A nap meleget árasztva csillogott a szaporán folydogáló patak mellett és fentről kémlelte a két fűben lépkedő fiút, akik valami oknál fogva feltűnően kerülték egymást. Most mégis ők ketten sétálgattak a patakparton, ezen a forró májusi napon, feltehetőleg azért, hogy fotókat készítsenek, hiszen az idősebb fiú hozzáértően tartotta nagydarab kameráját, keresve a megfelelő helyszínt.
- Taehyung - szólt ridegen, amint megállt egy fa árnyékában. A fiatalabb egyből hátranézett, és talán egy pici félelem is megcsillant szemeiben, ahogy lassan a fekete ruhába öltözött hyungja felé lépkedett.
- Ülj le ide - szólt a lehető leghidegebb hangon a kék hajú, majd amint a fiatalabb teljesítette kérését, hátrébb lépett és leguggolt, kameráját szemeihez emelve. A fotóalany próbált nem társa felé nézni, még akkor is, ha így a nap irányába kellett kémleljen, ezzel elérve, hogy nagyokat pislogott és kék kontaktlencsés szemei meggyűltek könnyel. Bár az is lehet, hogy a könnycseppek, melyeket észrevétlenül próbált letörölni, nem a bűnbánó nap miatt kerültek oda.
Végül az illető megnyugodott és magabiztosan húzta ki magát, a halkan csobogó folyót kémlelve, mint egy igazi modell. Valószínűleg az is volt, hiszen lerítt róla.
Pár perc múlva a fekete ruhát viselő titokzatos fotós felállt kényelmetlen guggoló pozíciójából és az új képeket kezdte nézegetni, de valamiért vonásai most már sokkal lágyabbak és nyugodtabbak voltak. Elégedetten tanulmányozta a profi fényképek minden egyes centiméterét, nehogy egy éppen odakerült bogár vagy zavaró faág elrontsa a Taehyungot ábrázoló mesterművet, melyen az illető az árnyékban pihent, mellette viszont szerényen ragyogott az egyre lejjebb ereszkedő napkorong.
- Csinálok még máshol is. Ha nem baj - mondta az eddig hallottaknál halkabb hangnemben az idősebb, majd csillogó szemekkel nézett egy pár lépésre lévő fácskára, melynek törzsén gyönyörű pici virágok futottak végig, egészen a hatalmas fa legmagasabb ágáig.
- Kérlek állj ide - suttogta a fotós, látszólag egyre vidámabb hangulatba kerülve, ahogy a rideg énje elszállt a hűvös széllel együtt, felfedve az igazi, ragyogó szemű fotós mivoltját. Ezek a piciny szavak, mint például a kérlek, megmelengették Taehyung szívét, már ahogy a nap erre következtetett a fiú halvány mosolyából, mely még szebbé tette lágy vonású arcát.
A fiatalabb óvatosan támaszkodott kezeivel a fa törzsének, vigyázva, nehogy megérintse a törékenynek tűnő magenta színű virágokat. De a látszat csalt, azok a tündöklő növények erősebbek voltak, mint bárki gondolná, hiszen rengeteg erős szelet és vihart bírtak ki, hűségesen ékeskedve a fatörzsön. Ezt is csak a nap tudta, ki minden reggel felkelt és megcsodálta ezt a gyönyörű látképet.
A fekete ruhájú fotós ismét precízen emelte szeméhez a fényképezőgépet, majd félmosolya egyre szélesedni kezdett, miközben sorra készítette a szebbnél szebb képeket modelljéről.
Végül felállt és büszke mosollyal helyezte le a gépet a puha fűbe. Tudta, hogy a képek gyönyörűek lettek, nem kellett hozzá semmifajta ellenőrzés. Egyszerűen odasétált úgyszintén mosolygó modelljéhez és gyengéden dereka köré fonta karjait.
Hogy ezek után mi történt, még a Nap sem tudhatta meg, hiszen egyre távolodott tőle az a gyönyörű látkép. De még éppen eleget látott a messzi horizonton, hogy ő is fülig érő szájjal folytassa utazását. A két fiú eddig mosolygó ajkai, most egy szenvedélyes csókban forrtak össze.
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett^^
És még valamit köszönök:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Wah, olyan fura látni, hogy valaki azt olvassa és arra kommentel, vote-ol, amit én unalmamban megírok. Nem győzöm köszönni, hogy időt fordítotok erre, tényleg :3 ^^
