A Maffia az Életem!

🌸Part:3🌸

"Oh I pretend that no one's ever gonna hold you like I did
See I'm feedin on this fire
The emotions getting higher
All the way up
I blame my self don't even wanna wake up
Give my life for you like i'm your SAVIOUR!"

(Daisey Gray-Saviour)

Ekkor...

Ekkor megált a furgon egy eléggé éles fékezéssel. Ki terveltem a szökésünket a zsák fejjel. Ha úgy tennék mint ha kinyújtóznék és közben megbököm a lábát meg tudhatom hogy ébren van e. Ha igen akkor ketten letudjuk ütni az őröket. Viszont nem lehet tudni hányan vannak elöl. Ha sokan akkor esélyünk nincs és lehet hogy megölnek. Bár mondjuk akkor nemtudom mire kelett ez a nagy cécó hogy elrablás. Mert ha megakarnának ölni már rég meg tették volna. Remélem.

Meg böktem a zsák fej lábát és az erre a mozdulatomra felkapta a fejét. 'Egy gondal kevesebb'.-mondta a belső hangom. Csak van egy kisebb bökenő. Meg vagyok bilincselve. De ezek annyira hülyék voltak hogy úgy bilincseltek meg hogy elöl vannak a kezeim. 'Ha...amatőrök'-szólalt meg egy másik hang a fejembe. Kezdek bekattani?

A másik őr akit megfejeltem még mindíg nem kelt fel. Ekkor én a mellettem ülőt leütöttem és felpattantam. A két ember akik a zsákost őrizték feláltak de túl későn. Én egyet lerugtam és a másiknak a fejét a furgon falához vágtam.
-Huh...-hallottam egy hangot a hátam mögül. A zsákos volt zsák nélkül. Nem hittem a szememnek. Adam volt az.
-Te mit keresel itt bazdmeg??-kérdeztem kicsit hisztérikus hangon.
-Meg menteni téged?-kérdezett vissza vigyorogva.
-Jó erre nincs időnk. Valamelyik őrnél van hangtompítós azzal ha szét lőjük a kezünk a bilincset akkor kiszabadulhatunk.-vázoltam a jelenlegi tervet. Adam bólintott és keresni kezdett. Meg találtam a hangtompítósat és szét lőttem vele Adam kezén lévő bilincset úgy hogy picit súrolja a bőrét.
-Ahh...ezt most miért kellet?!-kérdezte fájdalomtól és dühtől izzó szemekkel.
-Szerinted miért?! Ja csak azért mert tegnap este  megcsókoltál és elakartad mélyíteni!-mondtam neki ridegen és meg kértem hogy lője szét az enyémet is. Nem voltam benne biztos hogy sérülés nélkül megúszom. De meglett. Nem lőtt félre és nem is karcolt meg.
-Oké most kinyitjuk ezt az ajtót-itt rámutattam a hátsó ajtóra-és aztán meg látjuk mi lessz.-elkezdtem számolni és a háromnál neki szaladtunk az ajtónak.

Vagyis akartunk volna mert az kinyílt. Egy jó 10-15 ember ott ált. Én nemtudom mire vagy kire estem rá de esküszöm jó illata volt.
-Mi a jó büdös francot csináltok ti elmebeteg állatok!!?-kérdezte alólam a hang én meg felpattantam és felvettem a támadó poziciómat.
-Ki akarunk szabadulni?-kérdeztem én. Erre persze a mellette álló ember elnevette magát én meg olyat behúztam neki hogy öröm volt nézni ahogy elterül. Ekkor kb. tíz fegyver szegeződött rám. Ez az...így tovább-súgta a sokadik belső hangom erős szarkazmussal.
-Ez nem volt jó ötlet kicsi lány-ált elém az a srác akin az előbb landoltam.-de talán kiengesztelhetnél valamivel...-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Vagy két fejjel magasabb volt nálam de...hát Skyler Skyler és muszály neki vissza pofáznia!!
-Előbb ahoz meg kell ölnöd!-mondtam majd neki estem. Elkezdtem tolni a derekánál fogva. Éreztem hogy a falnak csapódik. Egy öntelt mosoly játszott ajkaimon amíg meg nem éreztem hogy álkapcsomon landolt ökle. Nem elősször kaptam már öklöst de meglepett. Ekkor szembe áltam vele és elkezdtem felmérni. Szőkés barna haja szemébe hullot. Sötét kék szeme feketén csillogott.

Ekkor egy akkor pofont kaptam hogy a földre estem. Mindenki elkezdett röhögni.
-SKYLER!-hallottam Adam kiáltását.
-Na ez a lány lenne a nagy maffia vezér lánya? Le merem fogadni hogy...-itt elkaptam a lábát és kirántottam alóla. Nagy csattanással ért földet. Én elő kaptam a zsebemből a késemet és a nyakához illesztettem. Hirtelen olyan csönd lett.
-Mit is akartál mondani?-szürtem ki a fogaim közt ezt a párszót. Ő rám nézett de nem félt. Nem láttam félelmet a szemében. Csak önteltséget és valami mást amit nem tudtam be azonosítani.
-Feladod vagy elvágjam a torkod?-kérdeztem lihegve. Ez a pár perc eléggé leizzasztott.
-Nem mernéd megtenni!-mondta és elmosolyodott. Olyan szép mosolya volt hogy egy percre ellazult a fogásom és ezt ki is használta. Felém kerekedett és ki csavarta a kezemből a kést. A kést eldobta engem meg lefogott. Egy kis ideig vergődtem alatta mint egy harcsa a hálóban de aztán rájöttem. Nincs menekvés.
-Feladod vagy nekem adod magad?-kérdezte én meg elképedtem. Ez meg hülyült?!
-Majd ha fagy, fasz kalap!-kezdtem el nevetni mint egy fél őrült. Ez nem nagyon tetszett neki így inkább felrántott a földről. Intett a többinek hogy Adamet máshova vigyék. Még egy utolsó pillantást intéztem Adam felé hogy minden rendben lesz. Persze ő aggódó tekintettel ment az őrök után engem nézve.