I Am Serious

11.-Jó, hogy itt vagy

Ó te jó ég, mondd, mi lesz ebből? Hogy történhetett ez? Hogyan juthattam el idáig? Hogyan juthattunk?

Általában nem szokott érdekelni a kockázat, nem szoktam félni semmi ilyesmitől, de ez a helyzet kifejezetten ijesztő. Most folyton csak a kockázatok lebegnek a szemem előtt.

Milyen hülyeség ez, nem? Egész nyáron rá gondoltam, arra vágytam, hogy ezeket mondja nekem, most viszont, hogy megkaptam, nem akarom mégsem. Milyen dolog ez? Inkább csak élvezném ki a helyzetemet, és hagynám, hadd fogdosson csak kedvére!

De nem bízhatok benne...

Harry a kanapén ülve gondolta mindezeket végig, míg Malfoy előtte állva nézte őt.
A griffendéles nem értette mi van vele, de egyik pillanatról a másikra égetni kezdte a szőke érintése az arcát. Arrébb kellett lépnie tőle, és lába remegését érezve leült.
Lehettek már pár perce ebben a helyzetben.

A mardekáros kezdte kicsit kínosnak találni, hogy egy helyben állva görcsösen csak őt nézi, ezért inkább leült ő is a kanapéra, de eléggé távol a másiktól.

- Nem kellett volna ezt mondanom - monda egészen halkan. - Megijesztettelek.

Sajnos igaz...

Harry lassan ráemelte a tekintetét. Még sosem látta ilyennek őt. Minha el lett volna keseredve.

- Én csak... - kezdte a fekete, de nem jutott tovább. Amint meglátta a keserűen csillogó ezüstös szempárt, elszállt belőle minden gondolat. Szinte fájt neki az a látvány.

Hirtelen ötlet volt, lehet, hogy nem kellett volna ezt tennie, de be akarta bizonyítani, hogy ő nem fél az érzéseitől. Legalábbis el akarta hitetni.
Közelebb húzódott hozzá, megfogta a kezét, és a saját arcára tette. Most nem törődött vele, mennyire égett ott a bőre, csak el szerette volna tüntetni azt a keserves pillantást a másik szeméből.

Malfoy egy kis hezitálás után másik kezével megfogta Harryét, és most ő tette a saját arcára.

- Kérlek, utálj - mondta a szőke csendesen.

- Nem tudlak. - Harry akkor nem is gondolt bele, hogy azokat a szavakat még mennyire megbánhatja.

Malfoy elmosolyodott, de mintha egy kicsit keserű lett volna.

- Pedig jobban járnál vele - vette le Harryéről kezét, hogy a derekára tehesse. Közelebb húzta őt magához, és fejét a vállára hajtotta.

Harry egyszer csak megérezte a másik nedves ajkát a bőrén, mire keze akaratlanul a szőke tarkójára ugrott. Meg kellett támaszkodnia maga mögött, ahogy a másik egyre csak dőlt.
Gondolhatta volna, hogy Malfoy nem olyan. Nem fog lelkizni, ha nem muszáj, így is többet mutatott a kelleténél az érzelmesebb oldalából.

Bárcsak igaz lenne legalább az a kevés...

Azok az ajkak olyat hagytak ott Harry nyakán, amilyet még sosem kapott. Abban a pillanatban bármennyire is idegen volt neki az a helyzet, bármennyire is azt mondta a józan esze, hogy húzódjon el, nem hallgatott rá, csak hagyta. Hagyta, mert élvezte.
Mikor Malfoy elhajolt, Harry nyakát egy ponton megcsapta a levegő, mire végigfutott a hátán a hideg. A másik meleg lehelethez képest így hűvösebb volt.

- Végre nem ő néz vissza rám - suttogta, majd elengedte a fekete derekát. - Most mennem kell.

- Oké. - Ilyen nehezére még sosem esett megszólalni, de nem is csoda. Most kezdett csak tudatosulni benne, hogy mennyire a feje tetéjére fordult így vele minden.