A tinta csodákra képes

Chapter 11 Úton a megoldások felé

- És mi az ötleted? - kérdezte Sammy, miközben szorosabban magához ölelte Susie-t.
- Tom azt mondta, hogy ért a Tintagéphez. Ha valahogy megtudná csinálni, akkor elintézhetnénk, hogy mindent visszacsináljon.
- Ez nem fog menni.... - mondta kínosan Tom.
- Miért?
- Igen, értek a géphez. De csak annyira, hogy le tudom mérni a tinta fogyását. Meg még pár dologhoz. Aki tényleg ért hozzá az, Wally Franks.
- Ő meg már nincs itt.
- És nem is tud visszajönni.... - mondtam szomorúan.
- Miért? Nem tudunk róla, hogy meghalt volna. - nézett rám kikeredett szemmel Tom.
- De... A Boris, akit átalakított Alice. Ő adta a névjegy kártyájat, amin az állt, hogy 'Wally Franks'. - vettem elő azt a kis lapot, amiről beszéltem.
- Az csak egy Boris volt. Nem volt ember. - mondta halál nyugodtan Alice. - Meg észrevettem volna, ha egy ember lett volna.
- Várjunk csak. Susie, mit csináltál? - nézett értetlenül Sammy.
- Tudom már mi történhetett! - kiáltott fel Tom. - Wally és Boris nagyon jól kijöttek. És amikor Wally elment, akkor megkérhette Borist, hogy mondja azt, hogy ő Wally.
- Lehet. - mondta Allison komolyan. - Megkaphatom a papírt.
- Persze - adtam oda neki.
Alaposan megnézte. Forgatta, hajtogatta, gyűrögette.
Majd rájött a titkára. Szépen összehajtogatta, így egy furcsa alakzatot kapott.
- Kész. - nyújtotta nekem.
- Várjunk.... Ez egy telefonszám?
- Igen. - nézte meg Tom. - Még hozzá Wally Franks telefonszáma.
- Oké. Akkor már csak egy telefon kell.... - jelentette ki Henry.
- Én tudok egyet. - jelentkezett Sammy. - Igaz, a pontos helyét nem tudom pontosan. De meg van hol kell keresni.
- Igen? - néztünk rá mindannyian kérdően.
- Persze. Valahol legfelül van egy fekete telefon.
- Rendben. Majd jövök. - fordultam a lépcső felé, miközben magamhoz szorítottam a könyvet.
- Nem. Veled megyünk. - tette vállamra a kezét Henry.
- Tudok magamra vigyázni.
- De én meg szeretném, ha veled mennénk. Nézz végig. Ezt mind Joey tette. Nem tudom, hogy ki vagy mi az a Tintadémon, de tudom, hogy bántana téged. Nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem fog. Bízz bennem! - kérleltem Henryt. Ha abban a Tintadémonban tényleg benne van Joey, még egy kicsit is, akkor engem nem bántana. Nem lenne rá képes. Ugye?
- Bízok benned... - fogta meg a kezem. - De....
- Nincs semmi de. Megyek és felhívom Wally Franks-t. Utána, amilyen gyorsan csak tudok, visszajövök. Ígérem.
- Rendben.... De mégsem.
- Miért?
- Fél óra múlva utánad megyünk.
- Oké... Sietek! - rohantam fel a lépcsőn.
Remélem felérek hamar. Beszélnem kell Joey-val.

¤Henry szemszöge¤

Ilyen makacs lányt, mint Rose nem láttam. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Csak emiatt néha elfelejt gondolkozni.
Ebben az egyben hasonlít Joey-ra.
Az öreg, makacs Joey Drew... Vajon mi lehet vele?
- Srácok... - fordultam a többiekhez. - Mi lett Joey-val?
- Nem tudom. Én még párszor láttam. - válaszolta Sammy.
- Elment. Itt hagyott minket. - mondta Thomas.
- Szóval, akkor nincs itt. Akkor csak egy helyen lehet... - mondtam elgondolkodva. Most már nem csak Rose-nak volt ötlete, hanem nekem is.
- Igen? És hol? - kérdezte Susie.
- Messze. De ha vége ennek az egésznek, akkor odamegyek. És maximum Rose jöhet velem. - jelentettem ki.
Pár percig csend volt. Nem tudták, hogy pontosan mire gondolok. De elég, ha annyit tudnak, hogy messze van innen.
- Mennünk kell. Letelt a fél óra. - mondta csalódva Alice.
Rosszul esett nekik, hogy nem jöhetnek velem. De nem akarom, hogy bajuk legyen.

¤Rose szemszöge¤

Hol lehet az a telefon? Igaz, úgy nehéz megtalálni, hogy a térdedig áll a tinta és alig bírsz benne járni. De leereszteni a tintát meg nem tudom. Szóval, ez az egyetlen megoldás.
Hirtelen, egy pár méterre tőlem, elkezdtek buborékok megjelenni a tinta felszínén.
- Ki... Ki az....? - kérdeztem félősen.
Elkezdett kiemelkedni. Nagy meglepetésemre csak a Tintadémon volt.
- Oh. Te vagy az. Megijesztettél.
Némán álltunk. Ő engem nézett, én meg a lábamnál a tintát. A könyvet még jobban magamhoz szorítottam, amire felfigyelt.
- Sajnálom, hogy elvettem. Beleolvastam és tetszett. - vallottam be elpirulva.
Nem bírtam leolvasni az arcárol az érzelmeit. Össze-visszaforgatta. Hol fel, hol le nézett. Majd hirtelen megfordult és a falba ütött. Mérgesen rám nézett és kiabált egyet.
- Sajnálom. - mondtam és elmentem.
Azt akart, hogy maradjak még. Ezért karmolt meg, amikor léptem. Nem az ő hibája volt, hanem az enyém. Ő csak meg akarta fogni a karom. De én belemozdultam. Ennek a következménye, három, nagy karmolás volt, ami elkezdett vérezni.
Elfutottam. Nem tudtam merre futottam pontosan. De nagy meglepetésemre beleütköztem valakikbe.
- Rose. Mi történt? - fogta meg a karjaimat Henry.
- Se-semmi. - dadogtam.
- Én ezt nem mondanám, ha vérezne a karom. - lépett ki Henry háta mögül Sammy.
- N-nem vérzik. - raktam rá a kezem a sebre. De hiába. Nem állt el a vérzés.
- Ki tette ezt? - kérdezte meg Henry.
- Mivel lent voltunk és senki sem ment el... Így csak a Tintadémon lehetett. - lépett elő Allison is.
Sammy meglepődve nézett rám. Hátra is lépett egyet.
- Mennem kell! - elfordult és elfutott.
- Mi a baja Sammy-nek? - kérdeztem óvatosan.
- Nem tudom. - lépett mellém Alice. - De majd utána megyek. Most mutasd a kezed. Bekötöm valamivel...
- Tessék. Van nálam. - nyújtott oda Allison egy adag fáslit.
- Köszi. - vette el.
- Míg ti kötöztök, addig én körül nézek. - indult el Tom.
- Jó. Én meg megyek megnézni Sammy-t. - indult el Henry Sammy után. Így hárman maradtunk. Alice, Allison és én.
Kiszabadítottam a kezem az ingből, hogy könnyebben be tudják kötni. Éreztem, hogy Alice finoman, de erősen köti be a sebem. Majd hirtelen abbahagyta...
- Rose.... Mik ezek a sebek a válladon és a hátadon...? - kérdezte meglepődve Alice.
- Semmi. - mondtam és kicsit ellöktem. Megigazítottam a kötést, amit nem tudott befejezni.
- Ki tette ezeket? - kérdezte óvatosan.
- Senki! - kiáltottam és elfutottam. Nem tudhatják meg. Vagy legalábbis még nem tudhatják meg, hogy ki vagyok....

¤Alice szemszöge¤

- Senki! - kiáltotta Rose és elfutott.
- Mi a baja? - kérdezte Allison.
- Nem tudom. De azt elfelejthetted, hogy barátok leszünk. Érzem, hogy valamit akarsz Rose-tól vagy Henry-től.
- Rendben, ahogy gondolod. De elmondom, hogy az, amit akarok, az a szabadság. - mondta és elment arra, amerre Tom ment.
Én is követtem a példáját, csak én arra mentem, amerre Sammy.
Ezen a helyen csak egy dologra lehet gondolni. Még hozzá a szabadságra. És ezzel csak egy gond van. Mindenki más úton akar szabad lenni. És ehhez meg van mindenki a terve. Nincsen olyan terv, amiben nem szerepelne Rose vagy Henry, csak más és más szerepben.
Nem kellett sokáig mennem, hamar megtaláltam Sammy-t. Egy kis vetítő teremben, a széken ült. Mint majdnem mindig, most is egy dallamot dúdolt.
- Mi a baj? - ültem le mellé.
- Semmi. - mondta meglepődve. Nem számított rám.
- Biztos? Mert amikor kiderült, hogy Rose-t megsebesítette a Tintadémon, akkor nagyon meglepődtél és el is futottál.
- Kérlek, ne hívd így Őt. - mondta kicsit idegesen. - Sajnálom, Uram...
- Várj... Ezt nem értem... - zavart teljesen össze.
- Megváltoztam, Susie. Hiszem, hogy Ő tesz minket szabaddá.
- Csak nem Ő? - nem értettem Sammy-t. Kire gondol az Ő alatt? Mert én a Tintadémonra. De hogy ő is, akkor miért? Meg mit akar tenni Sammy?
- Sajnálom, Susie.... - kelt fel a székről.
Elindult csendben kifelé. Valami nagyon furcsa volt a hangjában. Valami, amit eddig nem hallottam benne.
- Megértettem azt, amit Ő üzent. Igaza van. Egyetértek vele. - nézett vissza az ajtóból Sammy. Majd végül elindult és ezzel el is tűnt.
És mit üzent az a valaki....?

Sziasztok!
Remélem, tetszett ez a rész. Tudom régen volt már rész, de megihletett a Chapter 5. Ajánlom, mert jó lett. De nem akarok sokat spoilerezni. Nem csak azt, hogy mi volt benne, de azt se, hogy mik lesznek a következő részekben.
Ennyi lett volna. Szóval...

Shapeshifter07 kilép