✔A végzetem || Loki ff✔

4. rész

Azonnal felsikoltottam, amikor Loki alakja eltűnt a fényoszlopban. "Ő nem mehet el" kiabáltam magamban. "Meg kell ölnie!" Aztán bevillant, hogy túlságosan Lokira tekintek a halálomként, de nem volt időm gondolkozni. Felpattantam a földről és egyenesen beleszaladtam a fénybe a végzetem után, és oda beérve még megláttam Lokit, aki döbbenten pillantott hátra a válla felett, de nem is nagyon figyeltem rá, hanem megragadtam egyik kezét, és erősen összefűztem az ujjainkat. Pont folytatni akartam a monológomat, hogy miért öljön meg, de egy hirtelen felfelé húzó erő miatt teljesen leblokkoltam. Olyan volt, mintha a belső szerveim elindultak volna a szám felé, hogy kiszabaduljanak a testemből.

Loki azonnal cselekedett. Elkapta a derekamnál a ruhám, közelebb húzott magához annyira, hogy a mellkasom hozzáért az ő testéhez, és átölelte a hátamat fél kézzel, de így a másik keze közénk szorult a bilincs miatt, és hozzáért a felkarja apró, B kosaras mellemhez, de ezzel nem is törődtem, mert ez a pokoli érzés nem akart szűnni a gyomromban.

Hatalmasat csattantam a padlón, amikor végre megálltunk. Nem is érdekelt, mi volt ez az előbb, vagy hogy mégis hol vagyok, hanem inkább homlokomat a padlónak támasztottam, és próbáltan nem elhányni magam, plusz nem kiköpni a vesém, vagy a tüdőm.

-Te mégis mit keresel itt?-hallottam magam fölött Thor felháborodott hangját. Nagy nehezen felpillantottam, aztán a csendben várakozó Lokira mutattam remegő kézzel.

- Meg kell ölnie- nyögtem ki. Thor hátralépett egy lépést, majd elfordult tőlem, és csak akkor néztem körbe.

A teremben minden fal arany volt, kivéve a fal egy részét, amiben különös módon a csillagos ég látszódott. Elbűvölve néztem a messzeségbe.

- Heimdall, küld őt haza!- Thor szavai egy sötét bőrű, arany szemű férfihoz szóltak, akit csak most vettem észre.

-Attól tartok, nem tehetem- szólt csalódottan- A Bifröszt egy ideig nem biztonságos. Visszahozni vissza tudom az embereket, de elküldeni...- csóválta meg a fejét- Valami történhetett vele, mert nem a meghatározott helyre nyílik a kapu, hanem egy másikra. Az sem biztos, hogy a lány a Földön landolna. Meg kell tudnom, mi a probléma. Addig nem kockáztatom semmi, senki életét sem.

Heimdall végigmért engem, aztán biccentett.

-Üdvözöllek Asgardban!

Tehetetlenül kapkodtam a fejem a három férfi között, és gyorsan próbáltam valamilyen megoldást kitalálni.

-Az nem lehetne,- mondtam akadozva- hogy ő- mutattam Lokira- megöl még most? Aztán a hullámat akárhová elküldhetitek! Akár meg is ehettek, engem nem fog zavarni!- hadováltam össze vissza.

A többiek most nem tudták, hogy nevessenek vagy sírjanak a beszédemen. Végül Loki törte meg a csendet.

-Úgy nézünk ki, mint akik midgardi hullákat eszünk reggelire?

Nemet intettem a fejemmel, de közben a sötét hajú felé lépkedtem. Felnéztem rá, mivel körülbelül 30- 35 centivel magasabb volt nálam, bevetettem a bociszemeimet, amihez még pár őszinte könnycsepp is kicsordult.

- Kérlek! Te nem tudod, miket éltem át eddig az életemben. Segítened kell rajtam. Ölj meg- fulladt zokogásba a beszédem, majd egyszerűen összerogytam a lábai előtt és zokogni kezdtem. Loki, Thor és Heimdall is azonnal mellettem guggoltak.

- Szerintem jobb, ha elindultok apátok színe elé. Már vár titeket-nézett itt komor szemekkel Lokira Heimdall- Láttam a pusztítást, amit műveltél. Odin nem fog örülni neked.

- Én is örülök, hogy látlak, kapuőr! - vágott vissza gúnyosan a végzetem, de én észrevettem a gúnyos megjegyzés mögötti félelmet is. Felállt mellőlem, aztán elindult egy színes hídon egy hatalmas arany palota felé. Nekem pedig egyre több kérdés kavargott a fejemben.

"Loki és Thor testvérek?" , "Odint úgy érti, hogy az az Odin?" és végül, hogy Loki miért nem akar megölni? Tehetetlenségemben nem tudtam mást, csak sírni, és hagyni, hogy Thor a karjaiba vegyen és a testvére (?) után induljon.

-Ne aggódj, apám biztos elfogadja az itt tartózkodásodat, és mindent biztosít számodra-majd félrenézett. Azonnal láttam benne a csalódottságot, ahogy Lokira pillantott.

- Thor, kérdezhetek valamit?- a bólintása után folytattam- Miért nem akar megölni?

Ő erre furcsán nézett rám.

- Nem akarok hazudni. Valószínűleg túlságosan hasonlítasz valakire az életében. Ezért nem akar bántani. Mondjuk ez csak egy felvetés. Az igazi indokot én sem tudom. Lehet csak már túl soknak találta a gyilkolást- nevetett fel, de én megint a sírás határán voltam, ezt látva megijedt és inkább az útra koncentrált, én pedig könnyes szemmel néztem a mellettem elhaladó arany falakat, amíg meg nem álltunk egy hatalmas, arany ajtó előtt. Thor aggódva fordult Lokihoz, aki magába merülve nézte az ajtót.

- Felkészültél, Testvérem?

Ő egy pillanatra a szőkére pillantott, de a szeme rajtam állapodott meg.

-Mindennek eljön az ideje egyszer-mondta, majd kitárta az ajtót, belépett, és Thor is követte, én pedig még mindig a karjaiban voltam, és a fáradtság teljesen elvette a józan eszem. Annyit viszont még így is fel tudtam fogni, hogy egy trónteremben voltunk, és a trónon ült a két férfi apja, akinek egy szeme el van takarva, de a másikkal dühösen mered Lokira.

- Üdvözöllek titeket, Fiaim!-aztán a szeme rám tévedt- Thor, miért hoztál ide egy midgardit?

-Sajnálom, apám. Beszaladt utánunk a Bifrösztbe- zavartan letett, de egy kezem átdobta a vállain, mert nem tudtam megtartani a saját súlyom- Hogy is mondjam- folytatta zavartan- Úgy hiszi, hogy van egy lezáratlan ügye Lokival.

A király értetlenül nézett rám, mire a sötét hajú fiára mutattam, és majdnem el is estem, csak Thor gyorsan elkapott, mielőtt földet értem.

-Lokinak meg kell ölnie. Megígérte-motyogtam, de mégis mindenki meghallotta a teremben, és mindenkiből más reakciót váltott ki. Thor mellettem zavartan nézett félre, Odin hitetlenkedve dőlt hátra trónján, Loki felháborodva pillantott rám, amiért hazudtam az ígéretről, a terem szélén pedig az oszlopok takarásából előlépett egy szőke nő, és aggódva nézett engem.

- Frigga- szólt a király, mire a nő a trónhoz sétált- Biztosíts egy szobát a lánynak, és mindent, amire szüksége lehet. Amíg meg nem oldódik a Bifröszttel a probléma, addig a palotában maradhat.

A nő átkarolta a vállam, és kivezettet a teremből.

-Hogy hívnak, édesem?- kérdezte.

-Zoe vagyok, asszonyom- válaszoltam illedelmesen.

A nő bekanyarodott velem egy elágazásnál.

-Hívj csak Friggának, kedvesem. Én vagyok Loki és Thor édesanyja. Majd ha lesz valami kérdésed, akkor keress meg nyugodtan.

-Mi lesz Lokival?- vágtam rá azonnal.

A nő szomorúan elmosolyodott majd rám emelte tekintetét.

- Odin nem fogja megbocsájtani a bűneit. Valószínűleg sok ideig börtönbe záratja. Sajnos senki sem menekülhet el a bűnei elől, de jó hallani, hogy más is aggódik érte rajtam kívül. Tudod, a fiam mindig is uralkodni akart és megviselte hogy Thor kapja helyette a trónt apja halála után.

-Meddig lesz börtönben?- kérdeztem, az anyja szemében pedig egy könnycsepp csillant meg.

- Nem tudom. Ez csakis az apján vagy a testvérén múlik.