Kalózok Legendája

Még mielőtt minden elkezdődött volna

A tengerek leghatalmasabb kalóza. Sőt, a tizenkilencedik század leghatalmasabb kalóza. Jack Shearell kapitány. Az egész tengert, az egész Földet bejárta, messze leggyorsabb és legfejlettebb hajójával, a Nibiruval. És ne feledkezzünk meg, a világ minden tájárol összeszedett legjobb legénységéről sem, amit még akkor gyűjtött össze a kapitány, amikor elkezdte a kalózkodást. Függetlenül attól, hogy valaki jobb vagy rosszabb kalóz, mind közös volt bennük, hogy annyit raboltak, amennyi a csövön kifért, és úgy keresték a kincseket, értékes tárgyakat, mind egy plázacica a kedvenc árúházában az akciókat. Na visszatérve Shearell kapitányra. Messze az egyik legjobb tengerész. Legbátrabb, a kihívásokkal szemben. Híres, harciasságáról és kitűnő kardívás tudásáról. És persze a hölgyeknél sem volt utolsó.
A kalóz, az kalóz. Ez volt akkoriban a leggyakoribb mondás. Az emberek utálták a kalózokat és halálukat kívánták.
Huszonkilenc éves koráig Shearell Kapitány járta a tengereket. Beutazta a világot. Ám mikor egyik nap egy angol piacon járt, meglátott egy nőt. A nagy Őt. Első látásra egymásba szerettek. Ez a nő, név szerint Mary, kívűlről és belülről is csoda szép volt. Mikor mosolygott, szebb volt a világ. Minden jó és szép lett volna, de kiderűlt, hogy Mary, Anglia egyik legnagyobb nemesi családjába tartozik, ahol a szülők nem engedélyezték, hogy lányuk hozzá menjen egy...egy kalózhoz. Az emberek legutáltabb fajtájából. Sok harc, küzdelmek és áldozatok árán, de végül az emberek akarata helyett, a szerelem győzőtt.
Miután megtartották az eskűvőt, rá pár hétre kiderült, hogy Mary gyereket vár. Valakik örültek a hírnek, valakik viszont legszívesebben pokolra küldték volna az ifjú párt. Eltelt kilenc hónap és nem sokára meg is született a gyermek. Egy gyönyörű szép lány gyermek, akinek a Corinna nevet adták, aminek jelentése: tenger. Az ifjú párnak, ekkor volt teljes a boldogsága. Shearell kapitány, azonban még sem felejthette el, hogy ő még is csak egy kalóz. Így nem tudott, mindig ott lenni feleségével és gyermekével. Ahogy a kislány egyre cseperedett, úgy egyre szebb, egyre kedvesebb, egyre okosabb és egyre jó szívűbb lett. Amikor Corinna betöltötte a négy éves kort. Apja elvitte őt, és feleségét hajókázni a tengerre. Shearell kapitány meglátott valamit kislányában. Valamit, amit soha sem hitt volna, hogy meglát. A nemesi családba tartozók, általábn nem szerették a tengert. Utálták a hűvős szellőt, a sós tenger illatát, mindent. De a kislány, ezt mind szerette. Kíváncsian kukucskált ki a hajóból, hogy lenézzen maga alá, hogy hullámzik lent a tenger, és hogy, hogy csapódnak a hullámok a hajó kemény fa orrának. Élvezte, ahogy a szellő szépen hátra fúja haját. Ő imádta a tengert. Apja ezt észre vette, és másnap megajándékozta egy jelell, egy különleges jellel.
- Corin. - Gugolt le a Kapitány, kedvesen becézkedve lányát, majd megragadta bal csuklóját, és finoman kifordította. - Ez a kis fekete jel, azért van, hogy soha ne felejsd el, hogy ki vagy! Te a tengerhez is tartozol. Az én kalóz vérem folyik benned, a nemesi vér mellet! - Magyarázta kedvesen kislányának, amit valószínűleg még Corinna nem nagyon értett. Csak bólintott, és elszaladt játszani. Kis künnyű léptei, szépen, dübörögve vízhangozták be a nagy termet. A jel, az a nemesi család címere, és egy, az ősi kalóz nyelvből kivett jel, összekeveréséből jött létre.
Shearell kapitány, innentől kezdve sokal többet foglalkozott kislányával, mint eddig bármikor. Ahogy teltek az évek, Shearell kapitány, amikor csak tudta, magával vitte hajókázni a tengerre. És az ősi kalóz nyelvet is megtanította kislányának. Corinnát, ez mind jobban érdekelte, mint az etikett, de anyja ezt is erőltette. Sok veszekedés okozója volt ez a kis ellentét a szülők között.
- Jack, a lányunk nem kalóz! Ő egy hölgy, egy úrihölgy! És én annak fogom nevelni! - Emelte fel a hangját Mary, ami nagyot vízhangzott az óriási teremben.
- Nem. Nem engedem, hogy egy unalmas, csak magával törödő úrihölgyet nevelj a lányunkból! - Emelte fel a hangját a kalóz is. - Nem nyomhatod el, a benne feltörő vágyat a tenger és a kalózkodás iránt! - Úgy tűnt, hogy Jack befejezte, de nem így volt.
- De akkor is... - Kezdte volna Mary, dühös tekintetével, de féjre beleszólt.
- Nem engedem, hogy bezárd ide! A világ tele van csodával és varázslattal! - Mondta a kalóz, az utolsó mondatánál, mintha már kissé nyugotabb hangsúllyal és nagyobb beleéléssel.
- De egyben gonoszságal, csalással és hazugsággal is! - Érvelt felesége.
- Igen. De nem tudod megvédeni mindentől örökké! - Mondta kedvesen, és nyugottan a kalóz. Közelebb lépett feleségéhez, majd megakarta finoman simítani puha arcát kezével, de Mary ezt nem engedte, elútasította.
- De megpróbálhatom! - Mondta a nő, majd magassarkúja kopogása kíséretében kisétált a teremből, és végül dühösen becsapta maga után az ajtót.
Corinna, hét éves volt, amikor apja egyszer elment a tengerre. És eltünt. Soha többé nem látták. Se a hajót, se a legénységet, se Jack Sheraelll kapitányt. A tengerészek hetekig kutatták értük a tengert, de semmi nyomot sem találták. Apja keresése alatt, Corinna minden idejét a tengerparton töltötte. Várta, hogy a számára már oly jól ismert hajót megpillantsa a tenregen, de semmi. Corinna, végül feladta a reményt, hogy valaha is viszont lássa apját.
Mary, viszont átvette az irányítást lánya felett. Eltiltotta a tengertől, a világtól...mindentől. Bekorlátozta saját lányát, mindössze azért, hogy megvédje, a megvédhetetlentől.
Ahogy Corinna egyre nagyobb és nagyobb lett, úgy kiderűlt, hogy nagyon tehetséges a zene, a tánc, és a jó modor terén. A lány, végül olyaná vált, amilyené anyja szerete volna, hogy váljon.
De...

Sziasztok!
Nos, ez lenne az új könyvem első fejezete. Remélem, tetszik és megragadta a kivancsiságotokat. Most is nagyon várom a kommenteket és az építő jellegű kritikákat is. Ha tetszik nyomjatok egy votet.
További jó olvasást! :)