Caspian Legendája - Az 'Én, a szellem meg a vámpír' folytatása //BEFEJEZETT//

🎃O K T Ó B E R 27.🎃

Abby és Edward végre valahára kibékültek.

Bár ennek nem lehetett teljesen örülni, mivel a lány még mindig úgy tartotta, hogy bántani fogja Edwardot és inkább távol maradt tőle.
Nem akart semmiképpen sem egy légtérben tartózkodni vele, hiába győzködtük, hogy nincs mitől tartania. Egyszerűen hajthatatlan volt, nekem pedig rettenetesen rosszul esett az, hogy az ő szerelmi életük is a levegőben lógott.

Ami engem illetett, vártam, hogy Hayden jelentkezzen, de valamiért ezt nem tette meg, pedig biztosan tudtam, hogy Sally átadta neki az üzenetet. Vagy csak lehet én voltam hülye amiatt, hogy görcsösen hittem abban, hogy az, amit a tegnap mondtam elég lesz ahhoz, hogy megbékéljen. Jobban kellett volna igyekeznem, mert ez így elég silányra sikeredett.

Megint visszatértem a Starbucksban való munkálkodásaimhoz, próbálva elfeledni a körülöttem zajló eseményeket. Alexa és Adrian már buzgón keresték a faházat, a többiek pedig mind résen voltak, nehogy Edwardnak bármilyen baja essen.

Ebédszünetben kimentem a Starbucks mögé és leültem a lépcsőkre, ahol már ott várt rám Caspian. Egy ideig néma csendbe burkolóztunk és néztük, hogy az egyik utcában lakó család hogyan szenvedi fel a halloween-i dekorációkat a háztetőre. Úgy tűnt, annyira komolyan veszik az ünnepet, hogy már napokkal korábban kidíszitik a házat.

- Egyik évben nagyon szerettem volna kalóznak öltözni - szólalt meg Cas. - De olyan eredeti félszeműnek, falábbal és kampókézzel, no meg a kihagyhatatlan papagájjal a vállamon. Ez mind szép és jó volt, te vettél is nekem egy plüss papagájt, de nekem eredeti kellett és természetesen ezt a legutolsó pillanatban közöltem veled - vigyorodott el.

- Ajaj, ez a mosoly nem sejtet semmi jót! - kuncogtam.

- Jaj, pedig ez olyan aranyos volt! - kuncogott. - Csak az én kedvemért élővé változtattad a papagájt. Annyira boldoggá tettél!

- Igazán? Képes voltam élővé változtatni egy tárgyat?

Caspian bólintott.

- Erre és még annyi minden másra is képes vagy - jelentette ki. - Erősebb vagy, mint hinnéd, anya. Sokkal. És tudom, hogy most annyira kilátástalannak tűnik minden, de ennek hamarosan vége. És te végigviszed és kibírod. Ezzel valójában csak annyit szerettem volna mondani, hogy én hiszek benned. És tudom, hogy te is bennem!

A keze után nyúltam, majd megszorítottam azt.

- Te vagy az egyetlen reményem, Caspian. És ahogy te is mondtad: hiszek benned! Csak te tudod megoldani ezt az egész zűrzavart. Ne feledd, hogy ennek az egész történetnek nem én vagyok a főhőse, hanem te. És remélem azzal is tisztában vagy, hogy már most nagyon de nagyon szeretlek! - jelentettem ki, mire azonnal felém kapta a tekintetét.

Láttam, ahogyan könnybe lábadt a szeme és nagyon igyekezett visszatartani az egészet, de nem tudta. A pólója ujjával törölte le végül azokat.

- Bocsi, én csak...

- ... tudom! - suttogtam, majd közelebb húzódtam hozzá és szorosan átöleltem őt. Kellett ez nekem és úgy hiszem, hogy neki is. Kellett valaki, akiben feltétel nélkül megbízhatok és aki mellettem állt minden körülmények között. Be kellett látnom, hogy a zűrzavar kezdete óta Caspian volt az egyetlen, aki mellettem volt. Talán azért, mert neki nem voltak más gondjai, csak egy küldetése: megváltoztatni a múltat, egy szebb jövő érdekében.

- Félsz? - kérdeztem. - Ettől az egésztől?

Caspian felsóhajtott.

- Nem tudom. Inkább attól félek, hogy az idő kicsúszik majd a kezeim közül és nem sikerül időben megállítani azt, amit meg kell. Próbálom összerakni a puzzledarabokat, de igazából nagyon sok hiányzik belőle vagy éppen homályos. De ez ugye nem új információ számodra sem.

Megráztam a fejemet.

- Meg aztán ott van közben Trudy is, aki csodálatos, egy igazi tünemény és egyszerűen odáig vagyok érte. És... tényleg nincs már sok időm hátra vele. Mert ha megváltoztatom a múltat, hogy a jövő is megváltozzon... nos, nem tudhatjuk mi lesz. Talán eltűnök, talán más formában térek majd vissza, de az is lehet, hogy valamit elrontok és itt maradok. Ami nem is lenne feltétlenül rossz mert imádom ennek az utazásnak minden egyes pillanatát és azt, hogy időt tölthetek veled és Max bácsival és mindenkivel. De ugyanakkor nagyon szeretném tudni, hogy milyen lenne a jövő Edwarddal és Abbyvel és az apámmal, akárki is legyen az. Szóval csak azt akarom mindezzel mondani, hogy nekem ez az egész hatalmas élmény volt. Sokat tanultam. Rengeteget. És már azt is értem, hogy miért lettél olyan, amilyen a jövőben, anya. Szuper csapatod van és szuper barátaid. És ez akkora érték, hogy el sem tudnád képzelni. És tudod mit? Elárulok neked egy utolsó titkot a jövőből!

A térdeimre könyököltem izgalmamban és feszülten figyeltem rá.

- Mi lenne az? - kérdeztem, mire elmosolyodott.

- Életed kalandja valójában jövő hónapban fog elkezdődni. Mert valami olyasmi tör majd utat az életedbe, ami mindent megváltoztat. Jó irányba. És biztos vagyok benne, hogy imádni fogod.

Felvontam a szemöldökömet.

- Hé, nyugi, nem leszel terhes velem, ne vágj már ilyen arcot! - nevette el magát, mire megnyugodva felsóhajtottam. - Addig még van pár év, szóval majd élvezd ki a szabadságot, ameddig tudod, mert nem leszek valami könnyű eset, előre figyelmeztetlek!

Ismét nevetnem kellett, majd a vállára hajtottam a fejemet.

- Tudod, ez annyira jó, hogy itt vagy! Mert élő bizonyítéka vagy annak, hogy nem cseszem el a jövőt. Történjen bármi rossz is, de... legalább tudom, hogy te ott leszel nekem. És ettől nem is lehetnék boldogabb.

Caspian elmosolyodott.

*

- Már megint beszéltek hozzám - suttogta Edward. - A fejem nem fájt, de láttam ugyanazt a nőt és férfit, akik kézenfogva és szinte dalolva közölték velem, hogy hamarosan elvisz a Halál.

- Márpedig én sehová sem viszlek! - tiltakozott Tom. - Egyszer már megtörtént, legyen az elég, élj már még egy darabig.

- Istenem, Tom! - bökte oldalba Blossom, majd kedvesen elmosolyodott. - Mondtak mást is? - kérdezte, de Eddie megrázta a fejét.

- Nézzük a dolgok jó oldalát: legalább nem történt több haláleset! - jelentette ki Max, s igazat kellett adnom neki.

- Azért nem történt több, mert a legutolsó haláleset az enyém lesz. Ez szerintem elég egyértelmű! - jelentette ki Eddie, mire elfintorodtam.

- Még mindig van pár napunk és én érzem, hogy minden a helyére kerül majd! - bíztattam, de igazából minden reményem Caspianben, illetve Alexa és Adrian leleményességében volt, mert én már-már kezdtem beleőrülni a dolgokba.

- Oh, jut is eszembe, Riley... ma bent volt Hayden a bázison! - fordult felém Max, mire elkerekedtek a szemeim.

- És mondott valamit? - kérdeztem reménykedve, mire megrázta a fejét.

- Hát pedig velem beszélt! - jelentette ki Blossom, majd rám mosolygott. - Azt mondta, hogy nagyon össze van zavarodva és úgy érzi, hogy jót fog tenni neki ez a pár nap kimaradás. Viszont ígéretet tett, hogy harmincegyedikén visszatér, Edward miatt. Úgyhogy ne aggódj miatta!

Megnyugodva kifújtam a levegőt, majd hálásan néztem a lányra. Ugyan azt nem sikerült megtudnom, hogy a kapcsolatunkról hogyan gondolkodik, de nekem már az is elég volt, hogy tudtam, minden rendben vele. Így könnyebb volt egy picit nekem is a rejtélyekre koncentrálni.