A tinta csodákra képes

Chapter 22 Éjszakai beszélgetés Bendyvel

Egy hónapja hoztak be a kórházba.
Az orvosok azt mondják, hogy nem értik hogyan, de elkezdtem "eltintásodni".
Hogy miért nem értik? Azért, mert senki sem beszélt Azokról, amik a stúdióban történtek. Tudjuk, hogy ha elmondanánk, akkor nem hinnének nekünk. Legrosszabb esetben elvennénk tőlünk a stúdiót, Joey meg börtönbe menne.
Minden nap, amikor felkelek az orvosok csodálkoznak. Nem tudják, hogy mennyi időm van hátra. Azt mondják, hogy nem számíthatunk semmi jóra.
Joey elintézte, hogy egy hónapig ne legyenek fellépések. Ezért mindig itt vannak velem, ameddig csak tudnak.
Tegnap bejött Allison. Tom nem tudott jönni, mert munkája volt.
Allison sajnálta, hogy nem lehettem ott, az esküvőn. Végül egy kicsi, családi mellett döntöttek.
Megmutatta a képeket. Nagyon szépek voltak.
Elkezdtem köhögni egy kicsit. Ezzel egy pillanatban lépett be a fiatal ápolónő, Emma egy tálcával a kezében. Az ő feladata, hogy gondoskodjon rólam.
- Ah, Miss Bells. - rohant felém, miután letette a tálcát. - Jól van?
Segített felülni, mert látta, hogy nem sokára megfulladok.
Majd újra kaptam levegőt és válaszoltam neki:
- Jól vagyok, köszi. És mondtam, hogy szólíts Rose-nak.
- Tudom, csak már megszoktam, hogy így hívom. De ha zavarja, akkor mondhatok Rose-t.
- Nem. Nem zavar. - dőltem hátra.
- Hoztam az ebédjét. - tette le nekem a tálcát. - A mai menü egy adag krumplipüré, mellé rántott csirkemell. És egy kedves úr ezt küldi magának.
- Joey.... - vettem el a rózsát, amit küldött.
Miután megszagoltam és kigyönyörködtem magam benne, leraktam a többé dolgom mellé.
Nem volt sok. Csak Joey könyve és a babám.
- Kopp-kopp. - kopogtatak.
- Ki az? - kérdeztem.
- Egy démon és egy Henry. - lépett be Henry Bendy-vel az oldalán.
- Sziasztok! - ültem fel az ágyban. - Hogy vagytok?
- Szia! - ült fel mellém az ágyra Bendy.
- Szia. - ölelt meg Henry, majd letelepedett az egyik székre. - Mi jól. Inkább azt mondd el, hogy te hogy vagy.
- Jól vagyok. - mondtam mosollyal az arcomon.
- Biztos? Mindig ezt mondod.
- Igen, biztos.
- Tetszett a rózsa? - váltott gyorsan témát Henry.
- Igen...  Joey hogy van?
- Jól van, köszönni szépen. Ma egy kicsit elfoglalt. Tudod, hogy mennek a dolgok a stúdióban...
- Igen. Joey mindent tökéletesen, időben szeret megcsinálni.
- Ja.... De azt mondta, hogy ma meglátogat. Vagy legkésőbb holnap találkoztok.
- Rendben...
- Henry, Rose. - kelt fel az ágyról Bendy. - Nem gond, ha kimennék a mellékhelységbe?
- Nem. Menjél csak. - válaszoltam neki.
Miután kiment kicsit lefeküdtem és így folytattuk a beszélgetést Henry-vel.

~Timeskip~

Órákon átbeszélgettünk még.
Közben bejött Susie és Sammy is. De Joey nem jött.
Szegény, halálra dolgozza magát miattam.
Ezért se akartam, hogy megtudja. Hiszen ilyenkor a munkájában keres menedéket. És a végén mindig hullafáradt.
Két beszélgetés közben volt egy vizsgálat.
A szokásos. Vért akartak tőlem venni, de csak tinta jön. Az orvosok még mindig nem értik.
Kopogtattak az ajtómon.
- Elnézést a zavarásért. - lépett be Emma.
- El van nézve. - mondta Sammy és elfordult a másik irányba.
Nevettünk rajta, de Emma komolyan folytatta:
- A látogatási idő lejárt. Kérem, hagyják Miss Bells-t pihenni.
- Hé... Csak most jöttünk. És maga olyan szép, fiatal ápolónő, aki nem lehet ennyire komoly. Nem lehetne még pár perc? - próbálkozott a maradás lehetőségével Sammy.
- Köszönöm a bókokat, de ha holnap hamarabb jönnek, akkor több időt tudnak vele tölteni, Mr Lawrence.
- Gyere, te, nőcsábász... - fogta karon Susie és kiment vele, de még utoljára visszafordult. - Akkor holnap, Rose?
- Igen. Elintézem. - mondtam mosolyogva.
Henry még mindig az ágyam mellett ült és engem nézett.
- Mr. Stein. Magára is vonatkozik.
- De családtag vagyok. - mondta nyugodtan.
- Tudom. Önök mindannyian családtagok. De rájuk is ugyanúgy vonatkoznak a szabályok.
- Rendben. - mondta és puszit nyomott a homlokomra. - Jó éjszakát.
- Jó éjt. - búcsúztam el én is. - Mondd meg Joey-nak, hogy aludnia is szabad.
- Rendben. Jó éjszakát, még egyszer. - mondta és kiment.
- Sajnálom, Miss Bells, hogy elzavartam őket.
- Semmi baj, Emma.
Kicsit megigazított az ágyamat, majd távozott. Legalábbis ezt tette volna, ha valaki nem jött volna elő.
- Szia Rose. - jelent meg az ágyamon Bendy.
- Miss Bells-nek pihenni kell. - fogta meg Emma és ki akarta rakni.
- Várj! Nem tehetnél most az egyszer kivételt. Szeretnék egy kicsit beszélgetni vele.
- És én is szeretnék Rose-zal. - mosolygott rá Bendy.
- Rendben.... - adta meg magát. - De egy kis hangoskodást is hallok, akkor hazamegy.
- Oké. - mondtuk egyszerre.
Ránk mosolygott, majd kiment.
Bendy először rám, utána az ágyra nézett. Intettem neki, hogy nyugodtan idefekhet.
Miután elhelyezkedtünk, azután felém fordult és komoly, mégis gyerekes hangon szólalt meg:
- Rose. Hol van a menny?
- Hát... Tudod, Bendy.... - meglepett ezzel a kérdéssel, de nem tudtam nem válszolni. - Az fent van az egekben, a felhők felett.
- És meg lehet ott látogatni az embereket? - nézett rám kerek szemekkel.
- Nem, sajnos nem lehet. De miért érdekel ez téged ennyire? - kérdeztem most én tőle.
- Azért, mert hallottam Joey és Henry beszélgetését. Azt mondta Joey, hogy nem akarja, hogy elmenj a mennybe. Ezért szeretnék többet tudni róla.
- Értem.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mit mondhatnék erről a kis démonnak. Hiszen ez nem egy szokásos, mindennapi téma.
Eszembe jutott valami és elkezdtem neki mesélni:
- Tudod, Bendy, az emberek meghalnak. Van, aki fiatalon, van aki száz évesen. Ez mindig különböző. És miután ez megtörténik, azután két helyre mehet az ember lelke. Lefelé, jó mélyre, a pokolba vagy felfelé, az égbe, a Mennnyországba.
- És ez mitől függ?
- Attól, hogy mit csinált az ember az életében. Ha jó, kedves volt és például sokat segített másoknak, akkor megy fel a mennybe a többi angyalhoz. De ha rossz, önző ember volt és állandóan csúnya dolgokat csinált, akkor megy a többi ördöghöz, a pokolba.
- Hmm.... - jártak a kis fogaskerekek az agyában. - Szóval... Én a pokolba kerülnék?
- Nem. Nem csináltál semmi rosszat, hogy odakerülj.
- Értem. És a menny az milyen hely?
- Nem tudom, Bendy. Azt mondják, hogy az egy szép hely. De egyszer, ha látni fogom, akkor elmondom neked.
- Ígéred?
- Ígérem.
Lassan a karomra hajtotta fejét és egy kicsit átölelt. Én átkaroltam, amennyire tudtam azzal a kezemmel, amelyiken feküdt.
Pár perc múlva békésen szuszogott.
Nem tudtam aludni. Még mindig ezen a témán kattogtam. Joey honnan sejtheti vagy csak megérezte, hogy én... Mindegy.
Kinéztem az ablakon. Csillagok ragyogtak az égen. Vajon a stúdióból is ezeket látják? És holnap is ugyanezeket, a szemeit nyitja ki az ég?
Nem tudom....
Csak egyet tudtam. Éreztem, hogy holnap történni fog valami. És ez a valami nem egy vidám esemény lesz....

Sziasztok! Jó reggelt!
Bocsánat, hogy így megzavarom a rész végét, ami egy kicsit rövidecske lett, de...
Sok sikert és szerencsét szeretnék mindenkinek kívánni, aki ma velem együtt írja meg az írásbeli felvételit!
Remélem, meg lesz a megfelelő pontszámotok.
De nem is zavarnék tovább.
További jó reggelt és jó felvételit kívánok!
Shapeshifter07 kilép