A Maffia az Életem!

🌹Part:10🌹

"White lights out, it's less
dangerouse
Here we are now, entertain us
I feel stupid and contagius
Here we are now, entertain us
A mulatto
An albino
A mosquito
My libido
Yay!Yay!Yay!"

Egy igazi gyilkos lettem!

*Vissza emlékezés vége*

-Baba! Mi a baj?!-rázott vissza a jelenbe az az ember akit most a legjobban szerettem volna a közelemben tudni. Most vettem csak észre hogy a könnyeim az arcomon csurognak mint egy kis patak.
-S-semmi...-mondtam bizonytalanul dadogva. Úgy nézett rám mintha nem is fehér ember lennék.
-Csak nekem ne próbálj meg hazudni mert az nemfog össze jönni. Tudod...maffia vezér vagyok.-fényezte magát, és közben mint valami kis felvágós kisgyerek leporolta a nem létező port a válláról. Ezen muszáj voltam felnevetni mert nem hittem el hogy ilyen jól érzem magam vele.
-Na akkor elmondod mire gondoltál az előbb és hogy miért néztél magad elé legalább öt percen át?-húzódott közelebb hozám és e mozdulata közben kék íriszeit az enyémekbe mélyesztette.
-Ez nemfog nálam össze jönni tehát ne próbálkozz! És majd egyszer elmondom...-mosolyogtam bele szemébe. Erre ő neki is meg csillantak szemei de nem csak a boldogságtól. Nem nem... Valami más is volt ott. Nem foglalkozva vele áltam fel és húztam magammal a takarómat is ami nem csak az enyém volt.
-Még a takarót is elveszed tőlem!? Jól van! Ezt meg jegyeztem!-fordult be a sarokba mint egy durcás kisgyerek. Nem értettem hogy miért mondta azt hogy 'ezt is'. Mit vettem tőle még el?
-Miért? A takarón kívül mit vettem tőled még el?-kérdeztem meglepődve mert nem érkezett rá válasz. Közelebb mentem hozzá.-Ray! Hallotad amit mondtam?-amikor erre sem érkezett válasz gyorsan közelebb lépkedtem hozzá és a fülébe suttogtam.
-Manoo...-suttogtam elnyújtva az 'o'-t a végén. Erre persze felkapta a fejét és azzonal letepert.-Neked mániád az hogy vagy a falnak vagy az ágy keret belsejébe taszíts?-kérdeztem nevetve. Erre elmosolyodott. Most vettem észre hogy szemei feketén csillognak. Mint amikor verekedtünk. Csak most nem az idegtől. Vagy még is?!

-Tudod! Nem jó emlékek fűznek ehez a becenévhez. Tehát jobb lenne ha nem emlegetnéd többet. És most öltözz fel és vissza viszlek a házba!-mondta ridegen és elengedett. Olyan erővel szorította a csuklómat hogy szerinten befog lilulni.
-Kösz szépen barom arc...-duzzogtam magamban miközben próbáltam magamra rángatni a ruháimat de szerintem meg hallota.
-Mit mondtál?!-kérdezte kisebb ordítással miközben szó szerint a falnak taszított. Hurrá! Kurvára felbasztam az agyát. MEGINT!
-Lebetűzem? Kösz. Szépen. BAROM ARC!-kiáltottam artikulálva a végét az arcába. Erre mégjobban bedühödött és szó szerint elrepített a szoba közepére. Ahogy földetértem szinte vissza pattantam. Nagyon fájt a fenekem. Elterültem a földön mint egy béka. De annyi eszem még maradt hogy körbe pillantsak hol vannak a tegnap eldobott pisztolyok. Egy vagy két lépésre volt tőlem.
-Te utolsó kis riba...-nemtudta befejezni mert melkasába rugtam amitől hátra tántorodott és én ezt ki is használtam. Gyorsan felpattantam és a pisztolyt felkaptam a földről és rászegeztem.
-Mint tegnap is mondtam Meg Ne Mozdulj Vagy Lövök!-Tagoltam el neki hát ha úgy jobban érti majd. Elindult felém de én szemrebbenés nélkül kibisztosítottam a fegyvert mire megtorpant.-Na? Már nem vagy akkor macsó? HM?-beszéltem olyan gyilkos hangsúlyal hogy az...nem is én voltam. Vagy csak eddig én nem vettem észre hogy ilyen hangulatingadozásaim vannak? Egyik pillanatban megakarom ölni az első 'szerelmemet' a másikban pedig legszivesebbeb csak ölelném egész nap. Ezt csak én nem értem?!
-Úgy se mered meghúzni a ravaszt. Ahoz elvileg túlságosan is szeretsz...-mondta a szemembe nézve. Ezt nen gúnnyal a hangjában mondta. Inkább szomorúsággal és bánattal. Amikor bele nézett a szemembe láttam hogy egy könny csepp csordul ki a szemeiből.-De...ha ennyire szeretsz akkor legalább te ölj is meg.-lépett a pisztolyom csövéhez és a szívéhez nyomta azt. Nem hittem el amit mond. Azt hittem hogy...hogy csak egy játék vagyok számára és ezért vannak a hangulatingadozásai. De nem. És ez olyan boldogsággal töltött el hogy eldobtam a pisztolyt és azonnal neki estem ajkainak.
-Te olyan őrült vagy Ray. Ugye tudod?-mondtam két csók között. Olyan volt mint egy rossz kicsit elcseszett love storyban. A fiú bevalja hogy ő csak is a lányt szereti és megtudna halni érte. De egyett nem értek... Pár hónapja ismerjük egymást (abból ő ötöt kihagyott) és hogy már szerelmet vall... Nem értem... Itt valami nagyon nem stimmel. Alig ha lehet a véletlenre fogni hogy engem raboltak el! Lehet hogy egy másik maffia vezért akartak csak engem lökött a Jó Isten az útukba.

Ezzel nem foglalkozva folytattuk csókcsatánk míg én elnem váltam tőle abból az okból kifojólag hogy egy kicsit gyanús lehet hogy csak úgy vissza hozott ellenkezés nélkül. Nem foglalkozott vele csak megbilincselt és elindult a házához. Persze a bilincs azért kellet hogy hitelesebb legyen az hogy tényleg elkapott és nem csak úgy vissza jöttem. Kis egoista.

Ahogy be értünk a házba mindenki ránk szegezte a pillantását.
-Sky! Végre hogy meg vagy!-mondta aggódóan Jay. Nem értettem hogy mi  mindenkinél ez az aggódás. Elvileg csak egy fogoj vagyok akivel nem így kéne bánni.
-Srácok! Aki még nem ismerné Skylert most bemutatkozna.-lökött rajtam egyett csak előtte még bele suttogta a fülembe hogy 'kedvesen'. Ooo...bízhatsz bennem Ray. Az leszek.
-Sziasztok Skyler White vagyok és a Black Rose maffia vezére. Nincsenek szüleim. Egy anyám volt...de TI megöltétek őt. De ez mindegy is. 19 éves vagyok Júniusban leszek 20. Ha valaki kiváncsirá igen még szűz vagyok.-itt a fél fiú csapat meghökkent de utánna egy perverz mosoly került arcukra.-Azért nem kell aggódnom hogy meg erőszakolna innen a fiú csapat mert sejtem. De azért nem félek mert aki egy újjal is hozzám ér annak levágom a büszkeségét és megetetem vele. Világos?-ekkor páran félve bólintottak Jay pedig nem bírta tovább vissza tartani a nevetését.
-Látni kéne az arcotokat fiúk!-röhögött fel újra. Ezen már én is elvigyorodtam egy kicsit.
-Na szóval van kérdés?-néztem körül.
-Nekem lenne egy kisebb bele szólásom. Ha lehet persze.-mondta a hátam mögül egy dörmögő hang amelytől átrázott a hideg. Ahogy mellém lépett láttam a szeme alatt a nevető ráncokat amitől nekem is muszáj volt elmosolyodnom.
-Igen...Ray.-itt páran felszisszentek neki pedig elkomorult az arca. Közelebb hajolt a fülemhez és bele suttogta ezt a mondatot.
-Az embereim előtt nem szólíthatsz a nevem Skyler! Ez parancs volt!-suttogta ijesztően vér fagyasztó hangon. Közelebb hajoltam a füléhez és én ezt suttogtam.
-Leszarom mit parancsolsz!Felettem nem itélkezhetsz...-mondtam majd egy apró puszit nyomtam fülére és elindultam a szobámba. De furcsa hogy már a sajátomnak hívom. Még amikor vissza néztem még mindíg ugyanabban a pózban ált döbbenten nézve utánnam. Egy győztes mosoly kiséretében vonultam fel. Aztán meghallottam az embereinek es Jaynek a röhögését. Ezt meg kaptad seggfejkém.
_______________________________________
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész!Szerintem elégé lapos lett a többihez képest de...nem nagyon volt ikhletem. Viszont egy dolod végig a fejemben motoszkált. Úgy gyűlünk mint a hangyák. Ezért szeretném beírni minden rész alá hogy "#kishangyák" mert szerintem tök cuki név😂❤🐜 Nektek tetszik ez a név?(Remélem igen😋😊🌹)

UI.:Köszönöm szépen hogy már több mint 150-en olvasátok ezt a kis irományom.😍😍❤
PUSZIII😘❤😂