Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Vörös problémák

Eddigi kedvenc részem^^ A függővég miatt ugye nincs harag? ,:D sajnos ebben a könyvben hozzá kell majd szoknotok...

- Ugye nem ez lesz egész út alatt? – kukkantott hátra a két ülés között Alya. A legjobb barátnője és említett szőke hercege néma csöndben ültek egymás mellett és a széktámlákra meredtek.

- Valaki chipset? – fordult hátra Nino is, hogy körbe kínálja.

- Én! – pattant fel Marinette, hogy kikerüljön a barátnője vigyázó tekintete alól és megtörje a csendet.

- Te nem kérsz? – kérdezte Nino Adrien felé nyújtva a zacskót, miután a kékhajú egy nagy maréknyit kivett belőle, de a szőkeség csak a fejét rázta.

- Nem hinném, hogy én ehetnék belőle.

- Hupsz – Alya a szája elé kapta a kezét.

- Mégis miért? – fordult a fiú felé Marinette.

- A diétám miatt – vonta meg a vállát Adrien.

- Csajszi, sürgősen ülj le – rántotta le Alya a barátnőjét a székre. Marinette értetlenül rágcsálta a chipset, és próbált figyelni az Adrien-Nino párbeszédre („Ez hülyeség, spanci. Most nincs itt az apád, amiről meg nem tud az nem fáj"). Alya megszorította a lány kezét, hogy rá figyeljen. - Ugye epres croissant volt a reggeli?

Marinette meglepetten pislogott. – Igen, honnan...? – a vöröske a lány mögé bökött. Marinette rémülten fordult meg, és észrevette, hogy a hátsó zsebében...

- Fúj – nyüszített fel halkan. Alya előkeresett egy zsebkendőt és odaadta a nyafogó barátnőjének.

- Ugye tudod, hogy ez mit jelent? – kérdezte a croissant-maradékokat takarító barátnőjét. Marinette csak frusztráltan rázta a fejét. – Nadrágcsere – bökte ki Alya.

Marinette keze megállt és felhúzott szemöldökkel meredt a barátnőjére. Majd, látva, hogy Alya igenis komolyan gondolja az ötletet, félve a mellette érvelő Adrienre pillantott, aki már-már összeveszett Nino-val a diétája miatt.

- Nem – mondta lassan, pedig tudta, hogy a barátnőjének igaza van.

Alya összefonta a karját. – Persze, ha szívesebben mászkálsz egy böszme eperfolttal a seggeden...

- Nem, nem, nem – kiabált Adrien mellettük, mivel Nino megcsapkodta a chipseszacskóval.

- És hagyod, hogy Chloé undorító megjegyzéseket tegyen – fűzte tovább Alya.

Marinette legszívesebben a fülére szorította volna a kezeit. Miért mindig vele történnek ilyenek?!

- Nino, én nem vagyok olyan bátor, mint te! Nekem az ilyesmi nem megy! - ordította el magát Adrien és gyerekesen karbafonta a kezeit. Nem tehetett róla, Marinette-nek akaratlanul is eszébe jutott, hogy a fiú az ő gondolatait visszhangozta.

Lehetséges, hogy annyira szeretsz valakit, hogy ugyanazt gondoljátok és mondjátok?

Marinette egy sóhajjal összeszedte minden bátorságát és dülöngélve felállt az épp kanyarodó buszban.

- Adrien, öhm... Levennéd a bőröndömet? - kérdezte félénken.

A fiú meglepetten fordult el a barátjától és kérdőn az imbolygó lányra nézett. Sejtette, hogy valami nincs rendben – Marinette úgy nézett ki, mint aki mindjárt elhányja magát, Alya pedig kedvesen megütögette a vállát -, úgyhogy úgy döntött, teljesíti a kérést.

Csendben figyelte, ahogy Marinette leügyeskedte a bőröndöt a lábához, szitkozódva kicipzározta, majd letolta a nadrágját.

Adrien Agreste ebben a pillanatban tágra nyílt szemekkel fordult el, és közben magában próbálta értelmezni a szituációt. Ilyet még a valóságban sosem látott, csak animékben, de azoknak a jeleneteknek sosem lett jó vége.

Mivel kíváncsi volt, engedélyezett magának egy pillantást – egy pillantásba még senki sem halt bele. Marinette egy szál bugyiban (Adrien arca forróbb lett, mint a kályha) keresgélt valamit a bőröndben, miközben Alya belegyömöszölte az előbb ledobott nadrágját egy zacskóba, és nyugtatgatta a lányt.

Pár perc múlva Marinette kirántott egy világos farmersortot, aminek Adrien nagyon örült, mivel eszébe juttatta, hogy be kéne csuknia a száját. Végül csukott szájjal tudta végignézni, ahogy Marinette felráncigálja magára a farmersortot Alya gondos segítségével; elég szűk helyük volt a bőrönd miatt, pedig ezek között a székek között amúgy sincs sok hely. Amikor végre fentvolt az új nadrág, Adrien folytathatta a széktámlabámulást, és magában gondolkodhatott, hogy mégis mi a franc volt ez az előbb?!

Az út további része eseménytelenül telt, a szőke fiú pedig végig Macskaként fülelt, hátha elkap valami információmorzsát. Ez azonban csak akkor történt meg, amikor már megérkeztek a szállásra; a diákok elkezdtek leszállni a buszról, kiráncigálták a bőröndjeiket a busz aljából és a köves úton gördítve elindultak a tömbház felé, amerre az osztályfőnök irányította őket.

Alya és Marinette közvetlenül előtte mentek, és a vöröske megveregette a barátnője vállát. – Hé, nyugi. Megelőztük a bajt – Nino ekkor beérte őket és felzárkózott Adrien mellé.

- Tudom, és köszi – Marinette fáradtnak, de nagyon hálásnak tűnt. – Ha te nem veszed észre időben, Chloé menstruációs viccekkel bombázott volna ebben a két hétben – azzal a két lány összeölelkezett.

Adrien pedig volt olyan drága, hogy megállt és Nino-hoz fordult, majd tisztán, érthetően és legfőképpen hangosan megkérdezte: - Mi az a menstruáció?

A következő rész tartalmából: Alya a homlokát dörzsölgetve pillantott fel Nino-ra. – Én ezt nem bírom, most csináld inkább te.