✔A végzetem || Loki ff✔

37. rész

Az ebéd a következőképpen zajlott: volt, aki büszkén feszített Loki mellett (ez lennék én), volt, aki körberajongta újonnan szabadult fiát (Frigga, aki szinte végig a könnyeivel küszködött), volt, aki örömmel fogadta, de nem rajongta körbe, hanem a megszokott témákat beszélte, csak őt is belevonta a beszélgetésbe (Thor, Jane és mondhatni Meili is, de ő nem igazán beszélt sokat) és sajnos volt, aki büszkén feszített a helyén (nyilván Odin... nem nagyon játszotta el a boldog apuka szerepet, bár nem is volt az a zsarnokoskodó alak, mint amikor elítélte a fiát az első itt töltött napomon). Loki pedig csak ült csendben mellettem, a kérdésekre egy- két szavas mondatokat odavakkantva a többieknek. Furcsa volt, hogy még mindig körbelengett a teremben egy általános zord hangulat, amibe sajnos Loki kedélyállapota is bele tartozott... Vajon ő tudja, mi az a közelgő gond?Nekem minden esetre ez sem tudta elrontani a jókedvem, de az kicsit elszomorított, hogy az ebéd után már csak este találkozhatok a szerelmemmel, mert külön kell felkészülnünk a nagy alkalomra. De ez az érzés sem tartott sokáig, ahogy óráknak tűnő idő után elszabadultunk az étkezőből mi hárman: Meili, Jane és én.

Izgatottat és vihogva indultunk el a szobám felé. Sosem lehet elég időt elfecsérelni a készülődésre, szóval már most nekiláttunk. Nagyjából egymás vállára támaszkodva estünk be az ajtómon, és még jobban feldobódtunk, ahogy megpillantottuk ruháinkat az ágyon gondosan elhelyezve. Gyors a fürdőbe mentem vizet engedni, és a többiekkel kiabálva kommunikálva mindhárman megfürödtünk... na jó azért ez egy bő órát elvett az időnkből, de nem akartuk valamelyikünk nélkül elkezdeni a készülődést, elvégre elég időnk van. Ezek után Jane a tükör elé ült, hogy megcsinálja a frizuráját, én pedig Meili haját kezdtem el gondosan elkészíteni. Igyekeztem a legprecízebben összehozni, és sikerült szerencsére felülmúlni a tegnapi önmagam. A lány persze nem győzte elégszer megköszönni a segítségem, de én csak kacarásztam a bál okozta stressz miatt.

Azután az én hajam lett a következő, és az is mesterien elkészült, igaz hogy én csak hátratűztem pár tincset, de Meili apró hullámokat csinált bele, majd valahonnan apró, halvány rózsaszín virágokat varázsolt elő és a csatokhoz tűzte. Könnyekkel küszködve öleltem át ezért, hogy sikerült neki mindezt megtenni mindenféle hajvasaló és ilyesmik nélkül. Ráadásul Jane még anno hozott magával hajlakkot, amit hárman el is használtunk, nehogy még véletlen is szétcsússzon a hajunk. Egyből jobb kedvem lett ettől az egésztől. Vagy két és fél órája ért véget az ebéd, és mi csak a hajunkkal voltunk elkészülve. Úgy érzem kapkodni kell, hogy alkonyatra elkészüljünk.

Mivel én sosem sminkeltem magam, Meili pedig már a szó hallatára megijedt, ezért mindhármunk sminkjét Jane készítette el. Először Meili volt a soros, így addig én kifényesítettem a cipőm (ami mattos hatású, fehér volt), és eligazgattam Jane ruháján a gyűrődéseket. Ezután jöttem én. Szerencsére Jane nem esett túlzásba, amiért hálás vagyok neki. Rúzst nem kaptam, mivel annak fele már az első pár percben Loki arcán végezné. A sminkem igazából egy vékony tusvonalból és egy kis szempillaspirálból állt. Nagyon furcsa volt az egész helyzet, mert szinte sosem volt semmi festék az arcomon, de pár perc után már egészen megszoktam.

Ez után körülbelül egy óra kellett, hogy mind a hárman belebújjunk a ruháinkba. A fűzők szinte fulladásig összehúzva, gyűrődések kisimítva és a díszek is megigazítva. Nagyon nehéz volt sírás nélkül végignézni a lányokon, és ők is hasonlóan a könnyeikkel küzdöttek. Meili felém nyújtotta a nyakláncom, és remegő kézzel, de sikerült feltennie a nyakamba. Az arany nyakékbe fehér gyöngyök lettek beleékelve, amit most elégedetten simítottam végig. Az ékszerek után már utolsó lépésként csak a parfüm volt (pontosabban elloptuk Jane parfümjét... vagyis nem tudott ellenállni a bociszemeinknek, így odaadta).

Nagyjából egy óra volt még alkonyatig, mi pedig nem akartunk a szobában maradni, mert féltünk, hogyha csak egymással foglalkozunk tehetetlenségünkben, akkor egyre érzékenyebbek leszünk és lesírjuk azt a kis sminket is, ami az arcunkon van. Szóval a folyosókon a királynének előkészített szoba felé osontunk. Nem találkoztunk út közben, csak egy-két szolgálóval, akik elismerő tekintetekkel díjaztak minket, majd folytatták is tovább a dolgukat. Szerencsére volt egy őr a szoba előtt, aki beengedett minket egy szó nélkül. A terem viszonylag nagy méretű volt, Frigga pedig pont a közepén állt nekünk háttal, és egy hatalmas tükörben bámulta magát, amíg egy lány a ruha fodrait igazgatta. Amint meglátott minket, felénk pördült és a szája elé kapta a kezét.

-Ohh az istenekre, csodálatosan szépek vagytok- eredtek el a könnyei, majd felénk lépett és szorosan átölelt mindannyiunkat. Nem is kellett több nekünk, mi is sírni kezdtünk. Remélem tényleg vízálló a festék az arcomon, és nem csak kitalációként hirdették így. Frigga ruhája is csoda szép volt. Pont úgy nézett ki, mint egy igazi királyné.

-Köszönöm, hogy éreztetitek velem, hogy milyen, ha egy nőnek lányai is vannak. Köszönöm!- nézett ránk sírva, mi pedig még jobban rákezdtünk. Való igaz, számomra jobb anya volt ő, mint az, aki felnevelt. Majdnem annyit köszönhetek neki, mint a nagymamámnak.

Nagyjából öt percig hagytuk, hogy eluralkodjanak rajtunk az érzelmek, utána szigorúan a külsőnkre összpontosítottunk. Megigazítottuk a sminkünket, ami szerencsére tényleg vízálló volt, és az asztalon díszként használt hideg kövekkel hűsítettük le vörös és puffadt szemeink. Egész elfogadhatóra sikerült visszavarázsolni az arcunkat, de a sírásnak halvány nyoma maradt azért. Még van egy kis ideje elmúlni szerencsére.

Cseverésztünk még nagyjából fél órát, aztán a trónterem felé vettük az irányt. Először ott lesz a köszöntő, és majd csak azután fog lezajlani a bál. A trónterem rendkívülien lett feldíszítve. Mindenhol fehér virágok és indák voltak az oszlopokra tekerve, de ezt csak kukucskálva szemléltük az ajtóból, mivel mi is különleges helyet foglalunk majd el. Aztán Frigga bólintott, hogy kezdhetünk.
Először mi vonultunk be hárman a padsorok között, bár ránk nem sok figyelmet fordítottak az emberek. Meili az első sorban kapott helyet, minket pedig két díszes szék várt a trón melletti lépcsők lábánál. Remegő kézzel álltunk meg a szék előtt és az ajtót bámultuk. Ez már viszonylag felkeltette a nép érdeklődését, de idejük sem volt kitárgyalni minket, hiszen megérkezett a királyi pár, amit furulyaszóval kísértek. Mindenki felállt a teremben, és addig úgy is maradtunk, amíg Odin nem jelzett, hogy leülhetünk. Mármint persze azok után, hogy ők is elfoglalták helyüket a trónon. Odin szép beszéddel köszöntötte az embereket, mielőtt még a tárgyra tért volna.  Végül elérkezett a várva várt pillanat.

-És itt az ideje, hogy a két ünnepelt... a fiaim is tiszteletüket tegyék előttetek.