Madárcsiripeléssel teli nyári napra virradt az erdei ösvényen sétáló hét fiú. Nevetve, szórakozottan beszélgettek egymással, ahogy a nyaralásuk célpontjául kitűzött tópart felé közeledtek.
Épp csak egy hátul maradt, fáradtan ballagó fiú tűnt kedvtelennek a kiruccanáshoz. Tipikus Min Yoongi, nemde? A többiek legalábbis ezt gondolták, de az igazi ok, amiért hyungjuk ma még idegesítőbbnek látta a világot, az bizony egy személy volt. Nevezetesen Jung Hoseok.
Ahogy a vidám csapat megérkezett szálláshelyükre, egyik felük a tó partját vette célba, míg a többiek lepakolni készültek a faházba, mely az elkövetkezendő két napra az otthonukként szolgál.
Yoongi álmosan járta be a kevésbé modern, viszont meglehetősen hangulatos kunyhót, hogy hálószobát keressen magának. Kifejezetten egyedül szeretett volna aludni, viszont tudta, feleslegesen próbálkozik, a terve úgyis meg lesz cáfolva valaki által.
- Szia Sugica - toppant be széles vigyorral Hobi, mire az idősebb felsóhajtott, ledobva táskáit az ágya mellé.
- Aludhatok veled? - kérdezte a vörös hajú, mire Yoongi úgy érezte egyenesen az arcába világít a napfény.
- Nem - hangzott a rövid válasz, mire az elutasított lerakta csomagjait a másik ágyra és gyorsan kiiszkolt a helyiségből.
Korán volt még, így mindenki próbálta kiélvezni a reggeli friss levegőt. Még a jól ismert álomszuszék is leballagott a tópartra és pislogva nézte, ahogy a többiek a hideg vizű tóban fürdenek.
- Nem akarsz fürödni, hyung? - érkezett meg Hobi, felriasztva Yoongit a bambulásból.
- Tippelj - hangzott a kimért válasz. A fiatalabb viszont nem volt rest visszavágni, hátulról szorította magához, majd húzta fel az idősebb pólóját, akinek így szinte az egész hasa kilátszott. Először alig tudott mozdulni, érthetetlen módon még a hideg is kirázta, majd össze-vissza kezdett kapálózni a szabadulás érdekében.
- Szerintem igenis van kedved, hyung - kiáltotta a rátörő nevetőgörcs közben Hobi. Miután Yoongi kiszabadult, sebesen futott vissza a faházba, pólója szélét húzogatva, igyekezve eltakarni pirosodó arcát.
Hobi hamarosan ismét feltűnt, és kuncogva huppant le közös szobájuk ágyára.
- Na hyung, ne legyél paradicsom. Csak piszkállak egy kicsit - nevetett, majd a bőröndöket bámuló Yoongi mögé lépett, ezzel beszorítva őt a sarokba.
- Ez inkább terrorizálás - fordult meg az említett, majd vörös fejjel nézett fel a fiatalabbra.
- Mérges vagy, igaz? - mosolygott pimaszul a magasabbik. Yoongi már kezdte volna a visszaszámlálást, mikor kezdi a vöröske megajándékozni őt megjegyzésekkel a magasságát illetően.
- Csak mondd, hogy idegesítelek, akkor abbahagyom - jelent meg ádáz félmosoly az illető arcán, mire a sarokban kuporgó fülig pirult és még jobban a falak közé szorította saját magát, hátha elbújhat.
- Huh? - látszódott egy kicsit meglepettnek Hobi, viszont mintha sejtette volna, hogy ilyen választ fog kapni. Vagy csak álmodozott róla - Tetszik, mi?
- E-ezt még visszakapod - nézett Yoongi dadogva a felette magasodó szempárba, majd levezette tekintetét a szórakozott mosolyra, mely valószínűleg egész nap ott fog virítani a vörös hajú arcán.
- Mindketten jól járunk - hajolt le hirtelen az említett, majd gyengéd csókot hintett Yoongi ajkaira - Nem kell bámulnod, csak szólj, hogy puszit szeretnél.
Az idősebb arca vörösen égett, de kezeivel visszahúzta Hobit, még több csókot és piszkálást követelve.
Szóval... emberek, valami rengeteg vote érkezett ezen a héten o.o És nagyon sokan listába is rakták a könyvet.. wow. Nagyon köszönöm ^^
Ma egyébként még tervezem kirakni vagy a Hülyeségek "könyvembe" vagy egy új könyvbe, pár gondolatomat, mivel ma, tehát szeptember harmincadikán van, hogy 1 éve ARMY vagyok. Valószínűleg hosszú lesz, elég sokat gondolkodtam már ezen az 1 éven, remélhetőleg össze tudom foglalni a dolgot és kirakni ma.
Köszönöm mégegyszer, hogy olvastok és voteoltok, sokat jelent :3