✔A végzetem || Loki ff✔

2 évvel később

A mai nap beléptem a 24 évesek világába. Boldogan ébredtem fel, amíg nem vettem észre, hogy egyedül fekszem az ágyban. A lepedő is hideg volt, szóval nem mostanában hagyott magamra a párom. Merre mehetett reggel 7 órakor? Vasárnap van, és ilyenkor még a bolt sincs nyitva. Biztos Richard bácsit ment megnézni, hogy jobban érzi e magát.

Fél éve hárman kártyáztunk az ebédlő asztalnál, amikor az öreg eldőlt, kiesett a kocsijából és egy pillanat alatt a szívbajt hozta rám. A bal oldala szinte teljesen lebénult, de még így is próbált beszélni hozzánk, ami ijesztő morgás volt csak. A mentősnek elég volt 1-2 perc vizsgálat, hogy agyvérzéssel diagnosztizálja. Azóta jobban van szerencsére, bár a bal oldalát már alig tudja mozgatni. Sajnos ez egy jel számunkra, de ebbe bele se merek gondolni. Pedig a tény fennáll, hogy egy következő stroke bármikor felléphet, és akkor nem lesz ilyen szerencsés a kimenetele.

Gyenge immunrendszerének köszönhetően szinte állandóan jelen van a megfázás, vírus és egyéb ilyen betegséggel kedvező dolgok. Most éppen egy gyengébb fajta tüdőgyulladáson van túl és hálát adok az égieknek, hogy ezt is sikerült átvészelni. De hát Richard bácsi mindig is erős volt, szóval egy kis láz nem dönti le olyan könnyen a lábáról.

Talán össze kellene foglalnom, az elmúlt 2 év történéseit. A legfontosabb számomra, hogy Loki velem maradt. Richard bácsi nem volt hajlandó elköltözni a bolt mögötti kis lakásából, szóval a nagymamám régi házába mi költöztünk be. Nehéz szívvel, de teljesen felújítottuk. Bár a falak színe és néhány bútor megváltozott, attól függetlenül még mindig érzem benne a nagymamám jelenlétét is, viszont ha már az épületre gondolok, akkor inkább a Lokival együtt töltött napok, a heverészések a tévé előtt és a közösen eltöltött éjjelek jutnak az eszembe.

A régi szobámat használjuk hálószobaként. A falak már hangulatos szürkére lettek mázolva, és fekete-fehér színű bútorokkal tettük hangulatossá. A ruhás szekrényem például teljesen hófehér, antik darab.

Az Asgardban eltöltött idő alatt találtam magamra, ezért természetessé vált számomra a szoknyák viselése. Csak a piros betűs napokon és lovaglás közben vagyok hajlamos nadrágot felvenni. Nem is baj, mert legalább ez a ruhadarab is segít nekem tekintélyt szerezni.

Ja igen, hogy miért is kell tekintély... miután Richard bácsi az agyvérzése után visszatért a kórházból, első dolga volt hivatalosan is a nevemre íratni a Veteránt. Mindig is az életem része volt a festékbolt, szóval megtiszteltetésnek vettem, hogy a jövőben én fogom majd igazgatni a bolt minden gondját, baját. Első dolgom volt befejezni az elmúlt 2 év alatt, amit annak idején elkezdtem. Saját kezűleg festettem meg a ház falát egyedi tervezésűre. Igyekeztem minél figyelemfelkeltőbbre csinálni, és sikerült is elérnem a célom. Azóta a bolt keresete nemcsak a duplájára ,hanem szinte a triplájára nőtt. A betévedt vásárlók mind döbbenten álltak a tény mellett, hogy egy ilyen otthonos kis festékbolt volt a környékükön már évek óta. Én pedig büszkén mesélek és mutatom be a nagyapámat, mint az igazi háborús hőst és a Veterán alapítóját.

Loki is szinte állandóan a boltban van, ha nincs jobb dolga, vagy éppen Richard bácsival kötekszik valahol. Az öreg a családjába fogadta a páromat is, bár még mindig azt a hideg távolságtartást mutatja felé, amit első nap is, viszont mindketten tudjuk, hogy csak nem akarja neki is megmutatni a benne rejlő gyengeséget. Loki pedig imádja idegesíteni az öreget. Mindig apróságokkal húzza fel, és az a vége, hogy Richard bácsi a végletekig elszidja a szerelmem, és szinte minden alkalommal talál ki valami cifra elszólást, ami mindhármunkat nevetésre ösztönöz.

A lépcső csikorgása és a közeledő léptek zaja lendített ki a merengésemből. Résnyire kinyílt az ajtó és Loki kukkantott be. Amint látta, hogy ébren vagyok, tágra nyitotta az ajtót és az ágyunkhoz lépett. Sötét haja kócosan volt összefogva, az arcán pedig a világ legédesebb mosolya terült el, ami csakis nekem szólt. Ezt szerettem benne a legjobban. Annyi lehetősége lett volna itt a Földön jobb lányt találni, ő mégis velem maradt, még csak egy csalfa nézése sem volt. Csakis rám néz ilyen ragyogó tekintettel, nekem mond csak semmis kis bókokat és az én fülembe búgja minden este, hogy szeret. Én pedig viszont szeretem.