Korcsolyámat villámgyorsan csatoltam lábamra és billegve lépkedtem a jégpálya felé, melyre most fogok először rálépni. Korán volt még, tehát senki sem tartózkodott a fénylő jegen, mely a felkelő naptól csillogott. Kicsit karcolt volt, fagyos hópor fedte melyet nagy mosollyal emeltem fel és szorongattam meg kesztyűs kezemben. A közeledő Jiminre dobtam, aki jót derült előbukkanó gyerekes énemen.
- Jinnie, megint átmentél 5 évesbe? - nevetett kivillantva csillogó fogait, majd korcsolyájával rámsöpörte a jeget takaró hideg hóport. Elindult a fehér korlát mentén, őt követte Jungkook és Taehyung. Egymást megvárva kezdtek csúszós versenybe a széles jégpályán, néha megálltak és fagyos ujjaik közé vettek egy marék havat, hogy azzal is hátráltassák egymást. Egyszóval aranyosan játszottak és élvezték, hogy beköszöntött a tél. Profin szelték a jeget, csak tátott szájjal bámultam milyen kecsesen siklanak és akár mennek hátrafelé, ügyesen kanyarogva a pengeéles korcsolyájukkal.
- Hyung, jössz? - hívott Namjoon a korlát mellé, ahol a rapper line iszogatta a bögre forró teáját. Kapaszkodva odabillegtem hozzájuk, de néha visszanéztem a kecses maknaékre.
- Jinnie, számolom hányszor fogsz elesni - villantotta ki fogsorát Yoongi, majd a korlát túloldalán álló asztalra helyezte Kumamonos bögréjét és a maknaék után indult. Imádja kioktatni őket, hiszen valljuk be, remekül korcsolyázik. Őt a lelkes Hoseok követte, akinek arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt mióta jégre lépett.
- Segítsek? - szólt mély hangján, a fehér korlátnál támaszkodva Namjoon, majd teáját félrerakva, kezeit zsebébe helyezte és a jégpálya széle felé vezetett. Rózsaszín kesztyűs kezeim egy másodpercre sem engedték el a kapaszkodót, de még így is kis híjján elestem. Mire dongsaengem elé értem, már csak gúnyos mosolyával találtam szembe magam.
- Látszik, hogy most vagy itt először. Én is így kezdtem, nyugi - véleményem szerint Namjoon korcsolyázik a legjobban. Ezt be is bizonyította, amint megragadta fagyos kezeimet és hátrafelé kanyarogva vezetett engem előre. Majdnem szétroppantottam a kezeit, amint próbáltam nem elesni a saját lábamban, de ő ezt persze csak egy aranyos vigyorral nyugtázta. Nagynehezen átértünk a jeges fehérség másik végébe, mely mögött sok hópor gyülemlett fel és olvadt szépen lassan a felkelő nap miatt. A maknaék e közben körbe-körbe szelték a jeget, amíg Hoseok és Yoongi alkotta páros elől menekültek, akik nem meglepő módon egy nagydarab hógolyóval voltak felszerelve.
Leszokhatnék a folyamatos bámészkodásról, mert ismét csak a káromra vált. Korcsolyám egy kisebb repedést tapintott a jégtakarón, én pedig előre tántorodva érzékeltem, hogy első esésemnek most van a pillanata. Szerencsére Namjoon egy percre sem engedte el remegő kezeimet, így fejjel vastag pulcsival borított mellkasának estem és derekába kapaszkodva sikerült visszakerülnöm állóhelyzetbe. Ő kezeit csípőmön tartva próbált koordinálni, miközben egyre távolabb vezetett a megnyugtató korláttól.
- Nyugi, menni fog ez - mosolygott a bénázásom miatt elpirult fejemre, és szemeimet fürkészve vezetett tovább, profin kanyarogva hátrafelé - Egyre ügyesebb vagy Jinnie - mondta, amint a jégpálya közepére értünk. Megálltunk, engem pedig kirázott a hideg, ahogy elengedte a kezeim. Mozdulatlanul álltam, igyekezve nem elesni, de rájöttem, hogy ez az ötlet rossznak bizonyul. Mondanom sem kell, lábaim két ellenkező irányba kezdtek csúszkálni, sehogy sem találva biztos álláspontot. Mielőtt a földön végeztem volna, Namjoon megfogta hátulról a derekamat és maga elé rántott, így stabilan állhattam a lábamon. Szemeim szorosan csukva voltak, de éreztem ahogy átkarol puha pulcsit viselő kezeivel és mosolyra húzza száját.
- Hányszor kell még elkapjalak Jinnie? - suttogta borzongó fülembe, majd hirtelen hideg ajkaival egy puszit nyomott a nyakam tövébe.
Remélem tetszett, köszi, hogy elolvastad ^^
