✔A végzetem || Loki ff✔

7. rész

Úr isten Manócskák!!! Álmomban sem gondoltam volna, hogy elérem ezzel a történettel a 100 megtekintést, de mégis megtörtént, és én nagyon boldog vagyok. Hálám jeléül itt van még egy rész a mai napon.
Még egyszer köszönöm, és további jó olvasást! 😘😘😘

*-**-**-**-*

Reggel az első napsugarakkal együtt ébredtem, ami igen szokatlan tőlem. Bőven volt időm megfürdeni, és magamra venni az egyik ruhát a sok közül, amit tegnap kaptam. Mára egy egyszerű, fehér ruhát néztem ki, madzagos megkötővel. Egyszerű, hosszú ujjú, viszont tökéletesen hozzásimul az alakomhoz. Nem mintha érdekelt volna, hogy szép legyek. A fésülködőasztal elé ülve befontam hosszú hajam, és pont egy fehér szalaggal kötöttem össze a végét, amikor kopogtak az ajtómon. Azonnal felugrottam, belebújtam egy fekete saruba, aztán kinyitottam az ajtót a szolgáló előtt.

-Jó reggelt, kisasszony- köszönt illedelmesen- Szeretne a királyi családdal reggelizni? Vagy ha úgy gondolja, akkor ide is hozhatjuk az ételt.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és a körülbelül 20 éves lány felé fordultam.

- A többiekkel eszem.

A szolgáló elindult a folyosón, intve, hogy kövessen, én pedig magamba fordulva követtem. Nem sokáig tudtam viszont gondolkozni, mert a lány halkan megszólalt mellettem.

-Mondhatok valamit Asgard szokásairól, kisasszony?

-Nyugodtan tegezz-mosolyogtam rá- Én Zoe vagyok, és nagyon örülnék, ha mesélnél erről a helyről. De először is elmondanád a neved?

Erre már ő is rám nézett.

-Meili vagyok, kisasszony... Zoe- javította magát, majd elvörösödve folytatta- Nem igazán ismerem a midgardi nép szokásait, de Asgardban egy nő életében csak egyszer visel fehér ruhát.

Meg akartam kérdezni, hogy mi az az esemény, de rájöttem, mielőtt kinyitottam volna a számat.

-A nő esküvőjén, igaz?- ő pedig bólintott.

Azonnal cselekedtem. Elkaptam Meilit a kevésbé fájós kezemmel, és a szobám felé kezdtem rohanni vele.

- Segíts átöltözni, Meili.

Szinte berobbantunk a szobába, hangos csattanással bevágtam magunk mögött az ajtót, de már közben bújtam ki a menyasszonyi ruhából. El ne felejtsem megkérdezni Friggát, hogy ezt mégis miért kaptam. Közben Meili a kezembe nyomott egy babarózsaszín, rövid ujjú ruhát, amihez adott egy ugyanolyan színű magas sarkút, ami az ősellenségem, de vállaltam a kockázatot, és egy rossz szó nélkül magamra vettem azt a förtelmet a kényelmes saru helyett.

Az előbb megtett utat most mindketten végigrohantuk, és én közben négyszer estem majdnem el, és kétszer fordult ki a bokám, ami miatt hihetetlen fájdalom járja át az egész lábam.

Meili lihegve torpant meg egy hatalmas ajtó előtt, én pedig végre pihentetni tudtam megviselt alsó végtagjaimat.

-Egyébként, ha szabad megjegyeznem- pihegett még mindig a szolgáló- Hiába az egyszerű ruha, csoda szép menyasszony lenne belőled.

Ezzel a mondatával kitárta az ajtót, és eloldalgott, magamra hagyva az asztalnál ülő apával és fiával. A fiatalabbik azonnal felugrott a roskadásig megrakott asztaltól, és kedvesen felém lépkedett.

-Jó reggelt, kedves Zoe! Remélem jól érzed itt magad. Gyere ülj le közénk- intett az asztal felé- Oda ülsz, ahová csak akarsz. Nincs megszabva ülésrend.
Megköszöntem, és jó reggelt kívántam neki is és a királynak is, majd lehuppantam egy székre az ablakkal szemben, hogy így evés közben láthassam a kék eget odakint. Azonnal levettem a cipőt a lábamról, gondoltam, itt ülve úgysem veszik észre. Közben csendesen bejött Frigga is, és leült az Odin melletti székre.

- A fiam, Loki is mindig azon a széken ül, nem is tudom, milyen okból- szólt mosolyogva hozzám a király, és enni kezdett. Elmerengve válaszoltam.

-Talán az ablak miatt. Innen ülve csoda szép a kilátás.

Mindenki kibámult az üvegen, de a két férfi nem látta az égben azt a szépséget, amit én és Frigga. Inkább zavartan kezdtek el tovább enni.

-Jobban vannak a sérüléseid, Zoe?- fordult hozzám kíváncsian a királynő.

Lelkesen bólogattam, majd elmeséltem, hogy borogattam és már nem is fáj annyira egyik sérülésem se.

-Érezd magad jól Asgardban, és nyugodtan szólj valamelyikünknek, ha szükséged van valamire- szólt Odin.

Megköszöntem neki ezt az ajánlatot és a finom reggelit, aztán Friggával elhagytuk az étkezőt, és a szobám felé vettük az irányt.

- Képzeld reggel meglátogattam a fiamat, és mesélt arról, hogy a beszélgetésetek tegnap este nem nagyon végződött valami jól. Megmondanád nekem, hogy esetleg Loki megbántott valamivel, vagy megsértett? Hidd el, ha valami rosszat is csinált, akkor se direkt akart megbántani. Egyszerűen csak kicsit nehéz természete van. Tudod, őt a csínytevés élteti.

Elgondolkodva néztem félre.

- Nem igazán bántott meg. Talán csak sok minden összejött egyszerre, és az kiakasztott, hogy kicsit megszorította a vállam, én pedig helytelenül viselkedtem, és ahelyett, hogy szóltam volna a sebesülésemről, inkább mérges lettem, és elhagytam a celláját. Talán lehet, hogy ma elmegyek bocsánatot kérni hozzá- rápillantottam a kedvesen mosolygó nőre-Remélem nem gond, ha használatba veszem a gyűrűjét.

Frigga legyintett, aztán belépett előttem a szobámba, ahol azonnal megakadt a szemem az ágyon tökéletesen összehajtott fehér ruhán. Biztos Meili itt járt, és elrendezte a szobát.

- Ha szabad kérdeznem- fordultam a nőhöz- tulajdonképpen miért is kaptam én menyasszonyi ruhát? Nem szándékozom senkivel megházasodni.
Hangos kacagás töltötte be a szobámat. Frigga egész kivirult, és csak nagy nehezen tudott válaszolni. Esküszöm, már nagyon nehezen tudtam magam tartani, hogy nehogy azon kezdjek el nevetni, hogy ő küszködik az abbahagyásával.

-Minden eshetőségre felkészültem. Van edzőruha, lovagló, sőt kertészkedőruha is. Nem tudom, hogy mivel szoktad eltölteni a szabadidődet, ezért mindenfélét hozattam. De nyugodtan szólj, ha esetleg szeretnél valamit. Nem szeretném, ha az itt tartózkodásod alatt egész nap a szobádban kuksolnál.

-Hát- szóltam elgondolkodva- Az edzés nem hangzik rosszul. Ezek mellett ha nem lenne gond, szeretnék még egy valamit kérni.

Frigga intett, hogy folytassam, közben én a vállfára akasztva a lehető legmélyebbre száműztem a fehér ruhámat- Otthon sosem kaphattam festőkészletet. A szüleim sem engedték, és sosem tudtam elég pénzt összeszedni rá. Igaz, hogy Richard bácsinál sokat festettem, de az nem nagyon számít már.

-Ha edzeni szeretnél, akkor ezzel a kéréssel Thorhoz fordulj, mert ezzel ő szokott foglalkozni. A festőkészlet lehet egy kis időbe fog telni, de megkapod- mondta, aztán az elintézendő dolgaira hivatkozva elhagyta a szobát. A plafont bámulva elterültem puha ágyamon, és elgondolkodtam a jövőmön. Frigga azt mondta, hogy az én segítségemmel ki lehet hozni Lokit a börtönből, ami azt jelenti, hogy tartozni fog nekem a szabadsága miatt. Én pedig nyilvánvaló, hogy mit fogok kérni cserébe, és nem érdekel mit fog szólni érte. Meg kell tennie.

Ezzel az elhatározással ugrottam fel függőleges helyzetbe, és kivágtattam a folyosón, hogy megkeressem a kertbe vezető kijáratot, és sétálhassak egy kicsit a levegőn. Végül fél óra után megkérdeztem egy szolgálótól, aki odavezetett a kerthez, ami sokkal szebb volt, mint az ablakból nézve. Hosszú órákat töltöttem sétálgatva, és ez fel sem tűnt addig, amíg neg nem jelent Thor, hogy meghívjon ebédelni velük.

Újabb étkezést bonyolítottam le a királyi családdal, és mindenki nagyon szimpatikus volt. Odin is egyre többet beszélt hozzám, és nem csak felszínes témákat hozott fel. Mesélt a fiúk gyerekkoráról, és hogy sokszor milyen nehéz volt velük bírni. Sokat nevettünk, és ugyanez történt vacsora közben is, ami után türelmetlenül járkáltam a folyosókon, amíg bele nem botlottam Meilibe. Azonnal hozzá rohantam, aztán félrehúztam egy félreeső sarokba.

-Segítened kell. Meg tudnád mondani, hogy hol van a konyha, és hogy mikor mennek el onnan a szakácsok? Szeretnék sütni magamnak egy kis midgardi süteményt. Remélem nem haragszanak meg érte. Miután megkaptam mindkét információt, megköszöntem és elégedetten lépkedtem a szobámba.