A Maffia az Életem!

💙2/ Part 1💙

🖤🖤🖤
"NEM FOGOM EL ENGEDNI A KEZED!" MONDTA ÉS ELENGEDTE...🖤🖤🖤

-White! Terepre! Most!-először mond ilyet ez a rohadék! De komolyan! Az eddigi itt létem alatt (ami kőkemény 4 év rodthadás akta kukac ként) egy ilyen szó se hangzott el a szájából! Mondjuk...még eddig hozzám se szólt csak dobálta a papírokat az író asztalomra. Én meg szép csöndben ahogy haladt el mutogattam a háta mögött...ja miii?
-Talán nem hallott engem White kisasszony? Vagy esetleg vegyem vissza a lehetőséget öntől?-kérdezte egyre közelebb hajolva az arcomhoz. Undorodom ettől az embertől! Legszivesebben megfejelném de akkor mehetnék a kisboltba kaját meg piát árulni. Szóval inkább hagyom!
Felpattantam a székből és rohantam a kis át öltöző fülke felé. Gyorsan felkaptam magamra a szokásos kis egységes sötét kék gatyát ami kétszer akkora volt mint én ezért volt ott öv az olyan szerencsétlenül kicsi emberek számára amilyen én is vagyok. Gyorsan azt is bele füztem és elkezdtem felkontyolni a hajam. Amikor azzal készen voltam rá vettem a golyó álló mellényt és arra rá pedig a szintén sötét kék pólót. Ami szintén kétszer akkora volt mint én de se baj. Sapkát én nem vettem fel mert akkor tényleg röhejesen néztem volna ki! Indultam volna az ajtó felé de annyira szellős volt még a lábam körül. Le néztem és csak a kis nutella mintás zoknim volt a lábamon. Jó! Vissza, cipő, szerencsétlenkedés a bekötésével és futás ki fegyverekkel együtt.
-Nagyon szép teljesítmény White! 11 perc 34 másodperc! Ez alatt még láblógázva ki is rabolhaták volna amerikában a fehér házat is ha így öltözik át! Amúgy nem megy terepre! Vissza öltözhet!-mondta majd csetintett felém egyett nekem meg ott lett elegem belőle!
-Maga mit képzel magáról? Már 4 éve szivat engem! Nemtudom hogy miért és hogy mi rosszat tettem magával de kérem akkor mondja már el nekem mert én nemtudom!-léptem hozzá közelebb de nemtudtam semmit tenni mivel sokkal magasabb volt nálam.
-White! Maga vissza mert neke...- nemtudtam befejezni mivel jó szokásomhoz híven bele szóltam! Uuu...de rég vártam már erre a pillanatraaa!
-Igen! Vissza pofáztam magának! És mit tud tenni? Ki rug engem vagy várjunk csak...nem! Nemtud! Mert én vagyok az egyik legjobb munka erő ide fent! Szóval! Mondjon amit akar felőlem ki rughat de akkor magára hárul minden! Maga...-itt inkább magamba nyeltem egy szót mivel ha ezt ki mondom akkor tényleg ki rugnak!
-Igen én? Én mi vagyok? Mondja White? Mi vagyok??-mondta már a végét ordítva! Én meg ideges lettem.
-MAGA SEGGFEJ! MAGA BUZERÁNS SEGGFEJ!-és ki mondtam! Nem a leghalkabban. Ezután következett a síri csend! A főnököm feje már szinte olyan vörös volt mint egy paradicsom de meg mindíg nem szólalt meg. Egyszer csak egy halk taps jött elő a tömegből ami idő közben körénk gyűlt. Mindenki el ált a halk taps útjából és kb. 1 perc alatt át vágott azon a tömegen amin nekem kb. 20 percbe telt volna. Ellégé nagy ember lehet ha így félnek tőle. Amikor megláttam csak egy kb. 60-as évei végén járó bácsikát láttam aki egy magas volt velem. Néger volt de annyira világos bőrű hogy simán rá lehetett volna mondani hogy csak kreol bőrű. De nem is volt ilyesztő viszont az arca annyira ismerős volt valahonnan. Hirtelen nemtudtam hogy honnan de inkább hagytam majd úgy is elárulja magát ha elkezd beszélni.
-Maguk mit csinálnak?-szólalt meg eszméletlenül öreges és rekedtes hangon.
-Tiszteletem Kapitány úr! Ez az alkalmazott nem végzi a munkáját helyette velem ordítozik teljesen érthetetlen okok miatt!-úgy hazudik ez az ember mint a víz folyás.
-És maga kisasszony? Ez igaz?- kérdezte rám nézve.
-Én ezt nem cáfolnám mert teljesen fölösleges lenne!-mondtam.
-És miért lenne fölösleges?-kérdezett vissza a kapitány mint kiderült.
-Mert ha el kezdeném meg cáfolni amiket mondott úgy is neki hinnének mivel ő rangban fölöttem van és éppenségel egy rossz pillanatomban kapott el a kapitány úr szóval ezért is lenne fölösleges! De az igazság az hogy ez az ember nem főnöknek való!-ennyit mondtam és el hallgattam. Meg voltam elégedve magammal hogy nem mondtam azt a végére hogy "bazdmeg magad te seggfej". Amúgy a kapitány úr az én kis monológom végére már vigyorgott.
-Köszönöm Missz...
-White. Skyler White!-mondtam és boldogan ki húztam magam.
-Á! Tehát köszönöm White kisasszony!-mondta majd a főnökömre nézett. Ő teljesen el képedve sugárzó szemmel nézett rám. Szerintem ha szemmel ölni lehetne már rég halott lennék. De nem foglalkozva vele bele vigyorogtam a képébe.
-Maga!-mutatott a főnökömre-Mint ahogy mondta a kisasszony nem főnöknek való! Ki van rugva! Maga viszont!-itt rám mutatott-Jöjjön velem! Van egy ajánlatom! De ha maga egy ujjal is hozzá ér a kisasszonyhoz magam intézem el! Világos?-mondta. Most tényleg a legfelsőbbek egyike védett meg az én kis főnököm ellen?? Aztaaa! Haladok gyerekek! Haladok!
-Igen kapitány úr! Világos volt.-savanyodott el az arca ahogy ki mondta ezeket a szavakat. Van egy olyan érzésem hogy még ennek lesz következménye!
Én szépen vigyorogva követtem a kapitányt. Kaptam pár elismerő pillantást de volt olyan is aki csak nézett rám ilyedten és volt olyan is aki szintén már rég megölt volna szemmel.