Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

18. fejezet

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/18/Resurrection-The-End

Tobias/Négyes

A NOVA épületében maradunk majdnem reggel ötig.

Hazavittem Trist, hogy aludjon pár órát, de nem hiszem, hogy öt percnél többet tudott volna aludni.

Nem hibáztatom.

A tablet szétrobbanása jár állandóan az én fejemben is.

Már majdnem délelőtt tíz óra van, és újra kocsiba ülünk, hogy a laborhoz menjünk.

Tris kifelé bámul az ablakon, én pedig szinte látom, ahogy a gondolatok cikáznak az agyában.

Nem tudom, mire gondol, de nem néz ki jónak.

- Jól vagy?

Elfordítja a szemét az ablakról, hogy rám nézzen, és egy aprót bólint.

- Csak nem tudom kiverni a fejemből Savannaht és Gabe-t. Tudom, min mennek keresztül. Csak...

- Szívás. Igen – mondom halkan.

Én is sajnálom őket.

Szerencsések voltak, hogy találtak egy szülőt, aki jó volt hozzájuk.

Biológiai vagy sem, nem fontos.

Tudom, mert nekem soha nem volt.

- Savannah hívott az előbb, amikor zuhanyoztál. Azt mondta, hogy a temetés két nap múlva lesz.

Bólint, aztán tovább bámul ki az ablakon.

Amikor végre odaérünk a laborhoz, Matthew már előkészített mindent.

Mutatja nekem és Trisnek, hogy üljünk le egymással szemben, aztán nem vesztegeti az időt, egy fecskendőt szúr a karomba.

Nézem, ahogy vért vesz tőlem.

A fecskendő átlátszó, így látom benne a vörös folyadékot.

Nem mutatja semmi, hogy bármi Marcushoz kötne.

Bárcsak ez lenne az igazság.

Levesz egy jó adagot, aztán egy vattacsomót nyom a sebre, ahol megszúrt a tűvel.

- Szorítsd rá, hogy elálljon a vérzés – mondja, aztán Tris felé fordul.

A nyakához érinti a fecskendőt.

- Így tudom a legegyszerűbben a szervezetedbe juttatni, rendben?

Bólint, aztán Matthew a nyakába fecskendezi a véremet.

Tris egy picit felnyög, de csak egy pillanatig tart.

Egy elektródát csatlakoztat Tris karjára, ami egy számítógéphez kapcsolódik, és az információk elkezdenek futni rajta.

Matthew szemei gyorsan követik az információkat, aztán gépel valamit.

- Úgy néz ki, működik. Nyilvánvalóan nem tudjuk igazán megmondani, amíg nem próbáljuk meg, de nem igazán van más választásunk Ez a legtöbb, amit tehetek.

Tris lassan bólint.

- Köszönöm, Matthew. Igazán hálás vagyok.

Matthew bólint, aztán lecsatlakoztatja az elektródát.

Nem akarom megköszönni Matthew-nak.

Valamiért úgy érzem, tartozik nekünk.

Tris és én megkönnyebbülve hagyjuk el a labort, bár mint egy sötét felhő, Marcus Eaton ott lebeg a fejünk felett.