A tinta csodákra képes

Chapter 3 SAMMY LAWRENCE?!

- Ugh. A fejem...
Úgy éreztem, mint ha öt kilós ütővel fejbe találtak volna. Felültem és körbe néztem. A kör közepén ültem. A baltám az egyik koporsóhoz volt támasztva.
Nem tudom mi történt, de olyan érzésem volt, mintha... Mintha valami megváltozott volna bennem.
- Ah. Bármi is történt. Mennem kell előre. - álltam fel és vettem el a baltát.
Az utamat a deszkák állták, de a fegyverem ellen semmit se tudtak tenni.
Egy újabb terembe értem. A falon egy felirat volt.

Szabaddá tesz minket

Ki? Mi? Hol? Mikor? Mi van most? Ki az aki szabaddá teszi őket és kik azok az ők? És miért érzem azt, hogy nem vagyok egyedül?
Túl sok kérdés és egyetlen válasz se. De hátha a könyv segít. Segített volna, ha meg lett volna.
- Ilyen szerencsém van. Elvesztem, amit használhattam volna.
Körbenéztem. Kis oltárszerű cuccok voltak. Egy Bendy figura és mellette ételek. Egyre furcsább ez a hely...
Találtam egy hangrögzitőt. Megnyomtam és volt rajta egy felvétel. Sammy Lawrence hangja. Szóval, ő még életben van. Legalábbis ezt gondolom. Elkezdtem hallgatni a felvételt.

Megjelenik az árnyékból, hogy essenek az áldásai. A tinta alakja ragyog a sötétségben. Látlak, megmentőm. Kérlek, hallj meg engem.

Azok a régi dalok, igen, éneklem tovább őket. Amióta csak tudom, hogy jössz megmenteni engem. És beleszeretek a végső szerető áldásodba.

De a szeretet áldozatot követel. Vajon kaphatok-e áment?

Nem bírtam felfogni. Kit hív Sammy a megmentőjének?
Nem tudtam mi történt itt, de tudni akartam.
Miközben hallgattam a felvételt, olyan volt mintha nem is Sammy beszélt volna. Hanem valaki, aki Sammyt utánozza.
- Azt mondtam, hogy kaphatok-e áment. - ijedtem meg Sammy hangjától.
Körbenéztem. Senki sem volt a szobában, csak én. Az érzésem bebizonyolódott. Nem vagyok egyedül. De legalább egy ismerősöm van velem együtt.
Elindultam. Egy kisebb, tintával elárasztott folyosón kellett mennem. De nem zavart. Olyan volt, mint a víz. Fekete, sötét és varázslatos volt számomra.
Egy alak ment előttem és egy figurát vitt magával. Teste tintából volt és kantáros nadrágot viselt. Egy maszk takarta az arcát. Olyan volt, mintha beszélt volna magában. Nem tudom, de valahogy Sammy jutott eszembe róla.
- Sammy! Te vagy az? Én vagyok az! Rose...! - futottam felé, de mire odaértem eltűnt.
Esküszöm, hogyha láttom megint, akkor megölöm. Itt megijeszt, pedig nem is tettem semmit. Eddig teljesen nyugodt voltam, de annyira felidegesített.
Nem is figyeltem merre megyek. Ennek a következménye az volt, hogy neki mentem egy félig nyitott ajtónak. Kicsit elvesztettem az egyensúlyom és hátra estem.
- Áú. Szegény fejecském... - fogtam meg a fejem. Puha volt és ragadós. Megnéztem a tenyerem tiszta tinta volt. Szóval, én is tinta lény lettem. Vagy mégsem? Aggódásom miatt megnéztem magam és megfogdostam az arcom. Csak a ruhámon volt. Vagyis valami tintás dologgal fejbe vágtak vagy hozzám értek.
Nem foglalkoztam többé ezzel. Lehajoltam és bementem az ajtó alatt. A jó kis Music department. Sammy egyik kedvenc helye. És bevallom nekem is. Régen nyugodt volt. Most meg inkább kísérteties volt.
Besétáltam a terembe, ahol a hangokat vettük fel. Öt hangszer volt összesen benne. Olyanok, amit sokszor használtak. Egy zongora, egy dob, egy cselló, egy hegedű és egy bendzsó. Fent egy vetítő volt. Egy kis teremben két Bendy figura.
Felmentem. De ahol a figurákat láttam, ott egy fal volt.
- Basszuskulcs... - sziszentem fel. Miért kell mindig egy zsákutca?
Bekapcsoltam a vetítőt. Egy kis Bendys animációt játszott lent. Lent eggyel több figura figyelt, amitől először megijedtem.
- Utálom! Sammy! Bendy! Bármelyikőtök is csinálja hagyja abba. Ha megtalálak titeket, akkor megölek titeket! - akadtam ki. Válasz nem jött. Szeretek velem szórakozni. De egyszer megfogják bánni.
Újra lejátszottam az animációt és rájöttem. Hiányzik a zene.
Lementem és eljátszottam Sammy dalát. Hegedű, dob, zongora és megint hegedű.
Egy kattanást hallottam, de semmit sem történt.
Még párszor eljátszottam ezt mire sikerült. A kivágott démonok mellett megjelent végre Sammy is. Csak némán néztük egymást. Addig csináltuk ezt míg valamik nem kezdtek eltámadni engem. Én mindegyiket szétvágtam a baltámmal.
Lassan kisétáltam. Alig léptem párat és fejbe ütöttek. Megfordultam és láttam a támadóm. Nem akartam elhinni, hogy Sammy ütött le egy ásóval.
- Pihentesd a fejed. Itt az idő aludni. - mondta szinte suttogva.

Pár percig ki lehettem ütve. Egy oszlophoz voltam kötözve. Előttem Sammy Lawrence állt.
- Itt vagyunk. Jó szoros lett. De nem akarjuk, hogy a báránykánk elszökjön, ugye? Persze, hogy nem...
- nem bírtam tovább. Elég közel állt és jó erősen hasba rúgtam, amitől a földön landolt. Míg a földön feküdt, elővettem a zsebemből a bicskám és elkezdtem vágni a kötelet.
Kicsit nehéz volt, de sikerült. Gyorsan a baltámhoz futottam és Sammy felé álltam.
- Sammy G. L. Lawrence Junior! Azonnal mondd el mi történt vagy ez a balta véletlen a fejedben landol!
Nem válaszolt. Lassan felállt a földről és megfogta mindkét kezem. A szemembe nézett, csak a maszktól nem láttam pontosan.
- Rose. Te vagy az? Mondd, hogy nem őrültem meg...
- Én vagyok az. Nem vagy őrült. Te még mindig az a vicces, néha elkéső Sammy Lawrence vagy, akit megismertem.
- Ezt le kell tagadnom. Megváltoztam. Ahogy mindenki, aki itt dolgozott. Azt kell mondanom, hogy irigyellek.
- Miért?
- Mert te elmehettél. Mi, akik nem bírtunk elmenni, rabok lettünk. Szinte mindenki. Susie, Norman, Allison, Thomas, Wally és én is. De még Bendyék is. Ha ez egy játék, akkor Joey a játékmester.
- Nem értem, Sammy... Mi történt, amíg nem voltam?
- Túl sok dolog. Igaz, nekem is pár emlékképem van néhány dologról.
- Például? - faggadtam tovább.
- Hogy néztem ki régen. Már szerintem több, mint tíz éve ez a testem. - mutatott magára. - Kezdek megőrülni.
- Nyugi. - megfogtam a maszkját és eltoltam. Alatta egy teljes fekete arc volt. - Én még mindig látom a kócos, szőke tincseid és azt a szép, világos kék szemed. És nem vagy őrült.
Nem válaszolt. Mint egy könnycsepp, úgy folyt végig az arcán egy csepp tinta. Majd kedvesen megöleltük egymást. Az ölelés közben súgott nekem valamit.
- Ne felejtsd el a legfontosabb szabályt, ami uralkodik most itt. Vigyázz a Tintadémonnal.
Szép lassan vége lett ennek az ölelésnek.
Sammy bement a szobájába, én meg a baltámmal előre indultam. Az úton pár deszka volt. Még kettétörtem párat és eltört.
- Basszus! Miért pont most kell eltörnöd?! - kiabáltam a földön fekvő baltának.
Egy szoba volt szembe velem, ami teljes tinta fedett. Közelebb mentem és megjelent ő. A Tinta démon. Egymás szemébe néztünk. Nem mozdultunk. Majd hirtelen megfordultam és elfutottam.
- Miért kell ennyire kiváncsinak lennem?! - kiabáltam futás közben.
Egy hosszú, kanyargós folyosón kergetett végig. Addig, amíg egy terembe értem és az ajtó be nem zárult mögöttem.
- Há! Ezt neked! Nem bírsz bejönni! - kiabáltam az ajtó felé.
Egy Bacon Soup konzerv gurult el előttem.
- Ki vagy? Mutasd magad!
Előbújt Boris az ajtó mögül.
- Boris? - csak ennyit tudtam mondani.
Örültem, hogy nem Sammy volt az utolsó, akit élve láttam a csapatból...

Sziasztok!
Itt van az új rész. Remélem tetszett és nem haltatok meg sokan a Sammy-s résznél. Mert bevallom szeretem őt és én meghaltam az írása közben. Mindegy. A szokásos: Ha tetszett, akkor kis ☆ vagy/és komment.
Shapeshifter07 kilép.