A tinta csodákra képes

Chapter 1 Joey levele

20 éve dolgozok a SillyVisionnél.
Elmondjam őszintén a véleményem? Utálom! Forgatókönyvírónak vettek fel, mégis amióta itt dolgozok pincérnő vagyok. A főnököm, Mr. Jones meg egy folytában ugráltatt. De amit mond, azt kell tennem. Vagy megyek a híd alá. De a felesége, Julie nagyon kedves velem. Néha csodálkozok, hogy mennyire nagy köztük az ellentét.
De a szerelem csak ilyen. Az a világ legnagyobb rejtélye.
- Rose. Figyelsz, te rám?
- Igen, Julie. Csak gondolkoztam.
- Azt láttám. Viszont telt ház van és a férjem is most jön. Bocsi, előre is a következőkért.
- Oké... Miért? - mire megkérdeztem, éreztem a lihegését a főnökömnek a nyakamon.
- Miért pihensz?! Nem láttod, hogy telt ház van?! Azonnal menj, ne is lássalak!
- Igenes, Mrs. Jones. - hajoltam meg és megfordultam.
Volt valami furcsa ebben, hogy ennyien voltak. De lehet, hogy csak beleképzeltem valamit. Mindig is nagy volt a képzelő erőm. Végülis ha nem lett volna nem lehetnék forgatókönyvíró.
- Miss Bells!
- Itt vagyok, Mr. Jones. - álltam meg Julieék előtt, akik idő közben leültek az egyetlen üres asztalhoz. - Mivel szolgálhatok?
- Két kávét és egy nagy tál teasüteményt. Ugye, drágám?
- Igen, szívem.
- Azonnal hozzom. - mondtam és fordultam meg.
A pultnál elkészítettem a kérésüket. Mindent tökéletesen kellett csinálom. A kávé nem lehet túl hideg vagy túl forró. A süti csak puha, omlós és barack lekváros lehetett.
Annyira koncentráltam, hogy figyelmetlenségből neki mentem valakinek. A kávék a ruhámra estek.
- Bocsánat! - néztem fel arra, akinek neki mentem.
Furcsa nézett ki. Nagy szürke kabátban volt. Arcát nem láttam jól. Ahogy elmentem mellette, éreztem egy ismerős illatot. Ez az illat olyan volt, mint a régi, elsárgult papírnak és a feket, sötét tintának édes keveréke. Ilyet pedig csak egy helyen lehetett érezni. A Joey Drew stúdióban. Életem legszebb emlékeit szereztem azzal a kis csapattal.
- Miss Bells! Kérem ne most álmodozzon!
- Elnézést, uram!
Csináltam még egy adag kávét. Majd odavittem. Julie kedvesen nézett rám, míg Mr. Jones szigorú tekintetét éreztem magamon. Az üres talcát magam elé raktam és a földet vizsgáltam. Megitták a kávét, majd mindketten egyenesen a szemembe néztek.
- Miss Bells. Egy fontos dologról.
- Hagyjd. Majd én beszélek vele. - fogta meg Julie párja kezét. - Rose. Gyere. Menjünk a pulthoz.
Elmentünk oda. A hangulatból éreztem, hogy rossz híre van. De ő mindig is kedves volt hozzám.
- Rose. Figyu. Nagyon kedvellek, de...
- Semmi de. Tudom. Ki vagyok rúgva.
- Honnan tudtad?
- Látom rajtad. Nem vagyok vak.
- Jó. De akkor. Kérlek olvasd el ezt a levelet. - told felém egy sárgás borítékű levelet.
Rajta semmi sem volt, csak a nevem. Kibontottam. Nem volt benne más, mint egy apró papír.
Ez állt benne:

Kedves Rose!
Kérlek gyere vissza a stúdióba. Valamit szeretnék mutatni.

Várja az angyalát, Joey Drew

Csodálkoztam Joey levelén. De így valamennyire sikerült megértenem, hogy mit mondott Henry, a távozásom után egy hónappal.
"Ah. Szóval, te nem tudsz semmit Joey céljáról. Akkor most már értem, hogy mit akart mondani azzal, hogy meg akarja védeni az angyalát magától."
Angyal. Mindig is így hívott. De hogy miért az sose tudtam meg. Érzem, hogy most minden kérdésemre választ kapok.
De márcsak egyet nem értek. Mit tervez Joey? Henry azt mondta, hogy azért rúgta ki Joey, mert nem ment bele a tervébe. De milyen terv?
Utálom, amikor én vagyok az egyetlen, aki utoljára tudja meg a dolgokat. Nem vagyok már gyerek! Felnőtt vagyok. Megértem, amit mondanak nekem. Az márcsak az én döntésem, hogy reagálom le a dolgokat.
- Rose. Akkor elmész? - kérdezte óvatosan Julie.
- Igen. Az az otthonom. De nem utoljára láttál. Visszajövök még a második otthonomba.
- Ez a második otthonod?
- Igen. - öleltem meg Juliet, amennyire a közöttünk lévő pult engedte.
- Amúgy... David azt mondta, hogy megveszi neked a vonat jegyet. Meg ha kell kivisz.
- Jó. Köszi.
- Mikor indulsz?
- Holnap. Szerernék minél hamarabb odaérni. Látni akarom a kis fejüket.
- El tudom képzelni, mennyire vártad ezt a pillanatot. Amint tudsz írj. Lehet, hogy meglátogatlak majd. De. Lenne egy kérdésem.
- Itt vagyok. Kérdezhetsz bátran. Amire tudok válaszolok.
- Oké. Ugye, neki mentél annak az úrnak.
- Igen...
- Tudod ki volt az?
- Nem tudom. De olyan volt az illata, mint amilyen a stúdiónak. És... - visszaemlékeztem rá. - Egy régi barátnak, az illata is benne volt.
- Én se tudom. De ő adta oda ezt a levelet. Majd rád nézett és annyit mondott, hogy 'Kérlek. Adjátok át ezt az angyalomnak.'
A szám elé raktam a kezem. Gondolkodás nélkül megfordultam és kifutottam a kávézóból, ami maga a SillyVisionhöz tartozott és alatta is volt.
Az utca szűk volt, csak két ember fért el egymás mellett. Csendes volt, egy lélek se járt erre. Szétnéztem. Már messze járhatott Joey.
- JOEY! - kiálltottam könnyek közt.
Vártam a választ, de nem érkezett. Ott álltam némán.
Majd kicsit elindultam jobbra. És rögtön sikerült valami ragadósba belelépnem. Lenéztem és egy tinta pocsolya volt.
Nem tudom mit csinált Joey, de egyre jobban érdekelt.
Visszarohantam Juliehoz.
- Julie. Megkérhetlek valamire?
- Persze, Rose. Mit szeretnél?
- Szólj Mr. Jonesnak. Hazamegyek és egyből indulok.

Sziasztok! Sorry. Ez egy kicsit rövidebb rész lett. De ettől független remélem tetszett ez a rész.
Shapeshifter07 kilép