Caspian Legendája - Az 'Én, a szellem meg a vámpír' folytatása //BEFEJEZETT//

🎃O K T Ó B E R 6.🎃

Kitálaltam mindent Abbynek, Edwardnak és Alexának.

Hayden már tudta, ő volt az első, akit felkerestem, Max pedig megígérte, hogy közli a klán többi tagjával is a fejleményeket. A három ember tátott szájjal bámult a történetem mesélése közben, s még az ölemben fekvő Pumpkin is néha-néha megborzongott álmában. Amint a mese végére értem, Edward azonnal megrohamozott kérdésekkel.

- És te hiszel neki? Elhiszed, hogy a fiad? És mégis mit akart, miért jött?

Beharaptam az ajkamat, majd tanácstalanul a fejemet ráztam.

- Nem tudom, azt nem mondta. Az az igazság, hogy miután közölte velem a hírt, megfutamodott: azt mondta, hogy hagy nekem egy kis időt, hogy megemésszem a dolgot, aztán szőrén-szálán eltűnt, még Max sem tudta, hogy hová.

- Szóval teleportálni tud? – kérdezte Abby, az állát vakargatva. – Az mondjuk elég menő, de rémisztő is egyben.

Egyetértően bólintottam. Kettős érzések kavarogtak bennem Caspiannel kapcsolatban, negatívak és pozitívak egyszerre. Egy részem szeretett volna hinni neki, egy másik viszont vonakodott tőle. Mégis hogy a búbánatba lehetne ez a srác a fiam?

Úgy tűnt, az utóbbi kérdésemet Alexa válaszolta meg igazán.

- De ha a fiad... akkor szerinted a jövőből jött? – vetette fel az ötletet. – Mert hacsak nem négyévesen szülted, akkor kétlem, hogy lenne erre más logikus magyarázat. Ha eleve képes a teleportálásra, akkor talán az időben is ugrálni tud. Mi van akkor, ha te küldted vissza őt ide valamilyen megbízással? Vagy talán kihívással, nem tudom – vont vállat, mire mindannyian tátott szájjal néztünk rá.

- Alexa, te egy zseni vagy! – kiáltottam fel. – Ez valóban a leglogikusabb magyarázat. Motyogott is valamit maga elé azzal kapcsolatban, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz a dolog, s bevallom, akkor is úgy éreztem, hogy hozzám beszélt. Talán jó tipp volt mégis.

Edward felkuncogott.

- Mit is mondtál, hogyan nevezte Maxet? – kérdezte, s megértettem, hogy szórakoztatónak találja a kis mesém ezen részletét. Én is annak találtam.

- Hát csak majdnem, de úgy tűnt, Max bácsiként hivatkozott rá! – jelentettem ki, mire nevetés töltötte be a szobát. Hát igen, Caspian és a jelenléte talán furcsa volt, de nem furcsább annál a kósza gondolatnál, hogy Max valakinek a bácsikája legyen. Igaz, mind tisztában voltunk vele, hogy egyébként vajból van a szíve, de ettől még furcsa hatást nyújtott belegondolni a dologba.

- És most hol van a gyerek? – kérdezte Abby. – Mert megismerném és szerintem nem én vagyok az egyedüli! – jelentette ki, mire Edward, Alexa és Hayden egyetértően bólintottak.

Vállat vontam, azt jelezve, hogy ötletem sincs. Mégis honnan tudnám, hogy hol lehet egy olyan ember, aki képes teleportálni? Gyakorlatilag így akár a Bahama-szigeteken is tartózkodhatna, vagy nem igaz?

- Nekem még valami ennél fontosabb is foglalkoztatja az elmémet – dőlt hátra a széken Edward, majd összefonta a kezeit maga előtt és erősen rápillantott Haydenre. - Szerinted ki lehet az apa? – érdeklődött, mire Abby azonnal ijedt tekintettel nézett a szerelmére. Tudtam, eszébe jutott a korábbi napokban megejtett beszélgetésünk, én viszont túlságosan kimerült voltam lelkileg ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzak.

Úgy tűnt, Hayden kíváncsiságát is felkeltette Eddie kérdése, mire felsóhajtottam és kifakadtam nekik.

- Szerintetek megkérdeztem? – a hangom dühös volt és megdorgáló. – Gyakorlatilag ott helyben sokkot kaptam és hát nem az volt az első gondolatom, hogy az apa felől érdeklődjek! – tártam ki a karomat, mire Hayden láthatóan megszeppent és elkapta a tekintetét rólam. Talán kicsit megbánthattam őt a hirtelen kirohanásommal, de feszült lettem a kérdéstől. Persze, engem is érdekelt az apa kiléte, de erre az egyedüli ember, aki tudhatta a választ jelen helyzetben, az csakis Caspian lehetett. Caspian, aki ki tudja merre kószálhatott abban a pillanatban.

Természetesen nagyon szurkoltam azért, hogy hogyha tényleg kiderülne, hogy Caspian a fiam, akkor az apja Hayden legyen. Nem tudtam volna senki más mellett elképzelni magam, csakis őmellette. És ennek így kellett maradnia akkor is, ha majd egyszer elkényszerültem volna hagyni Mistburry Hillt azért, hogy egyetemre mehessek. Hayden volt az igazi. Ezt egyszerűen tudtam.

Mindenki elcsendesedett, s szinte hallani lehetett, hogy hogyan jár mindenkinek az agya. Új információ birtokába jutottunk és ezzel valóban tisztábban láttunk, ám ugyanakkor még több kérdés vetült fel Caspian személyével kapcsolatban.

Vajon miért szalad el mindig előlem? És a jelenléte nem veszélyes a tér-időt nézve? Nem borult fel valami egyensúly vagy szabály azzal, hogy ő itt tartózkodik? A filmekben és a sorozatokban általában az idővel való játszás feltételekhez kötött és egészen durva következményeket von maga után.

- Nem véletlenül kockáztatja az életét szerintem – szólaltam meg, mire mindenki tekintete ismét rám szegeződött. – Csak gondoljatok bele, hogy azzal, hogy ő a múltból visszatért ide, mégis mennyit kockáztat: beleszól a jövő alakulásába és ezzel egy olyan folyamatot indít el, mint Ashton Kutcher is a Pillangóhatásban.

- Ebben van valami! – helyeselte Hayden. – Megváltoztat dolgokat már a puszta jelenlétével is.

Heves bólintásba kezdtem.

- Emlékszel még tavaly, Eddie – néztem a fiúra – amikor visszamentünk öt perc erejéig a múltba? Nagyon kellett ügyelnünk arra, hogy senki ne lásson meg bennünket. Caspian viszont... ő nem ezt teszi. Ő szembe jött velem és kerek-perec megmondta nekem, hogy kicsoda. És biztos vagyok benne, hogy a látogatása okát is hamarosan el fogja árulni. Valami nagy van ismét készülőben és nem tudom, hogy hogyan érezzek ezzel kapcsolatban – mondtam ki őszintén azt, ami a fejemben motoszkált, s a társaság ismét elcsendesedett.

Minden stimmelt, már csak éppen a főszereplőre volt szükségünk ahhoz, hogy mindennel tisztában legyünk.

De mégis, hogy a fenébe kellett volna nekifognunk megtalálni azt az alakot, aki a fiamnak nevezte magát?

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon tisztelem ezt a Caspian gyereket! – szólalt meg Alexa. – Úgy értem, baromi nehéz lehet neki: visszatérni a múltból, találkozni az anyja fiatalkori énjével és közben elmondani neki, hogy miért jött vissza úgy, hogy lehetőleg az higgyen is neki... tökéletesen megértem, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait. Csak azt bánom, hogy elteleportált. Remélem, hogy nem a híd alatt éjszakázik.

- Ha Caspian Riley és Hayden fia, akkor nagy esély van arra, hogy úgy vág az esze, mint a beretva és olyan bátor, mint egy oroszlán! – jelentette ki Eddie lazán. – Ami azt jelenti, hogy biztosan talált magának egy jó meleg zugot valahol, ahol meghúzhatja magát. Elvégre már nem gyerek és Riley idősebbik változata tuti nem küldte volna vissza őt a múltba, ha felkészületlen lenne.

Siess, Caspian – visszhangzottak a szavak a fejemben és egészen eddig nem jöttem rá arra, hogy ki volt a hang tulajdonosa az álomban. De immáron tudtam.

Én voltam az. Tényleg én küldtem ide Caspiant egy küldetéssel.

Hirtelen úgy éreztem, hogy az idősebbkori énem nagy súlyt pakolhatott szegénykém vállaira. Caspian kimerültnek és ijedtnek látszott, én pedig már nagyon bántam azt, hogy kétszer is hagytam eltűnni. Végre megértettem azt a megmagyarázhatatlan kötődést, azt a fényt a szemeiben, amelytől annyira közel éreztem magam a fiúhoz.

Hittem neki. Kétségtelenül elhittem minden egyes szavát.