- Jungkook~! - hallatszott a folyosóról egy feldúltnak tűnt mochi kiabálása.
- Igen hyung? - kukucskált ki a keresett személy szobája ajtajából.
- Tudnál segíteni a háziban? - állt megszeppenve az idősebb, majd kiskutya szemeivel nagyokat pislogva bámult dongsaengjére.
- Uhum - egyezett bele szinte rögtön Jungkook, majd be is lépett Jimin szobájába, ahol szanaszét hevertek a tankönyvek, melyek főként az ágyra és annak környékére lettek dobálva. Miután a maknae letelepedett a puha takarón lévő matekkönyv elé, bele is merült a házi feladat tanulmányozásába.
- Nem könnyű, de elmagyarázom ha szeretnéd - emelte pár másodperc után sötét szemeit Jiminre, majd ecsetelgetni kezdte neki a matematika rejtelmeit. Persze az idősebb nem tudott koncentrálni, sőt képtelen volt dongsaengje ujját követni a papíron, mindig felnézett és az illető szemeit kezdte vizslatni, vagy éppen a szorgosan magyarázó ajkakon akadt meg a tekintete.
- Így már érthetőbb egy picit, Chim? - pillantott fel Jungkook, ezzel megzavarva a törökülésben ülő mochit, aki vörös fejjel készült megoldani egy egyenletet, anélkül, hogy bármit is felfogott volna a feladatból.
Ceruzát fogott és a papírhoz emelte annak kifaragott hegyét, de írni képtelen volt bármit is. Ez van, akárhányszor elege van a matekból és belefárad, hogy nem tudja megérteni. Azon kapta magát, hogy a füzet felett lebegő keze remegni kezd, méghozzá elég feltűnően.
- Na Chim, nincsen semmi baj - fogta meg Kook a könnyekkel teli Jimin csuklóját, majd kivette kezéből az írószert és az éjjeliszekrényre rakta - Nem kell megcsinálni ha nem szeretnéd.
- De! - nézett fel Jimin, majd könnyei egyből el is kezdtek lefele folydogálni arcán, ahogy eszébe jutott milyen szidásokat kapott tanárától az egész osztály előtt.
- Ne sírj... Pihenjünk inkább, oké? - simított Kook a pityergő fiú arcára, majd miután az bólintott egy picit, arrébb rakta a könyveket és a puha párnára döntötte Jimin fejét, belesimítva fekete hajkoronájába.
Az illető még tovább szipogott, ezzel egyre feldúltabbá téve Jungkookot, aki utál másokat rosszkedvűnek látni. Odafeküdt hyungja mellé és magukra húzta a vastag takarót.
- Köszönöm Kookie - suttogta Jimin, ahogy közelebb bújt az említetthez és félve a reakciótól, átkarolta őt. Fejét lefelé döntötte és szemeit is szorosan csukva tartotta, hiszen ha felnézne, egyből Jungkook igen közeli arcát pillantaná meg.
Az illető viszont előbb lépett, Jimin arcára simított és ismét hajába vezette kezét, mire az idősebbnek muszáj volt kinyitnia könnyes szemeit. Kook abban a pillanatban ajkaira tapadt, ezzel végre teljesen megnyugtatva a mochit, aki ezek után széles mosollyal aludt el karjai között.
Bocsánat a késői update-ért, elfelejtettem, hogy ide is fel kéne tölteni valamit^^'' Remélem tetszett, köszönöm hogy elolvastad :3
