🌻Part:29🌻

2.4K 93 6
                                    

"I hate u
I love u
I hate that
I want u
Don't want to, but I can't put
nobody else above u
I hate u
I love u
I hate that
I want u
U want her, u need her
and I'll never be her"

Csak sajnos a szüleim házában van. Akik meghaltak.

(Továbbra is Ray szemszögében olvasható!!!)

A szüleim nem autó balaesetben haltak meg vagy ilyesmik... Apám a Parkinson kórban szenvedett. Aztán ebbe bele is rokkant örökre. Azt az örökkét 56 éves koráig bírta aztán öngyilkos lett. Anyám megint nás téma. Ő rákos lett és már az utolsó stádiumban járt így nemtudták meg menteni. A mi családunkban apa volt a maffia vezér így amikor magamra maradtam akkor el kellet volna kezdenem dolgozni meg meg keresni a kenyeremet. De én nem tettem. El kezdtem kisebb aztán egyre nagyobb és nagyobb dolgokat lopni. Boltokból, emberektől stb. Aztán kb. 16 éves koromban fel keresett apám egyik embere és mindent el mondott. Abbahagytam a lopkodást es be fejeztem a gimnáziumot. Elkezdtem csak is a maffiának élni. Nem foglalkozni semmivel és senkivel. Nekem akkoriban csak is a maffia, önmagam, meg persze hétvégente nők.

Aztán jött egy ellenszenves maffia. Skyler White maffiája. Nagyon nem tetszett hogy egy kis lány irányít egy ekkora hatalommal bíró maffiát. Ezért is akartam azt hogy az enyém legyen az egész! Így az volt a terv hogy el raboljuk Skyler-t és meg kínozzuk addig amíg alá nem írja azokat a papírokat amiket alá kell ahoz hogy az enyém lehessen az egész. Persze az lett volna ez után a lépés hogy meg öljük de teljesen máshogy alakultak a dolgok. Bele szerettem ebbe a csodálatos angyalba.  Ő az egyetlen akit az életemben ennyire szerettem még az anyámon és az apámon kívül. Vagy egyáltalán szeretek.

A kisebb történetem át gondolása közben észre vettem hogy meg érkeztem. A hátamon futkos a hideg amikor vissza emlékszek egy dologra. Egyszer történt meg de elég volt ahoz hogy nekem az a tett traumát okozzon. Vagy nem inkább tett volt az hanem inkább amit találtam. Egyszer 14 éves koromban....

*Vissza emlékezés*

Anyáék veszekednek. Megint! De ez most durvább. Hallom ahogy apa lelök egy vázát. Ez már a harmadik. És hallom a lépteit is ahogy közelít anya felé. Soha nem ütött meg még...eddig! Hallom ahogy csattan a pofon és meg áll minden. Még én is meg állok az írásban és a levegő a tüdőmben akad. Felveszem az összes könyvemet és ki megyek a szobámból. Nem akarom hallani mi jön ezután. Tudom! A legtöbben azt tennék hogy oda szaladnak és valahogy el kergetnék onnan az apjukat hogy még véletlenül se töetényen meg. Na én nem! Tudom hogy mi jön ezután. Apa nem fogja anyát újra bántani! Anya fogja apát! Azt nem szeretném meg tudni hogyan ezért megyek a pincébe. Ott nem zavarhat senki a tanulásba. Tudom hogy most azt hiszitek higy egy kis könyv moly vagyok de nem! Csak tanulnom kell hogy legyen valami belőlem az életben. Nem úgy mint a szüleimből. Ők meg voltak annyival elégedve hogy gimi letudva mindennek vége mehetnek dolgozni. Hát én nem ilyen szeretnék lenni. Nekem vannak álmaim! Hogy orvos leszek! És életeket menthetek meg! Embereknek adhatom meg az alkalmat hogy el döntsék élni akarnak e vagy sem.

Miután befejeztem ezt a kis gondolat menetemet annyit vettem észre hogy már lent vagyok a pincébe egy könyvel a kezembe. A pincénk nem volt olyan hű de nagy de nekem pont jó. Nem egy nagyon apró kis lyuk és nem is egy óriás folyosó. Le ültem a kis egy személyes kanapéra amit már nrm használtunk így inkább le hoztuk ide. El helyezkedtem a kis kanapen és el kezdtem olvasni a tankönyveimet. Nem szeretek tanulni az tény de muszály. Egyszer csak észre vettem hogy valami zúg. Egyre hangosabban. Olyan mint ha legyek lennének a padló alatt. Le tettem az éppen kezemben tartott könyvet és elindultam a hang irányába. Ahogy közeledtem egyre hangosabban és egyre több legyet hallotam. Amikor már majdnem a zúgás oka fölött áltam láttam hogy az egyik fa padlóból kivan lazulva egy csavar. Meg fogtam a csavart és ki húztam. A fapadló másik oldalából is ki volt lazulva. Azt is ki húztam. Aztán meg próbáltam fel feszíteni a fapadlót. Először nem sikerült így meg próbáltam egy vastagabb fa darabbal fel feszíteni a padlózatot. Na azzal már sikerült. De amit láttam alatta az tudtam hogy egy életre bele fog égni a retinámba. Nemtudtam mit csinálni. Nemtudotam levegőt venni se meg mozdulni. A zizegés oka egy...hulla volt. De nem akármien hulla. A nagyapám hullája. Nem ismertem őt csak képekről láttam. De azt az egy dolgot nem értem hogy hogy nem bomlott le a teste. De nem is ezen gondolkoztam ebben a pillanatban csak annyit tudtam csinálni miután el jutott az agyamig hogy mit is láttam el kezdtem fel fele futni ahogy csak a lábam bírta! Először egy telefonért kezdtem futni hogy fel hívhasam azokat akik ilyenkor talán tudnak segíteni. A rendőrséget. Amikor ki hívtam őket és le tettem a telefont kezdtem kicsit meg nyugodni. Viszont amikor meg fordultam találkoztam egy őrült nagy pofonnal.
-Mit képzelsz magadról ha?!! Csak úgy ki hívod a jardot a fejünkre?? Te meg őrültél??!-ordította apám torka szakadtából. Nemtudtam hogy mi baja van de annyira emlékszem hogy a következő pillanatban kapok még egy pofont amit akkor lendülettel kaptam hogy bele fejeltem az asztalba amitől el ájultam. Aztán arra keltem hogy semmire nem emlékszek ami este volt. Aztán igy évekkel később lassan de vissza jöttek az emlékek hogy mi is történt valójábban.

*Vissza emlékezés vége*

Elővettem a kulcs csomómat és kinyitottam a rozsdás és nyikorgós régebbi otthonom kapuját. Másnéven a kaput! Beléptem az udvarra és el indultam a ház ajtaja felé. Egy kicsot meg lepődtem mert egy résnyire ki volt nyitva az ajtó. Elő kaptam a pisztolyomat és elindultam be a régebbi otthonomnak hívott házba. Körül néztem minden hol de sehol senki. Inkább hagytam és elindultam fel az emeletre. Beléptem anyáék régi szobájába de ami fogad ott mindíg meg lep. Tele vérrel minden. Megszáradt, meg kövesedett vérrel. Gyorsan a kis éjjeli szekrény felé vettem az irányt és kivettem belőle azt amiért én igazából jöttem.
A szüleim eljegyzési gyűrűjé ért.
________________________________________
Sziasztook! Na most már el érkeztünk az utolsó előtti részhez. Van egy nagyon jó hírem az utolsó rész előtt. HOGY LESSZ MÁSODIK ÉVAD IIIS! Csak hát nem most lesz a masodik évad kezdése mert most nincs nagyon de nagyon ötletem ehez. Viszont máshoz lehet hogy lenne ötletem.
Ennyit szerettem volna mondani nagyon szeretlek titeket
PUSZIIII!😍😍😘😎😝🐜🐜🐜🐜

A Maffia az Életem! Where stories live. Discover now