✔A végzetem || Loki ff✔

11. rész

Már reggel volt, és én tocsogva az izzadtságtól, lihegve bámultam magam elé az ágyamon ülve. Mégis mi a jó franc volt ez az álom?

Kis híján a sírás kerülgetett Richard bácsi miatt, mert álmomban az öreg csak egy öreg, haldokló embernek tűnt, aki már a halál küszöbén állva búcsúzkodik és nagyon nem akartam őt elveszíteni. Felmerült bennem a kérdés, hogy Richard bácsi vajon nem esett-e áldozatul Loki pusztításának, és egyre több rémkép jelent meg a szemem előtt, de mielőtt teljesen bepánikoltam volna, gyorsan elhessegettem az összeset. Az öreg él. Ez annyira biztos, hogy nekem hányingerem van. És nekem nagyon hányingerem volt, szóval az öreg is él.

Viszont a bánatot kiegyensúlyozta az a nagy kérdőjel a fejemben. Ki volt az a hang az álmom végén? Az ilyen pillanatokban vagyok ideges, hogy miért nem voltam képes egy perccel sem tovább aludni, hogy megkapjam a válaszomat. Biztos halottam már ezt a hangot, de még nem sikerült rájönnöm, hogy ki is volt az. Nagy nehezen felkászálódtam, és a falnak támaszkodva a fürdőbe másztam, hogy lemossam magamról az izzadtságot.

Még a kádban ülve is a hang tulajdonosa járt a fejemben. Gondolkodásomat a fürdő ajtaján való kopogás zavarta meg.

-Itt vagy, Zoe?- hatolt be Meili hangja.

-Igen- kiabáltam ki. Gyorsan elrendeztem a vízen a habot, hogy ne lehessen látni, hogy mi van alatta- Gyere be nyugodtan.

Az ajtó lassan kinyitódott, és belépett a cselédlány. Szokásos szürke ruhája volt rajta, amit fehér köténnyel kötött meg a derekán, fekete haja kontyban volt a feje tetején.

-Jobban vagy?- lépett a kád mellé, és a homlokomon ellenőrizte a lázat.

Szerencsém van, hogy most nem tiszta hideg vizet engedtem, mert szerintem már Meili a vízbe fojtott volna a hülyeségem miatt. Talán nem is lett az volna olyan rossz.

-Egy kicsit jobb, de még mindig forró. Majd mondom a bátyámnak, hogy ugorjon be hozzád. Hidd el, csodákat tud tenni az emberrel- kacsintott, aztán nevetve visszasétált a szobámba- lecserélem az ágyneműd. Mit szólnál most egy szép rózsaszínhez?

Gyengén másztam ki, de erre felkaptam a fejem.

-Milyen színekből lehet válogatni?- takartam el magam egy törölközővel.

-Amilyet csak szeretnél. Bár mondjuk egy két szín hiányzik- mondta kedvesen, de az én agyam már a szoba átalakításán járt.

- Zöld van?- kérdeztem pár perc után. Meili elhúzta a száját egy picit.

-Van, de kicsit tovább tart megszerezni. De ha azt szeretnéd, akkor feküdj le, és majd én visszajövök az ágyneműddel, okés?

Bólintottam, aztán visszafeküdtem az ágyba, a kukát magam mellé húzva. Nagyon szédültem, és a hányinger kerülgetett. Bár egy cseppet jobban éreztem magam, de ez a fürdés túlságosan kifárasztott. Nem kellett sok idő, hogy elaludjak.

Nem tudom mennyit aludhattam, de arra keltem fel, hogy Meili óvatosan megrázta a karomat, óvakodva, nehogy a vállamba belehasítson a fájdalom.

-Ébresztő, kisasszony- mondta mosolyogva, játékosan vigyázba csapta magát, aztán csak úgy folytatta- A küldetést sikeresen teljesítettem- emelt fel egy méregzöld árnyalatú anyagot- Emellett hoztam neked reggelit, és szóltam a bátyámnak, hogy te különleges bánásmódot és ápolást igényelsz- nevetett rám pajkosan.

-Hogy mit mondtál neki- akadtam ki, mire legyintett. Folytattam volna a kiakadásomat, de egy kopogás megzavart.

Az a gyógyító lépett be, aki eddig is ápolt.

- Jó reggelt, kisasszony- mondta kedvesen, én pedig dühösen néztem rá.

-Maga elaltatott engem!- emeltem fel a hangomat, mire zavartan beletúrt fekete hajába.

-Elnézését kérem. Tudja a gyógyital akkor hat igazán, ha az ember alszik. Odaadtam volna az altatót is, de nem biztos, hogy bevette volna.

Kikászálódtam az ágyból, és a kukával a kezemben odacsoszogtam az ablakhoz, és letelepedtem az ablakpárkányra. Meili odahozta egy tálcán a reggelim, aztán az ágyat kezdte el csinálni. A gyógyító pedig mosolyogva figyelte a lányt.

- Ha szabad ilyet mondanom, kisasszony- mondta a férfi- nagyon örülök, hogy ez a csitri barátra talált önben.

Egy percig némán bámultam őket, aztán felnevettem, de annak köhögés lett a vége. Amint sikerült újra levegőhöz jutnom, a két alkalmazottat kezdtem el bámulni. Hogy is nem vehettem észre. Ugyanaz a zöld szemszín és fekete haj...

- Te vagy Meili bátyja- pillantottam a gyógyítóra.

- Talált- vigyorgott az vissza.

Megvizsgált, közben beszélgettünk erről-arról hárman, aztán a férfi elhagyta a szobámat.

- Meg is volnánk- simította ki a zöld takarómon a gyűrődéseket a lány- Remélem megfelel ez a szín. Loki kifejezetten ezt az árnyalatot kérte annak idején.

- Miért? Ez az övé?-kaptam felé a fejem, ő pedig csak bólintott, és újra az ölembe rakta a reggelit, de én megint csak eltoltam. Ehelyett az új legjobb haverommal, vagyis a kukával visszatámolyogtam az ágyra, bebújtam a takaró alá és mélyen beszívtam az illatát. Nem érződött annyira a férfi illata, mint a cellájában levő ágyon, de halványan ebből is kiszűrődik az az édes illat.

Még egyet szippantottam belőle, aztán feltűnt, hogy Meili igencsak furcsa arcot vág.

- Mi az?- kérdeztem.

-Semmi- rázta meg a fejét, az ablakhoz fordult, és kitárta- Csoda szép innen a kilátás. Bár szerintem látnod kellene a szomszéd szobáét. Azt imádnád. Majd ha jól leszel, megmutatom.

Újabb kopogás zavart meg, és most Thor lépett be, követve őt Meili testvére egy ismerős pohárral.

- Jó reggelt, Zoe! Hogy telt az éjszakád?- lépett az ágyam mellé a szőke.

-Nagyon jól köszönöm. Végigaludtam az egész éjszakát, és valami hihetetlenül furcsát álmodtam. Azóta is azon töröm az agyam.

-Azt ne feledd, hogy itt Asgardban az álmoknak jelentősége van. Valamilyen módon beleépül a jövőbe.

Ijedten kaptam felé a fejem, és a beteges Richard bácsira gondolva könnyezni kezdtem.

A gyógyító leült mellém az ágyamra, és egy poharat nyomott a kezembe.

- Nem fogom meginni- nyögtem, mire Meili bátyja felnevetett. El ne felejtsem majd a lánytól megkérdezni a nevét. Nem nevezhetem örökre gyógyítónak.

-Muszáj lesz- mondta kedvesen, én pedig segítségkérően pillantottam körbe. Thor mosolyogva noszogatott, Meili pedig a herceg miatt próbált minél láthatatlanabb lenni a sarokban, szóval nem számíthattam senkire, megacéloztam magam, és egy hajtásra lehúztam azt a trutyit, aztán utána a felém nyújtott vizet.

- Altató is volt benne?-kérdeztem utána. A gyógyító játékosan kacsintott, én pedig elaludtam.
Majdnem sötétedett, amikor felébredtem. Nem volt sem hányingerem, és nem is szédültem. Bár éreztem magamon, hogy melegebb a testhőmérsékletem a kelleténél, de már jól vagyok. Sőt már a gyomrom is korog az éhségtől. Gyors lefürödtem, felkaptam egy bézs színű, csipkés ruhát és a konyha felé lépkedtem. Odabent még nagy volt a hajtás, mindenki takarít a vacsora elkészítése után.

Egy idős szakács észrevette, hogy kukucskálok az ajtóban, és behívott, adott nekem ennivalót, közben a Földről kérdezgetett.

A szobámba visszatérve leültem az ágyamra. Hihetetlenül selymes ez az ágyhuzat. Loki jól választott.

"Az álmoknak itt jelentősége van" mondta még reggel Thor. Újból végigpörgettem az éjszaka látottakat, de most azonnal felismertem azt az ismerős hangot a végén. Loki...

"Na ne" akartam visítani, de a rám törő hányinger jobban lefoglalt. Szerencse, hogy a kuka még mindig az ágyam mellett volt, mert nem jutottam volna el a fürdőig.