✔A végzetem || Loki ff✔

19. rész

Reggel egy halk suttogásra ébredtem fel.

Egyedül feküdtem az ágyon, de melettem még meleg volt Loki helye, ő maga pedig az ágynak háttal fordulva guggolt, és halkan oktatta ki Csokinyuszit.

- Lehet, hogy neked nem kell sok alvás, de nekem, és neki is fontos, hogy kipihentek legyünk. Ha ébren vagyunk, akkor játszhatunk, de hagyj minket nyugton, ha pihenünk. Én se szoktalak háborgatni alvás közben szerintem, nem? Mert szerintem nem, szóval jó éjszakát Nyuszi!- suttogta még mindig, én pedig gyorsan behunytam a szemem alvást tettetve, és nagyon nehezen, de sikerült nem elnevetnem magam, amíg meg nem éreztem mellettem besüppedni az ágyat.

Egy kar csúszott a nyakam alá, egyet pedig a derekamon éreztem meg.
Kinyitottam a szemem, és a férfira pillantottam, aki már lehunyt szemekkel próbált visszaaludni.

-Psszt- sziszegtem neki, mire kipattantak a szemei- Jó reggelt- mondtam, és egy hatalmasat ásítottam.

- Felkeltettelek, Zoe? Ne haragudj.

Csámcsogtam párat, és rá néztem.

- És mit válaszolt Csokinyuszi?

Felnevetett, és erre a csodálatos hangra én is elmosolyodtam.

- Fel akart kelteni, mert látni akarta a csodás szemeidet- mondta vigyorral az arcán, de a szemei komolyságot tükröztek, én pedig azonnal elvörösödtem.
Szerencsére Csokinyuszi felugrott az ágyra, így nem kellett válaszolnom a férfinak.

- Jó reggelt, kislány! Nem tudsz aludni, he?- vakargattam meg a füle tövénél, ő pedig eldőlt, és dorombolva hagyta, hogy kényeztessem kis hordó pocakját is.

-Úgy látom, valaki szereti a törődést- gügyögtem tovább.

Egy idő után Csoki megunta, és inkább elaludt a hasamon fekve, de én továbbra is simogattam.

- Kezdek féltékeny lenni egy macskára- morogta mellettem a könyökén támaszkodó Loki, és gyilkos pillantásokat vetett cicája felé.

A kezem megállt, és zavartan pillantottam félre róla. Ezt most hogy érti? Vagy mégis miért mondta ezt? Meg sem szólaltam percekig, de egy hatalmas ásítás véget vetett a csöndnek. Mégpedig Loki ásítása.

- Aludjunk még egy picit- suttogtam, és a párnára hajtottam a fejem, kimentve magamat a helyzet alól.

- Aludjunk- mondta a férfi is, és az ellenkező Csokinyuszit lelökve rólam magához húzott, és pár perc múlva a légzése egyenletessé vált, de én még nem tudtam elaludni zavaromban.

Miért vágyom ennyire a társaságára? És miért vágyom a közelségére?
Nagyi után senkit nem engedtem ilyen közel magamhoz, és attól tartok, ennek nagyon rossz vége lesz.

Mondjuk... felesleges aggódni, hiszen ha a Bifröszt használható lesz, akkor én eltűnök innen, és megszűnök a világnak létezni. Ebben a boldog tudatban hajtottam le a fejem, és szinte azonnal elaludtam.

Másodszorra már egy ölelésben ébredtem.

- Jó reggelt, álomszuszék- búgta rekedt hangon a férfi.

Isteni érzés erre a hangra felébredni, és meg tudnám szokni... de nem kialvatlanul. Ha nem alhatom ki magam normálisan, nagyon morcos leszek.

- Hagyj békén- csúsztattam a mellkasára a kezem, hogy eltoljam magamtól, de nem sikerült, viszont helyette megragadta a kezem, és közelebb húzott magához.

- Egy picit had aludjak még- nyögtem, és kihasználva az alkalmat belefúrtam a mellkasába az arcom, de ő még mindig nem akart békén hagyni...

Eltolt magától, és nevetve megrázott a vállamnál fogva, de semmi hatása. Ez vagyok én. Ha nem vagyok kipihent, akkor lehetetlen kirobbantani az ágyból.

- Ne akard, hogy bevessem a titkos tervemet- mondta gonoszan Loki, de én nem is reagáltam rá.

Majdnem el is aludtam, de megéreztem egy mancsot az arcomon. Majd még egyet. Végül Loki az egész macskát ráállította a fejemre. Csukott szemekkel nyúltam az arcomhoz, és leemeltem róla Csokinyuszit.

-Ez nem ér- néztem haragosan a mellettem fekvőre most már éberebben- Ez kegyetlen dolog volt! Én még aludni akarok- szórtak villámot a szemeim.

- De majd alhatsz este... most használjuk ki a reggelt, és beszélgessünk- kérlelt boci szemekkel, de én nem engedtem.

- Jó éjszakát Loki!- néztem rá olyan tekintettel, ami azt sugározta, hogy megölöm, ha nem hagy aludni még legalább egy órát.

Kényelmesen elhelyezkedtem neki háttal, csámcsogtam párat, és lehunytam a szemem. Azonnal elértem azt a fázist, ahol már megszűnik a külvilág, és el is aludtam volna, de Loki közbeszólt.

-Ha a Csokinyuszis terv nem vált be, akkor jobbat kell kitalálnom.

Nem kérdeztem meg, hogy mit akar még tenni, mert nem is érdekelt annyira, és végig csukva volt a szemem, amikor a karomat megragadva maga felé fordított.

Viszont azonnal kipattant felnéztem, amikor a férfi ajkai az enyémhez értek, de pár pillanat múlva jólesően újból lehunytam őket.

Puha szája táncra hívta az enyémet, és én megadóan nyitottam szét ajkaimat, hogy Loki nyelve az enyémhez érhessen.

Mikor ez megtörtént, szó szerint belenyögtem a férfi csókjába, és ez meghozta a józan eszem.

Eltoltam magamtól, és az arcom elé téve a kezeimmel takartam el vörösen izzó bőröm.

- Elloptad az első csókomat- nyitottam szét az ujjaimat, hogy lássam azokon keresztül a mosolygó férfit.

- Akkor ellopom a másodikat is- mondta, és meg is tette.

Óráknak tűnő percekig csókolóztunk az ágyon fekve, miközben Loki felém hajolt, és csak Csokinyuszi nyávogása zavart meg minket. Elhúzódtam, és ránéztem a macskára...

-Azt hiszem, valakinek mozgás kell...- nagy nehezen feltápászkodtam, és a még mindig kajánul vigyorgó férfira néztem.

- Ma éjszaka is itt aludhatok?- néztem rá boci szemekkel, mire bólintott.

-Itt foglak várni- mondta, én pedig felkaptam Csokit és Frigga gyűrűjét, és kiléptem a cellából.

- Hol máshol lehetnél- szóltam vissza kicsit rosszkedvűen, és a szobámba mentem, megfürödtem, és felvettem egy egyszerű lila ruhát, feltűztem a hajam, és már ki is léptem a szobámból.

Az udvarra érve letettem Csokit a magas fűbe, és egy arany lombú fa alatti padon ülve néztem a macska rohangálását.

Rossz kedvem van. Egyrészt, mert Loki nem lehet itt, hanem mert ott kell élnie, abban a sötét cellában, ahol csak a könyvei, és néha Frigga nyújt társaságot.

Viszont még jobban sajnáltam az érzéseimet a férfi iránt, mert rájöttem mit is érzek. Szeretem Loki Laufeysont, mégpedig teljes szívemből, és még jobban félek, hogy mit hoz így számomra a jövő.

Nevetés rázott ki a gondolataimból, és kíváncsian pillantottam a hang irányába.

Thor sétált felém az ösvényen egy barna hajú és barna szemű lánnyal, aki szerelemmel teli pillantással bámulta a hevesen gesztikuláló istenséget.

- És akkor Banner elkapta, és szó szerint beleépítette a padlóba Lokit- hozott felém a szél egy mondatfoszlányt, én pedig azonnal elkomorodtam, és még mielőtt túl közel értek volna, én felpattantam a helyemről, és bevonultam a palotába, Csokinyuszival a nyomomban.

- Zoe, várj- kiáltott utánam Thor, de én nem is törődtem vele.