25. fejezet

43 1 0
                                    

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/25/Resurrection-The-End


Cara

Caleb és én mostanában nem lehettünk magunk a lakásunkban, ami nem tett jót a kapcsolatunk bensőségességének. Így, amikor Tris elment este a NOVÁ-hoz, Caleb kihasználta az időt, hogy együtt tudjunk tölteni egy kis időt.

Azóta nem hagyjuk abba a csókolózást, mióta becsukódott Tris mögött az ajtó.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, de nem tehetek róla, kicsit bűntudatom van.

- Caleb... - próbálom kinyögni két csók között. A többi szavamat elnyomja az ajka.

- Caleb... - próbálkozok újra.

Végül elhúzódik, az egyik kezével végigsimítja a hajam.

- Mi az? Mi lehet olyan fontos éppen most? – kérdezi árnyalatnyi nyafogással a hangjában.

- Sajnálom... Csak... bűntudatom van egy kicsit.

A szemöldöke szinte azonnal felszalad.

- Bűntudatod lesz a csókomtól? Nos... Erre nem számítottam.

Gyorsan megrázom a fejem.

- Nem, nem úgy gondoltam. Csak úgy értem, hogy tényleg megtehetjük ezt? Mindenki, akit szeretek, holnapután harcba indul.

- Eggyel több ok, hogy most folyamatosan smároljunk.

- Caleb, én komolyan beszélek.

Csalódottan felsóhajt, aztán a vállamra hajtja a homlokát egy pillanatra.

- Én is.

- Caleb...

- Ne. Teljesen komoly vagyok. Nem tudom, hogy valaha lesz-e még ilyen alkalom veled, mint ez, szóval használjuk ki, amíg lehet.

Igaza van.

Tudom, de akkor miért van bűntudatom?

Lehet, hogy ez nem is bűntudat.

Lehet, hogy ez félelem.

Rettegek elengedni, hogy bevonuljon Marcus Eaton világának sötétségébe, de tudom, hogy nincs más választásom.

Aggódom, hogy nem fog visszajönni hozzám épségben.

Vagy, hogy egyáltalán nem fog visszajönni hozzám.

- Hé... - Végigsimítja az arcomat. – Mi van? Az egész arckifejezésed megváltozott.

Kicsit megrázom a fejem.

- Csak... Önző akarok lenni, és azt mondani, hogy ne menj el, de tudom, hogy nem teheted.

Megfogja a kezem, és megszorítja, aztán a mellkasához emeli.

- Minden rendben lesz. Tudod, ugye?

Az egy dolog.

Senki sincs rendben egy ilyen helyzetben.

Mindenesetre bólintok, mert akárhogy is, mennie kell.

- Mit tegyek, hogy megnyugodj?

Behunyom a szemem.

- Add vissza a járás képességét, hogy veled mehessek.

Az ajkához húzza a fejem, és megcsókolja a homlokom.

Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt