A Maffia az Életem!

🌸Part:2🌸

I came the party on my own
Don't need nobody in my song
I get down to the beat I lose control
Hey oh I go
So
Lo!

Amikor felkeltem sajgott a fejem és fájt minden porcikám. Először nemtudtam hogy hol vagyok de aztán ahogy felnéztem és elém tárult az a gyönyörű táj amire álomba sírtam magam minden eszembe jutott. A reggeli slagos történettől kezdve...Adam csókjáig. Nagyon utáltam magamat is meg őt is. Ezzel fájdalmat okoztam a legjobb barátomnak. Amit nem akartam. De ez most mind az én hibám hogy azt hiszi érzek iránta valamit. És vele volt az első csókom is. De nem éreztem semmit. Mint ahogy a romantikus filmekben szokott lenni nem lendült fel a lábam, nem éreztem pillangókat a gyomromban és nem éreztem azt hogy ezt a csókot mindehol akarom és mindíg érezni. Nem jelentett semmit. Csak azt hogy ezt a barátságot már nem lehet lesz meg menteni. Az szerintem nem barátság ha az egyik fél többet érez a másiknál mint barátság. Mert azzal ő szenved.

Még üldögéltem kicsit és néztem az óceán kisseb-nagyobb hullámait hogy csapódnak ki a partra. Ahogy elindultam meg éreztem hogy rezeg valami a zsebemben. Fel ültem a motorra nem indítottam el csak ráültem és kikerestem a zsebemből a telefonom. Ahogy kihalásztam rá néztem a kijelzőre. Ismeretlen szám. Nem foglalkoztam vele így inkább elindultam haza.

Egy jó bő óra alatt haza is értem de ahogy kinyitottam a garázs ajtót le fagytam. Mint egy jég csap. Anya feküdt a földön vérbe borulva. Nemtudtam semmit se csinálni! Éreztem ahogy a szívem ketté törik és ahogy a darabjai szépen anyám felé gurulnak. Azt gondoltam oda szaladok hozzá meg nézem a pulzusát és meg próbálom újra éleszteni. De a lábam nem mozdult. Olyan volt mintha ólomból lettek volna. Aztán a látásom kezdett elhomályosodni és végül éreztem hogy a testem a földre csapódik. Elájultam.

*Adam szemszöge*

Ahogy felkeltem kicsit furcsa érzés fogott el. És ahogy ki nyitottam a  szemem kicsit furcsáltam hogy az előtér kövén fekszek. És sajog a fejem mint a kurva élet. Ahogy kicsit felültem el fogott az ismerős hányinger szóval fel pattantam és rohantam a WC felé. Még pont elértem és ki adtam magamból mindent. Ebből már tudtam hogy tegnap ittunk. Nem is keveset ha így ki ütöttem magam. Amikor kész voltam ki mostam a szám és megnéztem az időt. 8:45 mutatott. Még inkább fel mentem le feküdni egy kicsit hogy hát ha szép lassan eszembe jut mit csináltam és hogy miért voltam ennyire ki ütve. És hogy miért van bennem rossz érzés és bűntudat egyvelege.

Aztán ahogy lefeküdtem el is aludtam. De csak kb. 10 percet tudtam aludni mivel úgy el kezdett fájni a fejem hogy az már kibírhatatlan volt. Viszont felálni meg lusta voltam. Egy bő fél óra alatt rá vettem magam hogy lemegyek egy aszpirinért és hát ha jobb lesz. Nem lett. Egyre jobban fájt a fejem. A rossz érzésem pedig nem távozott. Úgy voltam vele át nézek Skylerékhez hátha ő tud valamit a rossz érzésemmel kapcsolatban. Mindíg hozzá megyek hogy ha ilyen roasz érzésem van mert eddig ezekben mindíg ő segített nekem. És persze én is neki. Már történt ilyen hogy rossz érzésem volt de akkor nagyobb baj volt mint amire számítottunk. Akkor vesztettük el Mr.White-ot. Ms.White és Skyler nagyon rosszul viselte. De megpróbáltunk a srácokkal egy kis jó kedvet teremteni. Sajnos nem sokra jutottunk de legalább nem maradtak olyanok amilyenek akkor azon a napon voltak.  Depressziósak. Öncsonkítók. Magányosak. Ez az időszak mindenki számára nehéz volt. De túl tettük magunk ezen is.

Amikor be pattantam a kocsimba észrevettem hogy Sky elhagyta a motoros kesztyűlyét és most a kocsi ajtóm mellett pihent. Hova siethetett ennyire?

Tettem fel a megválaszolatlan kérdést magamban. Felkaptam a kesztyűt a földről és az anyósülésre hajítottam. Gyorsan beindítottam a kis babámat és indultam is. Az ahogy felbőgött a motor az nekem a világ. Na meg persze Sky. Sky. Én Sky-ba azóta vagyok bele zúgva amíóta jártunk egy hetet. Ő szakított velem. Amikor kicsit ittam megpróbáltam rá mászni. Persze ő pisztolyt emelt a felyemhez miszerint "ha még egy újjal hozzá érek levágja a tökeimet és át rugdossa őket montenegróig"!

És ez volt két hónappal ezelőtt. Nemtudom mi baja lehetett. Na jó! Az mondjuk tényleg nem étvágy gerjesztő ha a pasid seggrészegen rád mászik. Így már értem miért kellet a pisztoly(😅).

Már csak pár utca hiányzott attól hogy elérjem a White lakást. Ahogy hajtottam egy fekete furgon húzott el melletem vagy 100-al.
-Mi a faszt csinálsz te állat?-dünnyögtem magamban. Ahogy elértem a házat döbbenet lett úrrá rajtam. Ki száltam a kocsiból de csak dermedve áltam a kocsi mellet. Láttam White mamát a földön elterülve vértócsával a feje alatt.
-Gemma!-ordítottam torkom szakadtából és oda szaladtam hozzá. Meg néztem hogy van e pulzusa de egy nagyon kevéske volt. Ekkor a szempillái alól rám pillantott. Fagyos volt.Élettelen.
-Fi-fiam...vigyáznod kell Sky-skyler-re...sajnos én már ne-nemtudok többet...-mondta majd kezeiközé zárta az arcom és adott egy puszit a homlokomra. Egy könycsepp gördült le az arcomról.
-Ne! Kérem ne!-könyörögtem mint egy kis gyerek de rájöttem....ő már nem akar küzdeni. Nem akar küzdeni az életéért. Soha többet.
-Legyél a báttya és vigyázzrá..kérlek.-mondta majd lehunyta szemeit.
-Gemma...Gemma!...GEMMA!!-semmi. Az öreg lány örök álomra hajtotta fejét. Melé rogytam és sírtam. Férfihoz nem méltóan bőgtem. Olyan volt nekem mint a saját anyám. Anyám helyett anyám volt. Egyszer csak éreztem hogy valaki közeledik és felnéztem. Egy fekete maszkos fekete öltönyös fickó volt. Nemtudtam semmit tenni hagytam hogy leüssön és fekete szatyrot húzzon a fejemre. Elájultam.

*Skyler szemszöge*

Amikor felébredtem egy furgon hátuljában voltam. Csak a szempilláim alól lestem ki egy kicsit. Nem akartam hogy tudják az elrablóim hogy felkeltem.

Láttam hogy a két oldalamon egy-egy gépfegyveres ember ül. Előttem ott ült egy ember fekete zsákkal a fején. A test alkatából ítélve férfi. Azt hiszem hogy olyan 20-22 éves. Ismerős volt de inkább hagytam és kémleltem tovább a furgont. Mármint a hátulját. A furgon hátulját ahova bezártak és elraboltak.

A zsák fej mellet szintén egy-egy őr ült. Azon törtem a fejem hogy lehetne leütni őket. Csak 4-en vannak. Sima ügy. Kinyitottam a szemem. Körülnéztem. Ahogy felültem éreztem hogy valami szorítja a kezemet.
-Naaa...csipkerózsika felkelt?-kérdezte a melletem ülő pacák. Felé néztem és láttam az arcán azt az undorító mosolyt amit még tegnap este Adamen láttam. Tényleg! A többiek. Vajon keresnek? Vagy egyáltalán feltünt nekik hogy eltűntem. Anya biztos halálra aggódj...Anya...Nem hiszem el! Ezt elfelejteni! Még egy kisebb huzamosabb időre is! Most nagyon meg fogják bánni ezek a mocskok! Nemtudják kivel kezdtek! MEGÖLTÉK AZ ANYÁMAT!
-Na mi van kicsike? Tán elvitte a cica a nyelvedet? Vagy valami esetleg valaki más?-vigyorgott azokkal a barna és sárga keverékes fogával.
-Előbb egy kérdés!-mondtam olyan hangszínen hogy azt meg irigyelném néhány szituációban. Rideg. Megnyerő. Határozott.
-Na mondjad picike.-mondta én meg elfintorodtam a becenév hallatán.
-Ki ölte meg az anyámat?-kérdeztem. Próbáltam úgy beszélni hogy ne remegjen meg a hangom. Nem nagy sikerrel.
-Elöl ül és nem itt hátul-mondta majd vissza ejtette kezeit ölébe és a kocsi falának dőlt-mi nem akarunk téged bántani csak apád elvett valamit ami a miénk volt így mi is elvesszük tőle azt ami az övé!-mondta gyengédséggel a hangjában.
-Miről beszélsz? Apám meghalt egy autó balesetben?!-vágtam egy ilyen 'wha the f**k' fejet mert nem értettem miről beszél.
-Oh...szóval nem mondta...ő nem halt meg! Él és virul-mondta majd elmosolyodott-már mondjuk nem sokáig de még igen.-amikor ezt mondta úgy meg fejeltem hogy elájult. Nem hittem el. Most hazudik ez a büdös fasz kalap vagy igazat mond?!
Ekkor...
_______________________________________
Sziasztok! (A helyesírási hibákért elnézést kérek😅😥) Köszönöm hogy ennyien olvassátok a kis 'irományomat'. Nemtudom hogy most jól csinálom-e vagy nem. Tehát hogy jól írok-e vagy nem. Ha nem akkor inkább hagyom az egészet.