány közötti falhoz. Persze késésben voltak, mint mindig.

Mikor odaértek, Mrs.Weasley ránézett az ikrekre, erre a két fiú kérdés nélkül nekifutott a falnak, és egy szempillantás alatt el is tűntek. Következőnek Ginny, Hermione és Mrs.Weasley ment, utánuk Harry és Ron, majd a két férfi zárta a sort.

Sűrű gőz csapta meg az arcukat, de nem volt idejük ezzel foglalkozni. Mrs.Weasley átölelte, és megpuszilgatta az összes gyerekét - beleértve természetesen Harryt és Hermionét is.

- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta nekik még utoljára az asszony.

Mindenki felszállt, és elkezdtek maguknak helyet keresni.
Fred és George hamar beültek Lee Jordan és két másik barátjuk mellé. Ginny egy nevetgélő lánycsapat társaságában foglalt helyet, így hárman indultak tovább egy üres fülkéért.

,,Találkozunk a vonaton."

Harry végig Malfoyt kereste a szemével. Valahol szerette volna újból látni, valahol meg félt tőle, hogy megint képes lesz magát úgy leégetni.

Egyszer elhaladtak egy kabin előtt, amiben Crak, Monstro, Parkinson és még egy mardekáros barna hajú lány ült, de a szőke ott sem volt.

Végül hárman a vonat végébén talaláltak helyet maguknak.
Harry éppen végzett az utazóládája elrendezésével, és ült volna le, mikor Hermione bűnbánó tekintettel ránézett.

- Harry, Ronnal el kell mennünk a többi prefektushoz. Nem baj, ha kicsit egyedül hagyunk? Ígérem, nem maradunk sokáig!

- Persz, persze, semmi baj - válaszolta Harry. Tényleg nem bánta, hogy egy kicsit egyedül maradhat.

- Akkor sietünk, haver - mondta Ron, és kiléptek a folyosóra.

Harry majdnem tíz perce ült egyedül, és bámult ki az ablakon, mikor egyszer csak kinyílt a fülke ajtaja. Azt gondolta, barátai végeztek ilyen hamar. Oda se nézett, úgy kezdett beszélni hozzájuk.

- Ez tényleg gyors volt.

- Hát siettem, ahogy tudtam - mondták nevetve.

Harry nem erre a hangra számított.
Megfordult, és eléggé meglepődött rajta, hogy ki állt az ajtóban. Mit keresett ott Malfoy?
Még mielőtt mondhatott volna bármit, a szőke behúzta a folyosóra néző ablak függönyét.

- Mit akarsz? - állt fel az ülésről a griffendéles.

- Ugyan, Potter, miért vagy egyből ilyen ellenséges?

- Miért ne lennék veled az?

- Tudod, van egy olyan mondás; ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog rád - mondta kellemesen mosolyogva.

Erre az lett volna a helyes reakció, ha viszonozza?
Hát nem tette.

- Azért jöttél, hogy ilyen aranyos közmondásokat ossz meg velem, vagy... - ingatta zavarodottan a fejét Harry.

- Hmm, nem éppen.

- Akkor?

- Azért jöttem, hogy láthassam a pírt az arcodon, amit én váltok ki - mondta lassan, miközben pofátlanul méregette őt. Lassan közelített felé, minden szava után tett egy lépést, majd olyan tizenöt centivel megállt előtte, hogy hüvelykujjával megérinthesse az állát, de amint hozzáért, már le is engedte a kezét.

Harrynek kissé szétnyílt az ajka a meglepettségtől, az izgatottságról nem is beszélve.

- Csukd be a szád, a végén még belemegy valami.