I Am Serious

7.-Szombaton találkozunk

Harry korán kelt.
Pontosabban időben ahhoz, hogy ne ők legyenek az utolsók az asztaluknál, nem úgy, mint előző nap.

Ron és Harry komótosan sétált a nagyterem felé, már éppen léptek volna be, mikor a fekete a nevét hallotta a háta mögül.
Megfordult, mire Cho Changgel találta magát szemben. Ron bíztatóan rámosolygott barátjára, majd kettesbe hagyta őket.

Sokra ment Harry a bíztatással, tekintve, hogy nem érzett Cho iránt semmit.

- Szia - erőltette meg magát a griffendéles egy kedves mosoly erejéig.

-Szia, Harry! Hogy vagy? - Látszólag a lánynak nem került erőfeszítésbe ugyanaz.

-Egész jól. Te?

-Hát, én is.

Eddig izgalmas egy beszélgetés.

- Ömm - folytatta a lány, miközben a talárja sarkával babrált. - Hétvégén lemehetünk Roxmortsba, hallottad?

- Nem, még nem.

- Aha - bólintott kissé feszengve. - És én arra gondoltam, hogy mehetnénk... együtt - pirult el a lány.

Ó, hát ez valami csodálatos ötlet! Mégis miről tudnék vele beszélgetni? Az egyetlen közös bennünk Cedric... Amit lehet, nem a legjobb ötlet felhoznom.
Hogyan tudnám úgy visszautasítani, hogy ne bántsam meg? Hát... sehogy. Mindenképpen rosszul fog esni neki.

- Figyelj, Cho - kezdte, pedig még fogalma sem volt, mit akar mondani. Próbálta összeszedni úgy szavait, hogy a lehető legkevésbé legyen bántó.

Már éppen nyitotta volna a száját, hogy valami kegyes hazúgsággal megmentse a helyzetét, mikor Draco Malfoy elsétált mellettük Pansy Parkinsonnal az oldalán. A szőke kacéran rámosolygott a párosra, majd Harry szemébe nézve továbbment a nagyterembe. A griffendéles akaratlanul utána fordult, és pont elkapta hogy a fiú lejjebb csúsztatja a kezét a lány derekáról, és teljesen gátlástalanul megfogja a fenekét.

Miért kell ezt mindenki előtt csinálni?! Komolyan, nem lehetne ezt akkor, mikor egyedül vannak?!

Harry lehet, hogy egy kicsit eltúlozta ezt a dolgot, de akkor is nagyon kiakadt. Hirtelen teljesen máshogy látta a chós helyzetet.

- Persze, jó ötlet! Menjünk együtt! -Cho igencsak megkönnyebbült a válaszon. Ennyi hezitálás után már nem várt semmi jót.

- Szuper! Akkor szombaton ugyanitt, tíz órakor! - Chóról jelenleg semmivel sem lehetett volna levakarni a mosolyt.

Végül is aranyos lány. Csak nem lesz olyan rossz ez a... randi?

- Mi volt, Harry? - kérdezte Hermione izgatottan, mikor Harry csatlakozott hozzájuk az asztalhoz. - Ron mondta, hogy Cho megszólított.

- Elhívott hétvégén Roxmortsba.

- Hiszen ez nagyon jó!

- Ja. - A fiú próbált egy kis lelkesedést megjátszani, de sosem volt túl jó színész.

Már észre sem vette, hogy tekintete magától vándorolt át a zöldek asztalához. Már meg sem lepődött, hogy Pansy valamilyen formában megint hozzáért a szőkéhez. Jelen esetben szimplán átölte a karját, miközben ő Crackkal és Monstróval beszélgetett.

Nem történt semmi érdekes, Harrynek mégis görcsölt a gyomra a gondolattól, hogy Malfoy bármelyik pillanatban elkaphatja a pillantását. Elvett egy pirítóst, bár még ehhez sem volt túl sok kedve.

Az étkezés vége fele az a fránya érzés kerítette hatalmába, mintha valaki nézné őt. Nem kellett sokáig keresgélnie, csak egyenesen felnézett, és a szürke tekintetbe ütközött. Gazdája kicsi, de eltökélt mosollyal az arcán figyelte őt.

Harrynek kezdett nagyon elege lenni abból, hogy ennyire kettős érzései vannak Malfoy iránt. Utálta magát attól, hogy mikor visszagondolt a első nap reggelére a mosdóban, milyen gondolatokat váltott ki belőle a szőke érintése.
Ahogy folyamatosan tartották a szemkontaktust, Harry kezdte újból megérteni, hogy miért kísértette ez a szempár egész nyáron át.

Gyűlölte, hogy a szíve végig egészen mást mondott, mint az agya. De nem veszthette el a fejét, mert az nagyon sokba kerülhetett volna neki.

Annyit viszont csak megengedhetett magának, hogy egy kicsit álmodozzon, nem? Azzal még nem ártott senkinek.

És ezt is tette. Este, mikor már semmi és senki nem zavarhatta a gondolatait, mindenki behúzott függönnyel vagy aludt, vagy úgy tett, mintha aludna, ő szintén eltakarva teljes alakját a szobatársai elől idézte vissza a vonatos és másodikai élményeit. Igaz, kicsit átgondolva.

Malfoy hüvelykujjával gyengéden végigsimított az alsó ajkán. Hogy minél közelebb lehessen hozzá, belépett a két lába közé. Csípőjük összeért, miközben a szőke Harry állát óvatosan tartva hajolt egyre közelebb és közelebb...

Nem!

Ilyen lehetett a bűnös gondolat egy vallásos számára. Csakhogy neki nem a hite miatt nem fordulhatott meg a fejében ilyesmi, hanem mert ilyen álmokkal még a végén magára hoz bajt.
Ahelyett, hogy elfelejtette volna, vagy valahogy megpróbálta volna kiverni magából ezt az érzést, inkább szította fejben. A végén még túlságosan belelovalta volna magát igazából nem is létező, veszélyes érzelmekbe.

Gondolhatott volna inkább valami másra. Milyen órái is lesznek másnap?

Fúj, az év első bájitaltanja. Ráadásul dupla.

Nem hiányzott neki Piton. Ennyi hónap kihagyás után elszokott már a folytonos szapulástól, és nem volt kedve újra hozzászokni.