Már vagy egy hete alig beszélünk és alig szólunk egymáshoz. Namjoonnak rengeteg dolga van a közelgő mixtapeje miatt, nekem pedig folyamatosan táncokat kell gyakorolnom. Tehát már egyre kevesebb időnk van egymásra, amit most már tényleg nem hagyhatok annyiban. Elhatároztam, hogy elhívom a városszéli tóhoz, arra csak nem mondana nemet hiszen imádja azt a helyet, csak úgy mint én.
Pontban dél volt, kint álltam egy kis kávézó előtt, szemben velem a nagy tó terült el, melyben néha kacsák is úszkáltak, most viszont érthető okok miatt nem volt kedvük előbújni. Március eleje van, még egy kicsit hideg, de már érezhető a tavasz közeledte. Tényleg ki kéne használni ezt az időt és programokat tervezni Namjoonnal. Annyira hiányzik... hiányzik, hogy megölelgessen, megdícsérje a táncomat, és hiányzik, hogy a karjaiba bújhassak, főleg amikor azt az ultracuki pulcsitját viseli, amit tőlem kapott.
Vártam és vártam. Azt hittem odafagytam a teraszra hiszen már fél órája várakoztam. Namjoon nem jött el. Biztos túl elfoglalt, biztos elfelejtette vagy elaludt vagy... Próbáltam megnyugtatni magam, de pár kósza könnycsepp így is utatengedett magának és lassan lefolyt arcomon. Lesöpörtem őket és inkább hazasétáltam.
Szerda. Végre szabadnapot kaptam, mivel valljuk be elég keményen dolgoztam az elmúlt héten. Már csak az a kérdés mivel tölcsem ezt a napot, hiszen Namjoonnal még mindig nem beszéltem egy másodpercet sem a hétvégi eset óta.
Szomorúan ültem a kanapén, amikor ajtónyitódást hallottam. Óvatosan jobbra néztem, Namjoon éppen akkor lépett be, kabátját a fogasra akasztotta, majd meglepődötten lépett be a nappaliba, mikor ott talált.
- Szia Chim - állt meg előttem. Szívem nagyot dobbant mikor észrevettem, hogy a tőlem kapott rózsaszín hosszúujjú pulcsi van rajta. Próbáltam nem elmosolyodni, de szemeim árulkodóan felcsillantak, amit az előttem álló észre is vett.
- Sajnálom, hogy hétvégén nem tudtam elmenni... rengeteg dolgom volt. Megbocsájtasz? - ült le mellém hirtelen, mire összébbhúztam magam és térdeimet átölelve bámultam magam elé.
- Talán - válaszoltam halkan, mire nála mintha csak meggyújtották volna a villanykörtét, lábamim és hátam alá nyúlva emelt fel a jól megszokott kanapékuckómból és cipelt fel a lépcsőn.
- Namjoon! El fogsz ejteniii! - kapaszkodtam vállaiba, amint egy kislány módjára temettem fejemet a nyakába. Azért nem olyan rossz ez. Bevitt a hálószobába, majd óvatosan lerakott az ágyra. Félve néztem rá, mire csak aranyosan mosolyogott és leült mellém laptopja kíséretében.
- Kész a mixtape - mondta nemes egyszerűséggel, miközben azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Csak lesokkolva ültem ott, amíg kikereste gépén a zenéket és érdeklődve nézett rám. Nem tudtam mit szólni csak mosolyogtam, mint egy tejbetök.
- Mostmár csak a tiéd vagyok Jiminnie~ - húzott magához. Egyből átkaroltam nyakát és pulcsijába temettem arcomat. Mikor elválltunk csak nyugodtan hátradőlt és elindította az első számot.
- Várj! - állítottam meg hirtelen. Értetlenül nézett, mire vigyorogva közelebb kecmeregtem hozzá és szorosan melléfeküdtem. Két karját magamköré helyeztem, majd jó nagyot szippantottam az immáron teljesen Namjoon illatú pulcsiból.
- Imádom, amikor ezt hordod - suttogtam fáradtan.
Remélem tetszett ^^ Köszönöm, hogy elolvastad c:
