Pontban este nyolckor, albérletem nappalijában járkáltam körbe-körbe és hevesen dobogó szívem nem volt hajnalndó lenyugodni.
A kicsiny konyhát a frissen készített étel illata járta át, a lakás csillogott a tisztaságtól, én pedig már vagy tizedjére léptem a tükör elé és néztem végig öltözékemen bizonytalanul, majd félve a bejárati ajtóra pillantottam és folytattam a járkálást körbe-körbe a kanapé körül.
Úgy éreztem, ha nem vezetem le az idegességemet lépések formájában, akkor abban a pillanatban elájulok. Lehet úgy tűnik, hogy valami egetrengetően fontos találkozóról van szó, pedig csak egy rövid randiról, ami még csak nem is az első. De nekem sokat jelentett és még a legkisebb gondolattól is pillangók kezdtek repkedni a gyomromban.
Igyekeztem megnyugtatni magamat, végül nagyot sóhajtva ültem le a kanapéra, de szívverésem egyből felgyorsult, amikor telefonom hangját hallottam a konyhából. Sietve megnéztem a Taehyungtól érkezett üzenetet, amiben az állt, hogy pár perc és ideér.
Már elég sokszor volt itt, ismeri a helyet, nekem viszont csak most volt elég bátorságom, hogy ne csak barátként hívjam őt ide.
Lenyelve a torkomban keletkezett gombócot, előszedtem a szekrényből egy üveg bort és pár édességet, amit erre az alkalomra vettem. Gondolataim cikáztak és ismét ide-oda kezdtem járkálni.
Belépve a nappaliba, a kaputelefon hangja ütötte meg a fülemet. Egy pillanatig lefagyva álltam az ajtóban, de végül összeszedtem magamat és felengedtem Taehyungot. Mivel a legfelső emeleten lakom és tudom, hogy a lift sem a leggyorsabb, még többet kellett várjak és toporogjak a nappaliban.
Pár perc elteltével lépteket, majd kopogást hallottam. Idegesen, remegő kezekkel nyitottam ajtót, de Taehyung látványa egyből széles mosolyt varázsolt az arcomra. Elegánsan volt öltözve, egy tőle már megszokott mintás inget viselt, mely gondosan be volt gombolva, vékony csuklóján láncból készült karkötők voltak, arcán pedig elbűvölő mosoly virított.
Miután beinvitáltam a lakásba, leültünk a konyhába, ahol az étel láttán egyből csillogni kezdett a szeme és udvariasan megköszönte, hogy ennyi mindennel készültem neki.
Idegességem fokozatosan elmúlt és Taehyung kedves szavai hamar megnyugtattak. Nem győzte dícsérni a - szerintem szörnyen sikerült - csirkét és az utolsó pillanatban összedobott salátát. Nagy örömömre, eltaláltam kedvenc desszertjét is, melyet vacsora után szintén megkóstolt.
Tervem az volt, hogy megnézünk egy viszonylag hosszú filmet, de érthetően, egyikünknek sem volt kedve csendben ülni a másik mellett és a képernyőt bámulni. A film végül csak háttérzajként lett bekapcsolva, mi pedig hosszas beszélgetésbe kezdtünk, teljesen elfelejtve, hogy mi is volt az eredeti program. Sokat nevettünk, viszont komolyabb témák is szóba kerültek.
Végül mindketten csendben ültünk, álmos szemekkel bámultuk a filmet, pedig az elejéről teljesen lemaradtunk. Szerintem mindketten azon gondolkoztunk, mi a következő lépés. A hirtelen beállt csend viszont nem érződött kínosnak. Már régóta ismertük egymást és ez nagyban megkönnyített mindent. Jól éreztük magunkat a másik társaságában, még ha szó nélkül is ültünk a kanapén.
Gondolataim elkalandoztak és tekintetem az ablakra vándorolt. Egy felhő sem volt az égen és a csillagok tökéletesen látszottak. Eszembe jutott valami.
Megállítva a filmet Taehyungra pillantottam és csak annyit kérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve csillagokat nézni. A lakásból kilépve, megkerestük a tetőre vezető lépcsőt és kisétáltunk a sötét ég alá.
Leültünk a falnak dőlve, teljesen elbűvölt minket a város gyönyörű látképe és a magas épületek látványa. Felettünk ezernyi csillag fénylett az égen, körbevéve a ragyogó holdat.
Szerencsénkre csak lágy szél fújdogált aznap este, de még ez is libabőrössé tett minket.Térdeimet magamhoz húzva próbáltam kizárni a csípős levegőt, de az felkúszott a hátamon, minek hatására kirázott a hideg.
Kisvártatva Taehyung kezét éreztem vállamon, ahogy közelebb húz magához. Ismét pillangók repkedtek a gyomromban és mozdulni sem mertem. Tétovázva hajtottam fejemet a vállára, mintha féltem volna a következményektől. Szemhéjam egyre nehezedett, ahogy még közelebb húzódtam Taehyunghoz és kezeimmel átöleltem.
Végül teljesen álomba merültem a csillagok alatt, fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, mikor ujjak lágy érintését érzeztem a kezemen, majd a karomon és végül az arcomon.
Taehyung gyengéden emelte fel válláról a fejemet, mire felpillantottam, egyenesen az ő szemébe. Lehet csak képzeltem, lehet még mindig álmodtam, de ahogy mosolyra húzódott a szája, tekintetében a hold és a csillagok tükröződtek vissza. Mielőtt egy szót is szólhattam volna számra tapasztotta ajkait, én pedig ismét lehunytam szemeimet.
Visszatérteeem:D Nagynehezen sikerült megírnom ezt, éppen Vmines kedvemben voltam. Remélem tetszik^^ Egy komment sokat segítene, csak hogy tudjam, hogy még olvas-e valaki:D És természetesen boldog születésnapot Jiminnek!
