✔A végzetem || Loki ff✔

9. rész

Sírva szaladtam a folyosón, de a szobám és a börtön között körülbelül félúton elestem, és ahogy meg akartam támaszkodni, belenyilallt a fájdalom a vállamba. Ott vergődtem a földön, hogy normálisan fel tudjak állni, és közben ne zokogjak fel még jobban a vállamban érzett fájdalom miatt. Nem akartam egyedül maradni, de csak egy utat tudtam, ahova visszamehetnék. Ott kedves ember várna, és süti. A világ két legjobb dolga.

Feltápászkodtam, és most már egyre halkuló sírással lépkedtem vissza, a vállam pedig úgy égett, mintha kemencébe dugtam volna. Leszek valaha olyan szerencsés, hogy kigyógyuljak ebből a sebesülésből? Nem hiszem.
Újból a börtön ajtajához léptem, de az őrök már nem voltak ébren, hanem az igazak álmát aludták a falnak dőlve. Ahogy elléptem közöttük az ajtón, az egyik felhorkantott, megvakarta az állát, majd aludt tovább. Csendben becsuktam magam után a hatalmas dupla ajtót, és csendben lépkedtem Loki felé. Bevallom, nagyon szégyellem magam, amiért csak úgy elrohantam. Belépve a férfihez ő azonnal felugrott, és aggódva nézett rám. Már nem sírtam, de a vállam egyre jobban fájt. Levegő után kapkodva ültem le az ágyra, és lehúztam vállamról a ruhát, hogy még az se tudjon zavarni. Oldalra dőltem az ágyon, és kevésbé sikeresen próbáltam elfojtani a nyögéseimet.

-Mi történt, Zoe?- kérdezte az ágy mellett térdelő Loki. Szép lassan rá pillantottam, de a sötétség egyre jobban magával ragadott.

Utolsó viszonylag éber pillanatomban egy mély hang hatolt át a fülzúgásomon.

-Aludnod kell, kis midgardi. Lassan hajnalodik, te pedig kimerültél. Aludj, kislány.

Én pedig átadtam magam a sötétségnek. Minden megszűnt számomra létezni. Még az se érdekelt, hogy most alszok először egy férfi ágyában. Ez később biztos emlékezetes lesz... később.

- Ébredj már, te kis midgardi!- rázott meg Loki az oldalamnál fogva. Hirtelen fel se fogtam, hogy miért van ő a szobámban, de pár kényelmes csámcsogás után rájöttem, hogy én aludtam el nála.

Egy gepárdot megszégyenítő gyorsasággal ugrottam ki az ágyból, és döbbentem bámultan a férfira, aki egy hatalmas vigyort eleresztve ült le.

- Jó reggelt, kis midgardi! Azt ugye tudod, hogy álmodban valamilyen Richard bácsival beszéltél? Kicsit ijesztő volt végighallgatni egy egyoldalú párbeszédet. Richard bácsi a nagypapád?

-A főnököm- mondtam óvatosan, és a tálcára pillantottam, amiről az éjszaka alatt elfogyott az édesség- Remélem ízlett, amit készítettem. Még a nagymamámtól tanultam meg a receptet.

- Nagyon finom volt- biztosított felőle Loki, majd mellém lépdelt, és kifelé bámult a cellából- Nem akarlak végleg elijeszteni, de most jobb ha elmész. Hamarosan már járőrözni fognak. Ráadásul Anyám minden reggel eljön hozzám, és az őrök rájönnének a titkodra. Mármint hogy engedély nélkül járkálsz be ide.

Bólintottam, felkaptam a tálcát és a gyűrűt, majd óvatosan kiléptem a cella falán, és belebújtam magas sarkúmba.

-Akkor viszlát, Loki- intettem, majd megfordultam, és visszapillantás nélkül egyenesen a szobámba indultam.

A Nap még csak el sem érte a látóhatárt, és nagyon nehéz volt hirtelen eligazodni a folyosókon. Mindenhol emberi alakokat véltem felfedezni a félhomályban, de persze a közelbe érve mind szertefoszlott. Nem mintha féltem volna, ha most megtámadnak. Max megölnek, aztán annyi. Ők is boldogok lesznek, meg én is.

"És Loki mit gondol majd?" ugrott elő az agyamban a kérdés, de égő arccal ezt gyorsan elhessegettem. A szobámba érve sorra ledobtam cipőim, majd a ruhám, és úgy dőltem le fehérneműben az ágyra. Még bőven van időm pihenni a reggeliig, és hülye lennék nem kihasználni.

Körülbelül két óra múlva kopogott az ajtómon Meili.

- Ideje felkelni, ha nem akarod lekésni a reggelit, Zoe.

Válaszként nyögtem egyet a párnámba, majd óvatosan feltérdeltem.

-A reggeli fél óra múlva lesz- szólt hátra a válla felett a szolgáló, majd kilépett az ajtón.

"Fél óra?" akartam sikítani, de inkább szaladtam a fürdőbe, és negyed óra alatt végeztem is. Utána csak gyorsan kifésültem a hajam, és felkaptam az első ruhát, ami a kezembe került. Egy zöld, ezüst madzagövvel ellátott egyszerű darabot kaptam magamra, barna hajam pedig kiengedve hagytam.

Valószínűleg ma késni fogok a reggeliről, de kilépve az ajtón pont Thorral találtam szemben magam.

-Jó reggelt- köszöntem illedelmesen.

-Jó reggelt, Zoe! Szép időnk lesz ma, nem gondolod?

-Hát, ami azt illeti- nevettem el magam- egy kicsit elaludtam ma reggel. Arra sem volt időm, hogy normálisan elkészüljek és kinézzek az ablakon. De ha azt mondod szép idő lesz, akkor elhiszem.

Aztán mindketten szép lassan elindultunk az ebédlő felé, és további apró dolgokról csevegtünk és nevetgéltünk.

- Jut is eszembe- kaptam hirtelen a férfira a tekintetem- Frigga mondta, ha edzeni szeretnék, akkor tőled kérjek segítséget. Remélem nem lenne gond senkinek. Otthon nagyon szerettem edzeni a szabadidőmben. Elterelte a figyelmem a gondokról.

Thor végighallgatott, majd felém kapta a fejét.

- Te is úgy gondolod, hogy eltereli a figyelmed? Hát ez hihetetlen- kiált fel, amitől teljesen megijedtem. Már azt vártam, hogy nekiáll szökdécselni örömében, mint egy 8 éves kislány, de végül szerencsére nem tette.

-Minden haverom ezzel cukkol, mert szerintük az edzés csak szükséges dolog, nem szórakozás. De jó végre más szájából hallani ezt. Tudod mit? Reggeli után egy ideig úgysem lesz dolgom, szóval megmutatom, hogy hol lehet hatásos edzést csinálni. De ha úgy gondolod, akkor körbevezetlek az egész palotában.

Lelkesen bólogattam, és mire megköszöntem, pont odaértünk az ebédlőhöz. Odin és Frigga már helyet foglaltak az asztalnál, és mindketten mosolyogva köszöntöttek minket.

A mai napom járt az eszemben. Jó lenne, ha Thor körbe tudna vezetni, de nem érzek nagy vágyat, hogy ismerjem a palota minden zegzugát. Megvagyok nélküle.

Kedvtelenül tologattam a reggelit a tányéromon. Időnként egy apró falatot lenyeltem, de nem foglalkoztam az evéssel, és azért igyekeztem ezt úgy tenni, hogy a többiek ne vegyék észre az étvágytalanságomat, de sajnos nem sikerült.

-Lehet nem kívánod, de akkor is enned kell- mondta Odin- különösen sápadt vagy ma, Zoe. Nem akarok tiszteletlen lenni, de lehet jobb lenne, ha reggeli után lepihennél.

-Igaza van apámnak- vágott közbe fia is- nekem is feltűnt, hogy gyengébbnek nézel ki, mint tegnap. Az edzést mára felejtsd el. Majd ha jobban leszel ígérem, hogy személyesen én foglak tanítani. De ma pihenj.
Tehetetlenül pillantottam Friggára, aki csak egyetértően bólogatott. Feladásom jeléül felsóhajtottam.

- Nem igazán tudtam aludni az éjszaka. Lehet az a bajom, szóval ahogy mondtátok- néztem végig rajtuk- inkább lepihenek ma. Remélem nem gond- néztem Thorra.

-Dehogy-legyintett- Az a fő, hogy te épségben legyél.

Bevallom egy kicsit meghatódtam. Nagyi halála után egyedül Richard bácsi foglalkozott velem, most meg olyan közegbe kerültem, ahol mindenkinek számít a jólétem, és ez boldogsággal tölt el. Elmorzsoltam egy könnycseppet, aztán megettem a reggelim.

Megköszöntem a finom ételt, és a szobámba mentem, utána pedig még csak enni sem mozdultam ki onnan, mert azt is a szobámba hozták. Időnként néha beugrott Meili és Frigga is megnézni, de mindkettőjüknek sok dolga volt, szóval egyedül voltam szinte egész nap. Nem tehettem mást, mint eldőltem az ágyon és aludtam.