✔A végzetem || Loki ff✔

38. rész

A hatalmas ajtók kitárultak, két alak pedig büszkén állt még ott. A hatás kedvéért még pár másodpercet vártak, aztán egyszerre indultak el. Thor elégedett vigyorral az arcán haladt a sorok közt, biccentéssel üdvözölve egy-egy jó ismerősét. Fényes arany páncélján csak úgy ragyogott a lenyugvó nap fénye, a megszokott piros palástja pedig szinte suhant a szélben utána. Loki pedig... Loki tekintete már az első pillanatban az enyémbe fúródott, én pedig levegőt is elfelejtettem venni onnantól. Szerencsére rajta nem páncél volt, hanem egy zöld-fekete bőrszerű ruha, ami egész hasonlított a hétköznapi öltözékére, mégis ünnepies összhatást keltett.

Jane megfogta a kezem, kihozva lefagyott állapotomból. Mindketten felálltunk, és a fiúk elé léptünk.

-Boldog születésnapot- súgtam a páromnak, majd egy arany kitűzőt szúrtam a szívéhez. Eközben Jane ugyanezt tette mellettem, csakhogy Thor elkapta, és hátradöntve egy elég forró csókot adott neki. Szerintem mindenki elfordult ettől a látványtól. Loki ezzel mit sem törődve nézett engem.

- Gyönyörű vagy- súgta nekem.

-Atyám- harsant Thor hangja, mielőtt válaszolhattam volna- Nem akarok neveletlen lenni, de mit szólnál, ha az evés közben folytatnánk a beszédet? Éhen halok.

Beszédére az összes ember egyként nevetett fel és még Odin is megmosolyogta fia szeleburdiságát. Végül bólintott, szóval a vendégek a bálterem felé vették az irányt. Lassanként Jane és a királyi család is kiszivárgott, egyedül csak ketten maradtunk és bámultuk egymást szerelmesen. Végül Loki volt, aki először mozdult. Megfogta a kezem és csendben a többiek után indultunk.

A bál első látásra pont olyan volt, mint ahogy a leírtak alapján elképzeltem. Mindenki az asztal körül szédelgett, hogy megtalálják a számukra kijelölt helyet. Ahogy beléptünk, megfigyelhető volt az arcokon a döbbenet, hogy Loki is jelen lesz a bálon egy idegen nővel az oldalán. Már most sejtettem, hogy mi leszünk a legtöbb beszélgetés témája az este. Ez van, ha ennyi idegen kerül egy helyre és csak a pletykák alapján tudják a palota történéseit, beleértve engem és Lokit is.

-Drága cimborám, Loki!- harsant fel egy mély hang mögöttünk, miközben még alig léptünk be a hatalmas ajtón. Mindketten azonnal hátrafordultunk, a párom pedig elém lépett, hogy eltakarjon az újonnan érkezőktől.

-Igazán megtiszteltetés újra látni téged, Stark. Milyen volt ide az út?- óvatosan kikukucskáltam a takarásból, hogy jól megfigyelhessem, ahogy Tony Stark arca enyhén elzöldül a Bifröszt emléke miatt. Szerencsétlenségemre a férfi kiszúrt engem, és hirtelen mellém ugorva tetőtől talpig végignézett pajzán mosollyal az arcán.

-Áhh igazán kellemes utazás volt-válaszolt hanyagul a feltett kérdésre- És kit tisztelhetek ebben a gyönyörű hölgyben?- flörtölt volna egyből velem, de a párom elkapta Tony gallérját és fenyegetően közel húzta magához. Arca csak pár centiméterre volt a másik arcától.

-Őt nagy ívben kerüld el, vagy nagyon megjárod!

Én már közelebb akartam lépni, hogy még most elnyomjam a kitörni készülő verekedést, de egy újabb férfi hang félbeszakította a beszélgetést.

- Jó szándékkal jöttünk ide- szólt közbe egy halk férfihang, Loki és Tony mégis úgy rebbent szét, mint egy ijedt gerlepár. Kettejük közt pont velem szemben állt egy alacsony férfi, szemüvegben és drágának tűnő öltönyben. Nyugodtan szemügyre vette mindkét férfit, majd felém biccentett.

-Bruce Banner vagyok, örülök, hogy megismerhetem.

Nagyon megnyugodtam, hogy nem fordul ő is a szerelmem ellen, ezért megkönnyebbülve elmosolyodtam.

-Hívjon csak Zoenak. De ha most megbocsátanak, mi elfoglalnánk a helyünk- biccentettem mindenki felé, mert időközben befutott még pár ismerős arc a Bosszúállók tagjai közül, akik nem nézték jó szemmel az előbbi szóváltást. Ki kell mentenem magunkat, nehogy baj legyen, de szerencsémre Bruce egy mosollyal biccentett egyet, mire azonnal húzni kezdtem Lokit.

- Nyugi Kandúr, még csak most kezdődik a bál- suttogtam, mire kajánul lehajolt séta közben az arcom mellé.

-Emlékeztess később, hogy megbosszuljam, amiért macskának neveztél- lehelte, mire kirázott a hideg, az arcom pedig paradicsom piros lett.

Az asztal volt olyan széles, hogy a királyi pár kényelmesen elfért az asztalfőn. A király felőli oldalon Thor ült, utána Jane, mi pedig Frigga oldalára ültünk. Másik oldalamra ült Meili, aki még mindig csodásan nézett ki. Őt boldogította a másik oldalán Volstagg, aki már most jó hangulatban volt (valószínűleg a bemelegítőnek leküldött bormennyiség miatt). Szépen lassan mindenki a helyére ült (nagy aggodalmamra a Bosszúállók velünk szemben, Jane után foglaltak helyet). Egy idő után, amikor a nyüzsgés lecsendesedett, Odin felállt, kupáját pedig a mellkasához emelte, mire mindenki elnémult.

-Nem tudom elégszer megismételni, hogy végignézve rajtatok, melegség önti el a szívem, hogy mind eljöttetek, félredobva az egymással való viszálykodásaitokat az estére. Örülök, hogy a népem ennyire tiszteli az uralkodójukat, mint ti engem. Azonban sosem lehet tudni, hogy az életünk fonalát mikor szakítja meg a sors. Lehetséges, hogy ez az utolsó alkalom, hogy itt, a ti társaságotokban ünnepelhetem meg a fiaim születésnapját. De nem félek a haláltól, mert ha az el is ragad engem, tudom hogy bölcs és számító utódom lesz- nézett itt Thorra- Becsüld meg a népet, így az is tisztelni fog téged. Tudom hogy méltó vagy a rangomra, és boldog vagyok, hogy az életed olyanná formált, amilyen vagy. És mindezek mellett- tekintett ekkor Lokira, mire összeszorult a torkom- Büszke vagyok rád is, Loki. Sajnálom, hogy sokszor a szigor mutatkozott meg rajtam, és nem az a szeretet, amit egy apa nyújthat fiának. Szeretném, hogy majd úgy emlékezz rám, hogy jó atyád voltam, és segíts bátyádnak, ha esetleg letérne a helyes útról. Büszke vagyok, hogy a fiamnak... hogy a fiaimnak nevezhetlek mindkettőtöket, és mint király... mint apa... jó nevelést adtam nektek az élet értelméről- Loki megszorította a kezem, Odin pedig egy sóhaj kíséretében a meghatódott népére nézett- Ünnepeljük hát meg a hercegeket méltó módon- emelte kupáját az égbe, mire mindenki így tett. Könnyek folytak az arcomon a meghatottságtól, és Lokit is csak a büszkesége választotta el a sírástól. Nem tudom, mikor hallhatott utoljára ilyen őszinte beszédet a nevelőapjától. Csókot nyomtam a kezére, mire párás szemeit az enyémbe fúrta. "Szeretlek" Ezt suttogtam neki, mire ő is ugyanígy tett.

Körülnézve a társaság férfi tagjai borukat itták, míg akiket barátnőimnek mondhatok (Frigga, Jane és Meili) az egereket itatták. Úgy éreztem magam egy pillanatig, mintha otthonra találtam volna ebben az új társaságban, akik szinte már családnak mondhatják magukat.

Loki a szájához húzta a kezem, mire rá figyeltem. Finoman a tányéromra bökött, utalva, hogy amíg én bambulok, addig a többiek nagyban esznek már.

Nem is gondoltam, hogy ez az este mennyi dolgot elindít majd.