Az esőcseppek halkan kopogtak a lapostetejű tömbházak tetején, melyek egyikén a távolba bámuló Yoongi üldögélt. Lábait fáradtan lógatta az alatta elterülő mélységbe és az elsuhanó autókat nézte, melyek esővizet csapkodtak a szűk sikátor falaira.
Nem értette hova siet ez a sok autós, s mi olyan fontos nekik. Csak ült a vizes betonház tetején, az sem érdekelte, hogy világoskék haját egyre több esőcsepp éri, akkor sem mikor az enyhe zivatar igazi záporba borult. Yoongi csak folytatta a kivilágított Szöuli épületek és a felettük elterülő sötét viharfelhő bámulását.
- Szia... - hallotta háta mögül, mire hanyagul hátrafordulva meglepődve nézett a szintén csuromvizes Jungkook szemeibe. A még mindig zuhogó esőcseppek lassan folytak végig a maknae nyakán, Yoongi pár másodpercig le sem bírta venni a tekintetét róla, de végül ugyanabba a tájat bámuló hangulatába váltott és lefele pislogva kezdte a meztelen lábai alatt lévő sikátor tanulmányozását. Kicsit zavarban volt, de nem akarta, hogy látszódjon.
Gondolatai össze-vissza kavarogtak, amik csak egyre ridegebb külsőt varázsoltak neki. Azt akarta, hogy Jungkook békénhagyja, hiszen nem merte még magának sem bevallani, hogy tetszik neki a fiú, aki mostmár mellette üldögélt a hideg betontetőn.
Szíve egyre hevesebben vert és légzését is alig tudta szabályozni, főleg amikor a fiatalabb ráemelte sötét szemeit és értetlenül bámult. Yoongi próbált nem kiesni a szerepéből, s nagyot sóhajtva ült kicsit távolabb Kooktól. Tudta, hogy nem tudja elkergetni a maknaét, de nem is akarta. Mindvégig csak szeretetre vágyott, mégsem tudott senkiben megbízni.
- Yoongi - suttogta Kook, amint az eddiginél is közelebb ült a mentahajúhoz.
- Hagyj békén - sziszegte Yoongi, de persze csak a félelem beszélt belőle.. hogy visszautasítják.
- Hagyd, hogy szeresselek - fordította Kook lassan maga felé Yoongi fejét, majd arcára simított és gyengéden szájára hajolt. Már egyikőjüket sem érdekelte a süvítő szél és a hangos zivatar, csak egymásra koncentráltak, s lassan ízlelgették a másik ajkait. Megbíztak egymásban.
Köszönöm, hogy elolvastad ^-^
