A Maffia az Életem!

🌻Part:30🌻ÉVAD ZÁRÓ RÉSZ!

I tried so hard
And got so far
But in the end
It dosen't even matter
I had to fall
To lose it all
But in the end
It dosen't even matter.

A szüleim eljegyzési gyűrűjét.

(MÉG MINDÍG RAY SZEMSZÖGÉBŐL OLVASHATÓ!)

Amikor ki vettem a kis szekrényből körbe forgattam az ujjaim közt és aztán elindultam.
Még a kapu előtt vissza néztem egyszer és át vizsgáltam ablakról ablakra a házat amit régebben az otthonomnak hívtam. És egy jó 10 perc kis nosztalgiázás után el jutott az agyamig hogy "Baszki! Nekem kurvára sietni kéne!!". Be csuktam a kaput és futva el indultam vissza Skyler-höz.

*Skyler szemszöge*

Már egy jó ideje nem jött vissza Ray. Kezdek aggódni. Valyon történt vele valami? De hiszen elméletileg tud magára vigyázni. De azt nemtudom hogy gyakorlatilag is tud e. Most olyan kedves hogy rá se ismerek! Hova tűnt az a Ray akit én meg ismertem? Az a kőkemény szoknya pecér maffia vezér?? Ezt lehet hogy soha nem tudjuk meg de azért megpróbálom kideríteni. Mert mér' ne! Éhes lettem ettől a kis gondolat menettől ezért fel pattantam az ágyból de csak utánna tudatosult bennem amikor kicsit túl szellős volt MINDEN hogy én pucér vagyok...Amilyen gyorsan csak tudtam vissza másztam az ágyba és ami elsőként a kezembe akadt azt aggatam magamra. Az pedig Ray egyik inge volt. Amikor be gombolgattam a gombokat és feláltam az ágyról megnézni magam a tükörbe elált a lélegzetem...Na most kéne annak jönnie hogy mennyire csodálatosan ált rajtam az ingje és hogy milyen jó volt az illata és stb. stb. stb. Nem! Kurva nagy volt le ért a könyököm alá úgy az újja hogy majdnem teljesen feltűrtem és szinte a térdem alá ért. Oké! Oké! Azt aláírom hogy jó illata volt de na!

Amikor befejeztem az én kis ön kritikám ki baggyogtam a konyhába egy kia műzliért. Meg kívántam. Úgy gondoltam hogy az túl unalmas lenne hogy ha én az asztalhoz ültem volna így inkább a konyha pulton foglaltam helyet. Már mint...foglaltam volna ha nem verembe a fejem a kis szekrénybe. Gratulálok ön magamnak! Még valamit nem akarok össze törni? Esetleg el rontani?? De engem érdekelt már hogy most a konyha pulton ülve sajog a fejem és zabálom a műzlimet. A kaja az mindíg a lrgfontosabb. És ekkor hallotam hogy nyitódik a bejárati ajtó és hogy egy férfi baktat be rajta. Egy elégé szomorú férfi így jobban meg nézve. Ugye a konyhából át lehet látni a hálóba mert egymással szembe vannak és nincs köztük se ajtó se fal.
-Skyler!?-kérdezte kicsit halkabban de elég paranycsolóan ahoz hogy engem kirázzon a hideg. Direkt nem szólaltam meg. Kiváncsi voltam hogy mikor vesz észre. Addig is végig pásztáztam egész testét. Olyan rossz érzés kerített hatalmába. Ahogy végig pásztáztam az izmos karját. Ahogy a gyönyörű haját. Ahogy megfordult a világ legszebb tenger kék szempárját láttam meg. Olyan gyönyörű volt! Aztán már csak arra eszméltem fel hogy előttem áll és a szemembe bámul.
-Szia...-mondtam halkan miután lenyeltem a műzlit. Ki vette a kezemből a tálat és arébb csúsztatta a pulton. Csak a fele ömlött ki de nem baj. Én gonoszan akartam rá nézni de nemtudtam mivel nem adta meg rá kellő időt. Ahogy vissza néztem ajkaimra tapadt. Úgy falt mint ha utoljára érezte volna őket. Meg ijedtem! El löktem magamtól és le ugrottam a pultról. Gyorsan el rohantam addig a szekrényig amiben a kések vannak és kirántottam belőle egy jó nagyot és rá szegeztem.
-Mire készülsz Ray?-kérdeztem síró de mégis dühös hangon. Nem voltam benne biztos hogy csinálni akar valamit de azért fő a biztonság! De amikor le hajtotta a fejét és közelebb akart jönni el uralkodott rajtam minden amit abban a percben. Düh, fájdalom, szomorúság és a szeretet.
-Figyelj Skyler! Halgass vé...-mondta volna ha nem szakítom félbe. Hát baszki! Ki nem szakítaná ilyenkor félbe???
-Miért?? Mit tettem veled? Most úgy őszintén? Te!-itt közelebb léptem hozzá és erősebben kezdtem el szorítani a kést-De tudod mit? Nem érdekel!-elkezdtem hadonászni a levegőben és közeledtem felé de ő meg se moccant. Nem is ijedt meg! Nem félt! Csak nézett rám karba tett kézzel és bűnbánóan a bámult a szemembe.
-Miért nem szólasz meg?? Ha?? Ennyire lennék neked fontos hogy csak így fél válról veszel higy had pofázzo...-itt ki kapta a kést a kezemből és el hajította a hálószoba felé. Engem neki lökött a falnak és lefogott engem. Én küzdöttem de őt soha nemtudom ezzel megtörni mivel még mindíg erősebb nálam! MÉG MINDÍG!! Amikor már feladtam a harcot már csak egy esélyem volt. Hogy csúnyán nézek rá! Jó! Lehet hogy gyerekes vagyok de most mit tud tenni az ember egy ilyen helyzetben??
-Ilyenkor cuki vagy! Nem ijedek meg tőled mivel tudom hogy szeretsz és nemtudnál bántani!-mondta ki magabiztosan és a szemembe bámult. Nemtudtam el tekinteni a még mindíg velem szemező kék szempártól. De olyan szomorúak azok a szemek. Egy pillanat múlva már csak azt veszem észre hogy ajkai újra az én ajkaimat kóstolgatják. Ennyire szenvedéllyel teli még egy csókunk se volt. Annyira lágy de még is durva. Ellégé nyálasnak hangzik (még nekem is) de tényleg! Eszméletlen volt. Ha nem tartott volna ott csuklok össze. Aztán mint mindíg el vált tőlem és egy olyan dolgot mondott a szemembe amit mástól már soha többet nem akarom hallani!
-Szeretlek és mindíg is szeretni foglak amíg élek! Ezt jól vésd az eszedbe! És ha azt hiszed hogy nem is vagyok veled én ott leszek! Nem fogsz te engem olyan könnyen le rázni hidd el! Nagyon szeretlek!-mondta de már a végét el sírta. Én már szinte bőgtem a vállán. Nem értettem hogy miről beszél de nem is akartam meg érteni abban a pillanatban.