✔A végzetem || Loki ff✔

17. rész

Zoe
- Hét éves koromig a nagymamámmal éltem. Néha találkoztam a szüleimmel, de igazából a nagymamám jelentette nekem a világot. Tőle tanultam meg mindent. Olvasni, írni, sőt még sütni és főzni is ő tanított meg. Vele éltem kettesben a világtól elzárva, bár ezt sosem bántam. Emlékszem, mindig hazavittem a sebesült, vagy magányos állatokat, és a nagyival meggyógyítottuk, aztán gazdát kerestünk nekik, vagy szabadon engedtük. De hát Obāchan már idős volt. Az Obāchan nagymamát jelent japánul. Nagyi japán volt, és előszeretettel használta azt a  nyelvet. A hetedik szülinapom éjszakáján elaludt, és álmában ismeretlen körülmények miatt leállt a szíve. Azután kerültem a szüleim lakásába. Egy kis ablak nélküli gardróbszobát kaptam meg, ami az én kis váram lett. Az első évben alig mozdultam ki onnan, aztán rájöttem, hogy ha elég pénzt összeszedek, akkor visszamehetek a nagyi házába. Persze a szüleimre nem számíthattam. Apám drogos volt, aki a nap 24 órájában magán kívül volt, és ha kicsit kezdett kitisztulni, akkor előszeretettel vert meg engem és anyámat- néztem fel Loki sötét szemébe, és a csillag alakú hegre mutattam a szemem sarkában- Ez az első ütésének a nyoma, amit a gyűrűje okozott. Később azt is eladta, hogy az árából drogot vehessen, ezért csak ezen az egy helyen van itt a csillag. Anyám pedig, nemhogy segített rajtam, inkább alkoholista lett, mielőtt még én odaköltöztem volna. Sosem láttam még józanul. Végül ő is rajtam élte ki a dühét- mutattam itt a felkaromra, amin egy halvány heg volt- Tőle csak ezt az egy heget kaptam, ez is véletlen volt. Végül 16 évesen szereztem egy stabil állást Richard bácsinál. Én üzemeltettem a festékboltját, mivel ő nem tud olyan jól mozogni, mert a katonáskodása alatt elvesztette mindkét lábát. Ő az, aki egy kis fényt csempészett vissza az életembe. Úgy szeretem, mintha a nagypapám lenne. Beíratott egy csomó önvédelmi tanfolyamra, hogy meg tudjam védeni magam, élelmet adott, és segített az iskolaéveimben. Aztán egy férfi le akart velem feküdni, de én elutasítottam, ő pedig dühében ellökött egy létrával. Az éjszaka nagy részét kórházban töltöttem, de kellett a hely a súlyos sérülteknek- azt nem mondtam, hogy azoknak, akiket ő sebzett meg- így hazaengedtek. Anyám az ajtó előtt várt, és azzal vádolt, hogy prostituált vagyok, és elrejtem előlük a pénzt- itt megakadtam- Tudod, mit csinál egy prostituált?- kérdeztem, ő pedig komoran bólintott, én pedig a padlót bámulva folytattam- Végül hozzám vágta, hogy nem kellett volna engem örökbe fogadni még annak idején, mivel én csak egy árvaházból való gyerek vagyok. Akkor elszöktem onnan, és másnap találkoztam veled- mosolyogtam fel a férfira, aki néma csendben figyelt engem. Végül összeszedtem magam, és elhúzódtam.

- Szeretnék kérdezni valamit- néztem félre- Itt aludhatnék esetleg?

Válasz nem érkezett, de egy kar magához húzott, én pedig boldogan fészkelődtem Loki mellkasához.

- Jó éjszakát, kis midgardi- suttogta a férfi.

- Jó éjszakát, Loki- nyögtem, és elaludtam.

Loki
Sokáig bámultam a lányt, miután annak egyenletessé vált a légzése. Hogy miért köti le ez a lány a figyelmem?

Ha valaki tudja, igazán elmondhatná, mert a nap 24 órájában ezen gondolkodom.

A padlóról Csokinyuszi felugrott az ágyra, és a lány feje mögött összegömbölyödve újra elaludt.

Mindig is szerettem volna valamilyen állatot tartani, de mindig azt mondták, hogy itt nem tudna megélni a palotában. Pedig ez is egy újabb hazugság a többi mellett, amit nehéz megbocsájtani. Mindenki tudta, hogy mit szeretnék, de végül csak az illúziómmal játszhattam, ha Thor nem volt ott, és ezt a magányt tökéletesen nyugodtan elfogadtam. Aztán megjelent ez a törpe midgardon, és kijátszotta Thort, csakhogy hozzám jusson... hihetetlen ez a lány.

Még erősebben magamhoz húztam, és most, hogy végre biztonságban tudhattam, én is elaludtam.

Zoe
Nem tudom mennyi idő múlva ébredtem fel, de még mindig Loki ölelő karjaiban feküdtem, csak valahogy sikerült háttal fordulnom a férfinak.
Ha még pontosabban mondhatnám, arra ébredtem, hogy egy fekete kis gombóc harapja az orromat. Ijedtemben hátrakaptam a fejem, és sikeresen lefejeltem a férfi állát.

-Mi a fene van?- ült fel azonnal, a veszély forrását keresve körbepillantott, aztán a tekintete megállapodott rajtam.

-Mi történt az orroddal?

Azonnal odakaptam a kezem, és egy kis vér maradt az ujjaimon.

-Kegyetlenül megharaptak. Ne haragudj, hogy felkeltettelek.

Loki visszadőlt úgy, hogy a feje sokkal magasabban volt, mint az enyém, és felülről nézte az arcomat.

Csoki még mindig játszott, nem messze az arcomtól, pár perc múlva viszont ledermedt, és az arcomba bámult, kíváncsi szemekkel, és égnek álló farokkal. Közelebb lépett hozzám, és megszaglászta körülöttem a levegőt.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és lehunytam a szemem, még mindig lógó nyelvvel tehetetlenül sóhajtottam fel a mai napra gondolva.

- Ha minden igaz, ma Friggával- direkt nem az anyjának neveztem, mert már rájöttem, hogy fáj neki ez a megnevezés- újból elmegyünk a városba. Thor születésnapi bálja alkalmából kapok ruhát. Bár igazából nem vagyok bálozós alkat. Sosem voltam bálban.

Felnéztem Loki zöld szemeibe, ő pedig bátorítóan rám mosolygott.

-Biztos élvezni fogod. Ehetsz jókat, és nevethetsz a többieken.
Bólogattam, és kicsit hátrébb fészkelődtem magam, hogy a fejem a férfi mellkasához érjen.

-Neked mikor van a születésnapod?- kíváncsiskodtam, neki pedig elakadt a lélegzete.

- Nem tudni- nyögte- mivel én csak talált gyerek vagyok, ezért nem lehet tudni a dátumot. De ha az érdekel, akkor nekem Thorral egy napon szokták ünnepelni... legalább is eddig akkor ünnepelték. És a te születésnapod? Te tudod, mikor van?

Elgondolkodtam, és percekig bámultam magam elé.

-Nem tudom biztosan, mikor van a szülinapom. A szüleimmel nem is ünnepeltem, de a nagyival mindig csináltunk tortát. Csoki tortát, ami még Obāchan a kiskorában tanult meg csinálni. Nagyon finom volt- mosolyogtam magam elé- Egyébként nemrég volt a születésnapom- pillantottan fel az arcára- aznap találkoztam veled.

Meg se várva a válaszát felkeltem, és megigazgattam a ruhámat.

-Vagyis csak ezt tartottam az igazinak még 15 éve. De már magam sem tudok semmit. Azt se tudom, hogy igazából hogy hívnak- mondtam Lokinak háttal állva, aztán kiléptem a cellából, és Frigga gyűrűjét felhúzva meg sem álltam a szobámig.

Kétségbeestem, és összetört szívvel ültem az ágyamon.

Volt már, hogy fájt valami, és azt hittem, hogy nem bírom ki, de most szó szerint az egész életem összeomlott. Nem csak egy apró hazugság volt ez a családom részéről,  mert ez maga volt A hazugság.

Szeretnék haza menni, hogy végre megtegyem azt, amit Loki az elmondása szerint nem akar. Ha az átjáró újra használható lesz, akkor én eltűnök innen. Nem tud majd senki megállítani, addig is ki kell élveznem az életet.
Mosolyogva süllyedtem el egy kádnyi forró vízben.